Heterogén agyfiók 379. Kiss Gábor Rouge 364

Kóstoltam: 2020. november

A palack rövid története, hogy korábban már kóstoltam ezt az évjáratot és nagyon szerettem. Magyar viszonylatban hihetetlenül jó ár-érték arányú választásnak tartottam. Most az egyik diszkontlánc igencsak nyomott áron kezdte árusítani és úgy gondoltam írok róla egy elemzést.

Külcsín

Borunk nevében a 364 jelentése, hogy az év 364 napjára szánták. Az, hogy a +1 nap vajon karácsony, Valentin nap vagy szilveszter lenne, nem derül ki, de az üzenet egyértelmű: a szokványos napok, a hétköznapok bora. A csomagolása is egyértelműen ezt tükrözi, csavarós kupak, egyszerű, letisztult címke. Kiss Gábor neve dombornyomott, ötletes apróság, ami nem feltétlenül tűnne fel első ránézésre, de segít a túlszimplifikáltság elkerülésében.

A rövid angol idézet 8 óra munka, 8 óra pihenés hangulatot sugároz, plusz kifejezetten hasznos, hogy ne kelljen a címketervezőnek az évjáratot középre igazítani, mert az bénán nézett volna ki. A hátsó címkéről derül ki a 13,5%-os átlagosnak mondható alkoholtartalom.

Szín és illat

Borunk pohárba töltve mély cseresznye színben tündököl. A könnyek teltek, erőteljesen színezettek, közepesen lassú tempóban csordogálnak csak a pohár falán. A nedű egészen olajos érzetet kelt.

Illatában leginkább dominánsnak mindenféleképpen a tintásságot kell mondanunk, de van mellette még egy jó adag karakteres fanyarság is: gyógynövényesség és dohány. Illatában a fűszeresség is erőteljes, elsősorban fekete borsot említhetünk, de abból nagyon sokat. Az alkohol kipárolgása is számottevően érezteti magát.

Amikor legutoljára, nyáron kóstoltam, a rövid hordós érlelés kifejezetten erőteljesen volt érezhető, akkor tölgyességet és szantált is jegyzeteltem magamnak. Ezek közül az előbbi most szinte teljesen hiányzik az illatból, kiegészítés később.

Ízvilága

Ha gyorsan kéne bedobnod agyad egyik fiókjába, azt mondanám, tipikus mediterrán és karakteresen fűszeres borról van szó. Ezen vetületénél elsősorban a fűszerpaprikát, fekete borsot és az édesfűszert emelném ki.

Tannintartalma kifejezetten markáns, már-már érdes érzetet kelt a nyelven, de számomra még bőven a kiegyensúlyozott kategóriában. Ezen a vonalon említhetünk fekete teát, gyógynövényességet, dohányt és sok fekete olívát is. Talán egy picike babérlevél is befigyel még. Kiegészítés később.

Savai szintén karakteresek. Gyümölcsösséggel összemosva mindenképpen kiemelendő a ribizli és a cigánymeggy, de citrusos vetületében a vérnarancs és a mandarin a legjelentősebb. A sort zárjuk a hibiszkusszal. Borunk amúgy kifejezetten gyümölcsös, habár ízvilágában érett és zamatos, mégis inkább a piros bogyósokat emelném ki. Az előbb már megemlítettek mellett még a málnát hangsúlyoznám. Maradékcukor tartalma kiérezhető, könnyen csúszóvá teszi, de még bőven a száraz kategóriában van.

A mindössze három hónapos használt hordós érlelés meglepően karakteresen érződik ízvilágán. A korábban már említett szantálosság és tölgyesség kellemesen simulnak a háttérbe. Az átlagosnak mondható 13,5%-os alkoholtartalma kifejezetten tüzesen érezteti magát, így meleg, sőt forró érzetet kelt főleg ilyen rideg őszi estén fogyasztva.

Akkor és most

Jöjjön akkor a kiegészítés, amit emlegettem! Két dolgot emelnék ki, ami a legutolsó kóstolásnál (még nyáron) nem érződött. Az első és legfontosabb a zavaró kén. Habár nagyon ki vagyok rá hegyezve, a nyáron kóstolt palacknál ezt egyáltalán nem tartottam kiemelendőnek. Ennek a különbségnek több oka lehet, hagyjuk nyitva a kérdést a következő lábjegyzettel:

Habár palackozás után ránézésre már minden uniformnak tűnik, a borkészítés során a nedű még egyáltalán nem mondható homogénnek. Pont ellenkezőleg, a bor, mint ital sokszínűségét pont az adja, hogy minden egyes hordó, dűlő más-más tulajdonságokat csempész bele. A legnagyobb pincészeteknél és főleg az újvilágban törekednek arra, hogy egységesítsenek mindent. Véleményem szerint, aki azt szeretné, hogy minden kibontott palack ugyanaz legyen, inkább igyon kólát.

Hosszú lábjegyzet lett. Mindenesetre a kisebb pincészeteknél (a Kiss pincészet kis pincészet? Nagyon humoros vagyok) sokkal könnyebben fordulhatnak elő nagyobb különbségek egy-egy palack között, főleg ha több lépcsőben palackoznak.

A másik roppant zavaró tényező egy az illatban és ízben is megjelenő kellemetlen mellékérzet. Elképzelhető, hogy a nem megfelelő tárolás következtében hősérülést szenvedett a palackom, valószínűleg a diszkontláncnál. Ez már nem fog kiderülni. A csavarós kupak nagy hátránya, hogy a parafadugóval ellentétben (ami gyakran kitolódik picikét ilyen esetben, főleg ha komoly a baj) semmilyen borhiba megállapításában nincs segítségünkre.

Bor és művészet

Ebben a bekezdésben eredetileg egy olyan festményről írtam volna, ami egy fiatal férfit ábrázol és jellemzően mélyvörös színvilággal rendelkezik. Ez fejezte volna ki borunk mediterrán jellegét karakteres fűszerességét. Aztán eszembe jutott, hogy művészettel lehetne ábrázolni, milyen változásokat idéz elő a bor ízvilágában a hősérülés. Hasonlítsd össze a következő feldolgozást az eredetivel és képben leszel. Plusz mellé egy kis olvasnivaló, egy Châteauneuf-du-Pape elemzésem.

Verdikt

Megéri az árát? Nos, jellemzően 2500ft környékén szokott mozogni, most a diszkontláncban egy híján 1900ft-ot kérnek érte. Habár eredetileg nagyon jó ár-érték arányú, igazi tüzes mediterrán stílusú bornak tartom, ami gyönyörűen hozza a villányi tájjelleget, jelen palack csalódás volt számomra. Így roppant nehéz értékelni. Jobb híján azt kell, hogy mondjam, a diszkontláncban jelenleg kapható palackok közül sajnos biztosan nem vennék még egyszer, ettől függetlenül a korábbi véleményem tartom: ez egy csodás bor.