Hedonista placebo 366. Sacha Lichine La Poule Blanche Sauvignon Blanc 2019

Kóstoltam: 2020. július

A palack rövid története, hogy Sauvignon Blanc hónapot tartok, elmerülvén a borszőlő, na meg persze a belőle készített borok rejtelmeiben, plusz kóstoltam nem is olyan régen Sacha Lichine roséját (amin nem mellesleg egy rózsaszín pipi van – tudod, kiscsirke) és oda meg vissza voltam tőle. Szóval ezen tényezők összjátékának eredményeképp a provence-i tyúkanyóra esett a választás.

Külcsín

Valljuk be, a front címkén a csirke, bocsánat tyúk a legizgalmasabb dolog főleg, hogy más nem is kap helyet rajta, csak a bor neve. A hátsó címkén meglepő módon angolul vallja be Monsieur Lichine, hogy puszta hedonisztikus élvezetek céljából alkotta meg borunkat, továbbá egy csirkés dalt ajánl hozzá. És ennyi. Qr kód, vonalkód ja, meg persze a 12,5%-os alkoholtartalom kap még helyet. Nedűnk épségét nem meglepő módon csavarós kupak védi.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű világos szalmasárga színben tündököl egészen karakteres zöldes árnyalattal. A könnyek hihetetlen teltek és roppant komótosak. Illatában a citrusosság átütő, a háttérben visszafogottan ugyan, de megjelenik egy kevéske vágott fű, barackvirág és jázmin is, továbbá az alkohol kipárolgása. Mindegyik kifejezetten szubtilis.

Ízvilága

Citrusossága karakteres, citromhéjat, kevés fehér grapefruitot említhetünk ezen a vonalon, amit mineralitás és sósság egészít ki kellemesen. Maradványcukor mindössze annyi van benne, hogy nagyon könnyen csúszóssá tegye a bort, se több, se kevesebb. Ha nem figyelsz oda, nagyon gyorsan elfogy egy palack tartalma. Habár mindenki azt hangsúlyozza, hogy gyümölcsösség terén inkább a déliekben dúskál, számomra inkább a zöld alma, a friss szőlőszem íze, továbbá barack dominál és csak utána említenék ananászt. Meglepő módon a bor 20%-ban rövid hordós érlelést is kapott. Nos, ha nem olvastam volna, eszembe sem jutott volna. Így említsünk egy kis placebo mandulát és tölgyet. De ezt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatod.

Röviden ennyi. Nem a komplexitásával fog diadalmaskodni. Könnyű nyári esti bor provence-i stílusban, ami nagyon-nagyon gyorsan el fog fogyni, még mielőtt áttérnétek az ízérzet elemezgetésére. Aztán, amikor megjön a következő évjárat (már a ‘19-esből is kevés van) mindenki sikoltozva szalad majd, hogy felvásárolja.

Bor és művészet

A bor ízvilágának képi ábrázolására egy olyan festményt akartam választani, ami színvilágában élénk, világos és dominál benne a sárga, fiatal lány van rajta, aki inkább sovány, mint telt. Aztán jöttek szembe a Herbert James Draper képek. Csőstül. Végül The Capture című képére esett a választás. A világos, élénk sárga tónusok és a fiatal lány testalkata mind a nedű feszes citrusosságát és friss üdeségét szimbolizálják. Meg van rajta egy gyerek is. Tudod, a tyúkos front címkén is van tojás…

Most is választottam zenét a kép mellé. Mi mást, ha nem franciát? Hogy miért? Ezt részletesebben is kifejtem majd amikor sikerül szereznem egy Sacha Lichine vöröset, aminek a címkéjén kakas van… kis hatásszünet. Tudod, franciák… kakas. Olyan, mintha egy magyar vöröset turulos címkével látna el valaki. Szóval, Edith Piaf. Padam Padam! Ha a rejtett mondanivalót sejtenél keress rá, hogy július 14 milyen ünnep a galloknál.

Verdikt

Megéri az árát? Nos, a polci ára 3350ft. Röviden utalnék arra a korábbi mondatomra, hogy „mindenki sikoltozva szalad majd, hogy felvásárolja”. Könnyed, jól csúszik és komolytalan. Meg persze provence-i.