Hogyan vásárolj bort úgy, mint a profik? 3. rész – Überraschungsfaktor, kőbe nem vésett hosszú lecsengésű szóvirágok

Az első két részben megnéztük, hogy mi alapján érdemes bort vásárolni társasági összejövetelekre, bulikra továbbá, hogy ajándékba mi alapján érdemes bort választani.

Ebben a részben azt fogom elmesélni, én hogyan vásárlok (illetve vásároltam) bort magamnak és kiderül mit mondott a szakértő, akit régen kérdeztem.

Kezdjük ezzel!

Az első részben említettem, hogy évekkel ezelőtt kérdeztem a következőt egy hozzáértőtől: „Tegyük fel szeretnél venni egy üveg bort egy baráti összejövetelre és ott állsz a ….. (egészítsd ki a supermarket nevét, amivel akarod) polcai előtt, mi alapján választasz bort?”

Akkor még valami olyasmit vártam, hogy biztos tájegységeket említ, vagy pincészeteket, de a következőt mondta: „Azért járok borkóstolókra, hogy amikor egy szupermarketbe megyek, az ott található borok közül többet ismerjek és azt válasszam, amit már kóstoltam és ízlik.”

Ha végiggondolod, annak ellenére, hogy nem írtam le ezt a választ korábban, mindkét részben leírtakhoz szükséges, hogy megkóstold előtte a bort. Nincs mese, kóstolni kell, viszont van egy két dolog, ami segíthet abban, hogy ne ugorj bele teljesen vakon a dologba.

Az egyik nagyszerű dolog a borokban, hogy van belőlük millió-féle, tehát felfoghatjuk a borokat úgy mint egy KinderÜberraschungot felnőtteknek (mivel a K tojás márkanév, lefordítottam németre és „véletlenül” egybeírtam. Ez még a Krankenwagennél és a Schmetterlingnél is szebb szó. Elképzelem, ahogy a német gyerekek boldogan kiabálnak, hogy Überraschung). Szóval a borvásárlásban mindig van egy kellemes mennyiségű meglepetés/rizikófaktor (Überraschungsfaktor – amúgy lehet, hogy ez a szó nem is létezik).

Tehát: Hogyan vásárolok bort magamnak?

Mielőtt elkezdtem a blogot más volt a célom a borvásárlással, mint most. A legelején csak annyit akartam, hogy megtaláljam, amiket szeretek és utána többé-kevésbé beálltam ezekre. Egy idő után persze unalmassá kezdtek válni a megszokott jó dolgok, az élet amúgy is túl rövid ahhoz, hogy mindig ugyanazt a bort igyuk. Sok újat kerestem de végig próbáltam azon a vonalon maradni, amiket szerettem. Az előző részből az archetípusok közül „István bá” ízlése illik rám.

“Az élet amúgy is túl rövid ahhoz, hogy mindig ugyanazt a bort igyuk.”

Mostanában viszont direkt ugrok fejest az ismeretlenbe egyrészről, hogy újat próbáljak, másrészről az oldal miatt, hogy ne csak olyan dolgokról olvass, ami nekem személy szerint ízlik. Nos, tételezzük fel úgy akarsz vásárolni, mint régebben én, úgyhogy vegyük elő a régi módszerem!

Mielőtt belekezdünk:

Direkt nem beszélek pincészetekről, egzakt tájegységekről (egy kivétellel): abból indulok ki, hogy semmi tapasztalatod nincs a témában. Ezért nem térek ki a borszőlő fajtákra sem. Természetesen mellérakhatod a saját tudásod. Külön részletezni minden tájegységet és/vagy borszőlőfajtát… nos, pokoli hosszú idő lenne, úgyhogy ehhez a saját tapasztalatodra kell majd hagyatkoznod, itt most csak az alapokkal foglalkozunk.

Fontos, hogy azért használok végig feltételes módot, hogy egyértelműsítsem: ezek tendenciák, nem kőbe vésett és nem a természettudományokból már ismert egzakt szabályok. Nyugodtan tekinthetsz úgy a borokra, mint a művészi alkotásokra: papíron hiába lehet akár milligrammra ugyanaz mondjuk a savtartalma két bornak, ha az egyéb tényezők miatt teljesen máshogy érzed ki azt (Vesd össze például a Thummerer Egri Bikavér Classicust és a Tóth Ferenc Bikavért). Nem hiszed? A szemednek hiszel?

rgb(131, 72, 12) másnak tűnik, de ugyanaz

Színkód szerint hiába ugyanaz a szín, ha a környezete miatt az egyik helyen komornak érzed, a másikon pedig nem. Nem művészi alkotás, viszont jól mutatja azt, hogy ami számszerűsítve két egyforma adat, nem érződik ugyanannak, mire azt az elme feldolgozza.

Fontos megemlítenünk még az árat! Hasznos lehet elolvasnod a tévhitekről szóló írásomat az árral kapcsolatban. Röviden: Attól, hogy egy bor drága, nem biztos, hogy ízleni fog és attól, hogy olcsóbb, nem biztos, hogy rossz. Láthatod, hogy a borelemzéseimnél nem pontszámozgatok, azt az egyszerű kérdést teszem fel, hogy megéri-e az árát. Ugyanúgy, mint más termékeknél is, az ár/érték arány más lehet a különböző boroknál és ezt sok tényező befolyásolja. (amely tényezőkből van szubjektív is bőven)

Tehát az egyszerű technika:

1, Első lépésben tudnod kell, hogy mit szeretsz. Az előző részben felsoroltam három archetípust. Az emberek döntő többségét be lehet tuszakolni valamelyik kategóriába. Először kiindulhatsz ebből, aztán árnyalsz!

2, Indikátorok: vannak jelek, amik segítenek a vásárlásban.

A legyegyszerűbb indikátor: Az alkoholtartalom

Ez a legjobb indikátor! Miért? Mert a legkönnyebben elsajátítható támpont: vörösboroknál a 13,5% fölötti alkoholtartalom esetén a bor valószínűleg(!) jobban beérett szőlőből van, tehát valószínűleg testesebb, karakteresebb! Amennyiben gyümölcsös ízvilágú, a gyümölcsízek inkább tolódhatnak a lekváros ízek és a fekete vagy sötét héjú gyümölcsök felé (vörösboroknál persze), minél magasabb az alkoholtartalom, annál inkább. Zamatosabb és teltebb ízérzettel rendelkezik a bor, ha jobban beérett szőlőből van. Valószínűsíthetően a savasság érzete (nem, nem feltétlenül a savtartalma, csak annak a kvázi-szubjektív érzete) enyhébb, komfortosabb lesz.

13,5% alatt, és minél lejjebb megyünk, annál inkább: kevésbé érett ízeket, azaz savanykásabb ízvilágot, világosabb piros bogyós gyümölcs ízeket fedezhetünk fel. Úgymond soványabb, kevésbé telt, kevésbé zamatos ízvilágot képzelhetünk el.

Fehéreknél ez a szám legyen kb. 1,5 százalékponttal lejjebb. Fontos a fehéreknél kiemelni, hogy a karakteres savtartalom úgymond ropogóssá, frissé teheti a borokat és lehetnek roppant gyümölcsösek és könnyedek az alacsony alkoholtartalmú fehérek!

Még egy dolog: habár az alkoholtartalom egy könnyen megérthető támpont: közel sem adhat teljes képet a bor testességéről. Viszont kiindulópontnak tökéletes.

Országok

Sajnos nem igazán hagyhatom ki, minimális alapokkal rendelkeznünk kell. Alapvetően elmondhatjuk, hogy minél délebbre van egy tájegység és minél melegebb a klímája, annál inkább – már az alkoholfoknál említett – a magasabb alkoholtartalmú borokra jellemző ízvilágot kaphatunk. A mediterrán országoknál (soroljuk ide az olaszokat, spanyolokat, portugálokat és a görögöket is) természetesen „délies” vagy érett ízvilágot várhatunk (komfortosabb, lágyabb savérzet). A franciáknál már nehezebb dolgunk van. Bordeaux-ra nehéz mit mondani, mert habár a klímája hűvösebb az óceán miatt, tudnak nagyon telt borokat csinálni (nyilván értenek hozzá) de mivel híres a tájegység, az áraik magasak, ezért az elérhető árú bordeaux-i borok lehet nem fogják elnyerni a tetszésedet, csak a drágábbak. Ha Bordeaux-t kihagyjuk a képből, akkor az észak-dél határvonalat Burgundiánál húzhatjuk meg.

Hordós érlelés

Amennyiben jelentősebb időtartamú hordós érlelést említenek a címkén, valószínűleg a következő ízekkel találkozhatsz: füstösség, dohány íz, esetleg vanília és akár a tölgy ízére is asszociálhatsz az illata alapján. Fontos itt is a feltételes mód. Előfordulhat, hogy hordós érlelés ide vagy oda, nem sok érződik ki belőle.

Címkén szereplő szöveg

Nos… Szóvirágok, stand up comedyt lehetne írni nagyon sok elemzésből és címkeszövegből. Félig meddig már megírtam egy elemzést egy… nos egy elemzésről. Kicsit még finomítok rajta, hogy ne érződjön úgy, mintha egyvalaki elemzését figuráznám ki, de röviden: sokszor teljesen megbízhatatlan az információ, amit a címkén és/vagy a pincészet weboldalán találsz! Itt most elsősorban az olyanokra gondolok, amikor azt írják szép savak, meg elegáns meg kerek, meg barátságos izémizék, meg komplex meg hosszú lecsengésű. Igen, ezen szavak többsége szakszó, de mára kiüresedett, köszönhetően a szóvirágkötőknek! (A szóvirágkötőt nem húzza alá a szövegszerkesztő, pedig azt hittem ismét Kazinczyt játszok.) El szoktam a címkét mindig olvasni, de biztos, hogy csak a címkén szereplő leírás alapján nem választanék bort! Hasznos technika kiszűrni minden olyan szót, jelzőt, szóképet, szóvirágot, amivel az érzelmeidre akarnak hatni! Fontos, hogy attól még, hogy marhaságokat írtak a címkére, lehet jó a bor. Na meg persze fordítva is. De még mennyire!

Kerülendő majomfogók

Eddig szinte minden olyan bor, amit kóstoltam és valami extra dizájnos címkével rendelkezett (nőcik lerajzolva, meg macska, meg kecske, meg ufó meg ilyesmik) szimplán nem volt jó. Kerülném az ilyen nagyon extra címkéket. Marketingfogás. Ha a bor minősége adná el a terméket, nem lenne szükség rá. Továbbá az alsó árkategóriás boroknál a dombornyomott üveget is kerülném, mert általában ez is majomfogó.

Amitől nem kell félned: csavarós kupak!

Az újvilágban (USA, Ausztrália, Dél-Amerika és Dél-Afrika) jellemző a vörösborok többségét is csavarós kupakkal piacra dobni. Nálunk azoknál a boroknál válik egyre elterjedtebbé, amiket az emberek nem tesznek el hosszabb időre: alsó árkategóriás vörösborok és sok-sok fehérbor. A csavarós kupak nagyon sok előnnyel rendelkezik, de a legfontosabb, hogy nem szárad ki, mint a parafadugó. Tehát technikai szempontból egy nagyon jó választás, csak… kicsit illúzióromboló, nem tudja megadni a parafa… hangulatát. Tudod, kihúzod, megnézed a parafadugó aljának színét és megszagolod azt… amolyan rituálé (pontosan ugyanúgy, mint a könyveknél és az ebookoknál: nagyon praktikus az ebook és sokkal jobb és kezelhetőbb… csak nem könyv).

Összefoglalva tehát:

1, legjobb (de nem bombabiztos!) indikátor az alkoholtartalom

2, címkeszöveggel légy nagyon kritikus, próbáld kiszűrni az érzelmeidet célzó szavakat!

3, figyelemfelhívó címke minden esetben, a dombornyomott üveg az alacsony árkategóriában piros lámpa!

4, amennyiben ismered a borszőlőt, a pincészetet és a tájegységet, hatalmas előny, de vigyázz, hogy a tapasztalat ne változzon előítéletté!

Röviden ezek a legfontosabb és legkönnyebben elsajátítható szempontok. A következő részben megnézzük majd, hogy mi alapján érdemes bort venni, ha hosszabb távra szeretnéd eltenni.

Addig is Überraschungsfaktor, kvázi szubjektív kőbe nem vésett hosszú lecsengésű szóvirágok és szóvirágkötők! Nem bírtam ki, le kellett írnom még egyszer.


Columbus Before the Queen részlet Attribution: Emanuel Leutze [Public domain]

2 Comments

Add Yours →