Kóstoltam: 2024. december
Jelen bejegyzés apropója teljes mértékben személyes jellegű lesz. Fiam 2022-ben született, így evidens volt, hogy szép lassan elkezdem vadászni az évjáratot, felhalmozni néhány palackot az arra érdemes tételekből a borospincében, ha majd felnő megkóstolhassa őket. Persze gondosan érdemes megválogatni, miből rak el az ember, de amikor jelen Kékfrankos szembejött velem, nem kellett sokáig gondolkodnom: Gál Lajos borait nagyon szeretem és ha a személyességet lehet még tetézni két dolog még lényeges: a borospincénk Ostoroson van (a borhoz a gyümölcsöt az Ostorosi Dűlőről szüretelték) és fiam születésekor is egy Kékfrankost bontottunk a nagypapákkal. Így nem meglepő, hogy habár minden olyan bor, amiről végül elemzést töltök fel, mély nyomot hagy bennem, élményt képez, jelen esetben ez többszörösen is igaz. Haladjunk akkor a szokásos sorrendben.
Külcsín
A front címke abszolút letisztult, a hátsó címke informatív: riolittufát fedő vékony barna erdőtalajon termett szőlő borától ásványosságot várhatunk. Hordós érlelés hosszáról nem ír, ha esetleg nem tudnánk fejből az internet bugyraiból kideríthetjük: a grand superior minősítéshez Egerben legalább 16 hónap hordós érlelés szükséges. Alkoholtartalma 13%. Kár, hogy a hátoldalon lévő qr kód egyrészről az Egri Csillag Superiorra mutat, másrészről meg 404-et dob (tehát az url nem elérhető). Ez legyen a legnagyobb bajunk! Pláne, hogy amúgy eszembe sem jutott volna megnézni a qr kódot, ha nem írtam volna meg ezt a bekezdést.
Szín és illat
Pohárba töltve már-már lilába forduló mély cseresznye színben tündököl, olyan színanyagbomba, hogy a pohárban forgatva megszínezi annak falát egy-egy pillanatra, a könnyek kifejezetten teltek. Illatában a fekete meggyel kell indítanom. Bontáskor ez a vetület már-már sokkolóan erőteljes volt, de pár óra szellőzés után teljesen visszavonult. Karakteres még itt fűszeressége, ahol a fekete borsot emelném ki leginkább. Fanyarság terén kevéske avar és dohány, na meg persze fa, hangyányi szantállal.
Szellőzéssel illata hihetetlen komplexszé, izgalmassá vált, fűszeres jegyei különleges élményt nyújtanak, jó sok időt el lehet tölteni a pohárban forgatva, elveszve az illatában.
Ízvilága
Gyümölcsösségében jó adag fekete meggyet, fekete ribizlit, szedret találtam: egy kész fekete erdő torta. Kis fantáziával még akár a fekete csokoládéval együtt. A beérett gyümölcs zamata átütő és tartalmat, testet ad a bornak, szinte úgy érezzük, mintha beleharapnánk a gyümölcshúsba. Sav vonalon cigánymeggyet és csipkebogyót említhetünk.
A hordós érlelésből fakadó tölgyessége kifejezetten nyers, viszont szépen belesimul ízvilágába, nem tolakodó. Ez így ellentmondásosnak tűnik, de hidd el, nem az. Fűszerességében a bors és a paprika abszolút tüzes jelleget kölcsönöz neki. Ezen a vonalon emelném ki ásványosságát, mely szinte sósságba hajlik. A fűszerekkel együtt fenomenális élményt nyújt.
Tanninok terén a fekete tea, dohány és a fent említett hordós jegyek mellé nem túlzás a fekete olívát is felírni a sor végére. Lecsengésében a fekete tea és a héjas ízek erősödnek markánsan. 13%-os alkoholtartalma természetes, arányos karaktert kölcsönöz neki.
Pár apró jegyzet még a verdikt előtt: egyrészről ámulattal töltött el, mikor a dugót kihúzva megillatoztam azt: a beérett gyümölcs mézes illata köszönt vissza rajta. Bontás után a fekete meggy illatában és ízében is kifejezetten megdöbbentően volt átütő. Az első gondolataim egyike volt, hogy egy vérbeli crowd pleaserről van szó. Ugyanakkor szellőzéssel megkomolyodott. Fontos, hogy itt a komolyságot stílusra nem minőségre értem: egyértelműen kimagasló minőségű a bor.
És a végére hagytam a legfontosabbat: végig az járt a fejemben: ez a bor még túl fiatal; kell a palackos érlelés, hogy a vadhajtásait lenyesse, nyers jegyeit szelídítse. Aggódni nem kell: egyedisége nem fog csorbát szenvedni, épp ellenkezőleg, méltóságteljesen fog érni, öregedni.
Bor és művészet
Jelen Kékfrankos stílusához az AC/DC – Thunderstruck című számát választottam. Fűszeressége, erős karaktere miatt nem is kérdés, hogy illik hozzá. Persze ne felejtsük el azt sem, mennyire közkedvelt dalról van szó, ez a fenti jegyzetben leírtak miatt fontos tényező. Na, meg persze a zeneszám kiválasztásánál is volt egy személyes vetülete a dolognak, de ez már egy más kérdés.
Verdikt
Megéri megkóstolni? Nos, az elemzés írásakor 7000ft-os árával már a középmezőny felett van jócskán. Habár bontáskor egy tuti crowd pleaserként mutatkozik be, egy összejövetelen bárki legurítana vele pár pohárral (milyen vétek is lenne így fogyasztani), valódi karakterét, rétegzettségét hosszas szellőzéssel mutatja meg igazán. Ráadásul olyan szinten teszi ezt, hogy az illatában tényleg el lehet veszni.
Ezért a válaszom egy hatalmas igen. Sőt, biztosan merem állítani, hogy 15,5 év érlelés után is hatalmas élményt fog adni, persze egészen másfélét, mint most fiatalon.
