Hogyan vásárolj bort úgy mint a profik? 2. rész: Bor ajándékba

Az előző részben átbeszéltük, milyen borokat célszerű buliba választani. Most jönnek az ajándékba vett borok. Ehhez a részhez viszont tisztában kell lenned pár borral kapcsolatos alapfogalommal. Az alapfogalmak egy külön borszótárrá fogják kinőni majd magukat, de addig is egy rövid összegzést ebben a cikkben is találsz. Aztán ha kész lesz, belinkelem a teljes verziót.

Még egy dolog: ennél a résznél is hasznos lehet átfutnod a boros tévhitekről szóló cikkemet, főleg az árral foglalkozó részt.

Kiegészítés a borítóképről: public domain kép, Szókratész halála 1787. Ha arról írnék, hogy a képi művészet milyen kiemelkedően képes kommunikálni gondolatokat, ezt a képet használnám. Igen, tudom mit ábrázol. Elrejtettem rá egy utalást is.

2, Ajándékba vennél bort?

Tudod, hogy mit szeret, akinek veszed? Ő tudja? Ez a második kérdés elég meglepően hangzik, de az emberek döntő többsége szerintem nem igazán tudja elmondani mit szeret. Emlékszem pár hónapja kellett vennem valakinek bort és annyi infót mondtak, hogy „szereti a Cabernet-Sauvignont meg a Merlot-t is”. Béla szereti az állatokat, a macskákat és a kutyákat is. Oké. Macskát vagy kutyát vigyek ajándékba? (Legyen a CS a kutya – valami kutyább kutya, yorkik kilőve, bocs; a Merlot lehet a cica.) Biztos, hogy a kutyákat szereti jobban, vagy csak azt hiszi? (Bornál sajnos lehet ilyen)

Amennyiben tudod, milyet szeret, könnyebb dolgod van. Amennyiben nem… Akkor talán az a legjobb megoldás, ha választasz valamit, ami vagy neked ízlik (mert az legalább szerinted jó – jó tanácsok by Dan) vagy valami olyat, amit az előző részben már leírtam: nem annyira kirívó, inkább simulékonyabb, mert azzal nem fogsz annyira mellélőni. (még bormániás embernél sem: olyan alkalommal fogja majd meginni, amikor ez a tulajdonság a legelőnyösebb: összejöveteleken)

Tegyük fel, tudod mi kell. Két lehetőséged van:

1, szupermarket

2, borszaküzlet

A szupermarketek olyan szempontból lehetnek jobb megoldás, hogy általában arra törekednek, hogy alacsonyan tartsák az áraikat. Cserébe az égegyadta világon senkihez nem fordulhatsz tanácsért (Életemben egy kivétel volt, valahol külföldön – talán Cipruson – akartunk jó helyi bort inni és tanakodtunk. Egy fickó éppen ellenőrizte az árakat egy olyan kis digitális eszközzel – szerintem menedzser lehetett ott, mert ingben volt – és felajánlotta, hogy segít. Nagyon jót ajánlott!). Tehát alacsonyabb árért cserébe nulla segítséget kapsz (kivéve ha pont egy borivó menedzser bóklászik melletted) viszont minden szupermarketben vannak akciós termékek. A borok esetén az a tapasztalatom, hogy többnyire valóban olcsóbbak.

A borszaküzletek jó megoldást jelenthetnek, ha rendesen el tudod mondani, mit szeretnél, vagy ha az eladóra bízod magad. Ebben az esetben persze többé-kevésbé elveszíted az uralmad a választási folyamat felett és gyaníthatóan az lesz az eladó első kérdése is, hogy mit szeret az illető vagy, hogy kinek lesz; ezzel azokat az infókat próbálja kivarázsolni belőled, amit kicsit lentebb az archetípusoknál fogsz látni. Kiemelném, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a borszaküzletben dolgozó szakember olyat tud neked választani, ami tényleg ízleni fog az egyénnek. Legutoljára, külföldieknek akartam vásárolni olyan magyar egri borokat, amikkel bemutathatom a borvidéket. Az eladó Kadarkát ajánlott. Tény, hogy magyar és magyaros, de biztos, hogy ha ezt vettem volna nekik, soha többet nem akartak volna magyar bort inni, mert nem olyan az ízvilága, amit ők szerethetnek. A választásom végül TITI Bikavérre, Dula Bence Kékfrankosra, Thummerer Egri Csillagra és Thummerer Királyleánykára esett.

Ha úgy döntesz te mondod el, mit szeretnél nem kell doktori disszertációt tartanod, sem felvágnod (van egy – azt hiszem kínai – mondás: „az erős sas nem mutogatja a karmait”), sőt én az extrémebb „szakszavakat” is kerülném (ha nem tudod mit jelent mondjuk a reduktív erjesztés, de használod… annak nem sok értelme van, ellenben ha azt mondod szereted a gyümölcsösebb fehérborokat, az eladó fogja magától ajánlani a reduktív technológiával készülteket).

Tehát, ha úgy döntesz elmondod mit szeretnél, mindössze a következőket kell kifejtened:

Vörösbor esetén elmondod, hogy az általad keresett borban inkább a sav vagy a tanninok legyenek dominánsabbak. Fehérbornál a tanninok elméletileg nem játszanak (egy külön cikkben kifejtem majd, miért van benne az elméletileg), viszont beszélhetsz fanyarságról: dióra, mandulára emlékeztető ízekről.

Beszélhetsz arról, hogy alkoholtartalomban mit szeretnél inkább: vöröseknél a 12% kb a legalacsonyabb (ami még normális bor) és akár 14,5%-ig is emelkedhet extrém magasságokba (leszámítva az „erősített” borokat, mint a Porto). Fehéreknél ez a szám alacsonyabb, jellemzően 11,5%-13% között mozognak leszámítva pár Chardonnay-t és a Muscatot.

Pár alapfogalom addig, amíg ez nem duzzad egy külön cikké:

Testesség: a testes bor sűrűbbnek, nehezebbnek és karakteresebbnek érződik, míg a kevésbé testes inkább „hígabbnak”, könnyedebbnek. Az alkoholtartalom segíthet egyfajta iránymutatóként belőni, hogy nagyjából mennyire lehet testes a palackban lévő bor, de fontos, hogy a testesség érzetét más dolgok is befolyásolják, nem csak az alkohol. A Vili Papa jó példa egy testes borra. Ha kicsit… anyagilag megengedhetőbb példát keresel: Petrény Big Band Bikavér.

Savak: a magasabb savtartalom szimplán savanykásabb ízérzetet eredményez. Bizonyos mértékű savtartalom elengedhetetlen, úgymond a bor gerincét adja, de vannak akik ennél a szintnél savasabb borokat szeretnek. Ők úgy gondolják, hogy a domináns savérzet nélkül egy bor „olyan üres”. A magyar borok többségére jellemzőbb (egyelőre; nagy változások vannak a hazai piacon hála az égnek), hogy a savak dominánsak, mert a magyarok többsége ilyen bort szeret, főleg az idősebb korosztályban és azok között, akik nem sok külföldi bort kóstoltak még. Az északabbi és/vagy hűvösebb klímájú területeken általában jellemzőbb, hogy dominánsabbak a savak. Jó példa a minőségi de domináns savakkal bíró Tóth Ferenc Egri Bikavér.

Tanninok: a tannin (más nevén csersav, de nem szabad összekeverni a savas ízérzettel!) alapvetően a szőlőmagból és héjból oldódik bele a borba, fanyarabb, kesernyésebb, fekete teára, sötét színű gyümölcsökre illetve azok héjára emlékeztető ízt ad. Ízérzetnél ide sorolható még a csokoládé (testesebb, zamatosabb boroknál), olíva, dió, mandula, illetve a dohány ízérzete is. A hordós ízek és a füstösség is ide sorolható, ha általánosítunk, mert a hordót alkotó fából kioldódó anyagok is hasonló jellemzőkkel bírnak. Domináns tanninokkal bír a fent említett Dula Bence Kékfrankos és a Vili Papa és a Petrény Big Band Bikavér is. Ha Szicíliában jársz éppen, vegyél egy Cusumano benuara Tenuta Presti e Pegni-t vagy bármilyen Nero’d Avolát!

Gyümölcsösség: Ez magától értetődő. Ha szimplán azt mondod, hogy „ó basszus, olyan mintha epret (vagy cseresznyét vagy szilvát stb.) ennék” akkor a bor gyümölcsös.

Tehát alapvetően ezeket célszerű elmondani, amennyiben borszaküzletben vásárolnál (vagy akár étteremben mondanád el, mit szeretsz). Ha másnak vásárolnál, írok neked négy példát. Legyenek ők a négy archetípus (korábban hárman voltak, de szükségét éreztem egy negyedik hozzáadásának):

Béla bácsinak tipikus magyaros ízlése van. János bának úgymond nyugatias – mindjárt leírom – Géza bá a középút és végül Juli, akit egy a húszas éveinek elején járó lányként képzelhetsz el.

Az úgymond magyaros és „nyugatias” ízlésről már írtam a tévhites cikkemben. Azon emberek többsége, akik jobban szeretik a magyar borokat, mint… mint az összes többit ami nyugatabbról és/vagy délebbről jön előnyben részesítik a domináns savtartalmat. Ha nem érzik ezt, valami hiányzik számukra. Az úgymond nyugatias ízlésű emberek azt részesítik előnyben, ha a szőlő jobban beérik, nem olyan élesek a savak viszont ők is szeretik a karakteres borokat, de számukra ez a dominánsabb tannintartalomban nyilvánul meg. Mindkét archetípust a vörösborokra építettem fel. Természetesen elképzelhető, hogy egy egyén, vörösborokban a karaktereset és a testeset szereti, de ha néha fehérbort iszik, pont az ellentétét, a könnyed gyümölcsösséget preferálja.

A harmadik archetípus megalkotásának szükségességét az Etalonról szóló elemzésem során éreztem leginkább. Vannak ugyanis olyanok, akik sem a domináns tannint, sem a magas savtartalmat nem részesítik előnyben. Ők inkább a közepesen testes és jellemzően gyümölcsösebb borokat szeretik. Ezt az archetípust is a vörösborokra építettem fel.

Írtam egy negyedik archetípust. Ő nőnemű lett és fiatalabb, de lehet ilyen ízlése bárkinek nemtől és kortól függetlenül (tehát hívhattam volna Józsinak, de leginkább nőknek és elsősorban fiatalabbaknak ilyen a preferenciájuk, ezért lett Juli). Ők inkább a könnyedebb és gyümölcsösebb borokat szeretik, már ha isznak bort egyáltalán.

A neveket persze csak kitaláltam, próbáltam olyat keresni, ami nem nagyon van az ismerősök körében.

Tehát a négy archetípus:

„Béla bácsinak vörösbort vennék, Ő szereti az Egri Bikavért, karakteres savakkal, ami tök jó egy zsíros pörkölt után, a túl sok tannint annyira nem szereti, nem szereti, ha fanyarabb a bora. Szereti, ha relatív testes a bor, szereti a tüzes (magasabb mennyiségű) alkoholt – vigyorogva folytatod – a gyümölcsösség nem annyira fontos, de a múltkor érzett cseresznye, meggy vagy ribizli ízt, örül ha egy bor hosszú hordós érlelésen esett át, a múltkor ivott valamit, kellemesen füstös volt, azt szerette.”

„István bának vörösbort vennék, szereti a dél-francia, a spanyol és az olasz borokat is. Kirázza a hideg a domináns savtartalomtól, jobban szereti ha a fanyarabb tannin dominál. Szereti, ha testes a bor és a tüzes alkoholt – itt is vigyorogsz – a gyümölcsösség másodlagos, de a múltkor érzett szilva, fekete cseresznye vagy fekete ribizli ízt, örül ha a bor hosszú hordós érlelésen esett át, a múltkor ivott valamit, kellemesen füstös volt, azt szerette.”

„Géza bá azt szereti a leginkább, ha egy bor simulékony. Sem a savtartalom nem túl domináns, sem pedig a tanninok. Ő is örül, ha magasabb az alkoholtartalma a bornak, de boldogabb, ha a bor csak közepesen testes. Szereti a gyümölcsös ízeket, legyenek azok bármilyenek! A hordós érlelés megléte majdhogynem mindegy neki.” Hozzáteheted, hogy tájegységet nehéz belőni számára, inkább a bortechnológiai eljárások miatt lesz ilyen ízvilágú egy bor, de a Beaujolaist biztos, hogy szereti és boldogan szürcsölget közép árkategóriás borokat.

„Juli szereti a könnyed, friss, gyümölcsös borokat, mindegy honnan vannak. A múltkor ivott valami testes vöröset és fejreállt egy pohár után. Szóval valami olyan fehérbort vagy rosét keresek neki, ami alacsonyabb alkoholtartalommal bír, jobb ha nem látott hordót, a múltkor hallottam valamit a reduktív eljárásról, valami ilyesmi kéne.”

Az utolsóból esetleg kihagyhatod a reduktív eljárást, ha nem vagy biztos magadban. Amúgy róla annyit kell tudni, hogy a gyümölcsös aromák megőrzése érdekében olyan körülményeket érnek el, hogy az erjedés levegő nélkül menjen végbe, leginkább acéltartályt használnak ennél a technológiánál.

A jó hír (vagy rossz, attól függően, hogy fogod fel):

Én semmiféleképpen nem vinnék ajándékba olyan bort, amit még nem kóstoltam! Ha virágot veszel valakinek azt is megnézed nem? Nem vásárolsz csukott szemmel (vagy orral), sőt biztos vagyok benne, hogy ha úgy kéne vásárolnod, hogy nem látod a virágot… szerintem egyből kisétálnál a boltból, hiába ecsetelnék, hogy „olyan tüzesen piros ez a rózsa”. A bornál a látás helyett elsősorban az ízlelésedet használod. De ahhoz meg kell kóstolni. Nem elég a palackban nézegetni.

A következő részben innen vesszük fel a szálat, én hogyan veszek bort magamnak, milyen bort érdemes hosszú távra eltenni illetve így vásárolni, továbbá mit mondott végül az előző rész elején említett szakértő, Ő hogyan vásárol bort? A válasz átjárja a fenti sorokat, de explicite is megmondom a következő részben… Cliffhanger. Van ez így.