Igyunk történelmet! 274. Saint-Emilion Grand Cru 1985 Chateau Haut-Sarpe

Kóstoltam: 2019. augusztus

A palack rövid története, hogy édesapámon keresztül került hozzám, ajándékba kaptam. Borospincében volt tárolva végig, mielőtt hozzám került. Ezt fontos kiemelni, mert ilyen korú boroknál az egyik legfontosabb tényező a helyes tárolás. A Chateau Beychevelle-ről szóló írásomban elég részletesen kielemeztem az öreg borokat (nem csak ízvilág szempontjából), érdemes lehet elolvasni ezen cikk előtt. Továbbá a Nardon Saint-Emilionról szóló cikk is hasznos lehet, mert egyrészről az a nedű is erről a termőterületről származik, másrészről tartalmaz pár alap infót Bordeaux-ról.

Mielőtt belekezdünk az elemzésbe, igyunk egy kis történelmet! Annak idején először a rómaiak kezdtek el ezeken a lankákon (és ezt akár értelmezheted szó szerint) borszőlőt termeszteni. Azok a területek, ahol ehhez a palackhoz termett a borszőlő, a legrégebb óta műveltek Saint-Emilion területén.

Egy kis földrajz körítésnek

Bordeaux-n belül alapvető megkülönböztetés, hogy jobb- vagy bal-parti az adott terület (a Gironde folyó két partja, habár megnehezíti az elosztást, hogy ezt a folyót csak több folyó összeömlése után hívják így és ráadásul van egy „középső” terület is). Ez a fajta megkülönböztetés túlzásnak tűnhet, de nem az.

A két legfontosabb különbség Bordeaux két része között egyrészről a mikroklíma (a jobb part magasabban fekszik és picit távolabbra az óceántól) másrészről a cuvée aránya: a jobb parton (Libournais) jellemzően a Merlot dominál, míg a bal parton (Médoc) a Cabernet Sauvignon. Érdekesség, hogy a bal part „fiatalabb”, mert ezt csak a XVII. században csapolták le és ültették be a szomjas hollandok. Borra vagy pénzre? Talán mindkettőre.

Visszatérve borunkhoz, a „cru de Sarpe” először 1750 környékén került megemlítésre. Már akkoriban is drágák voltak az ottani borok (természetesen akkortájt még hordóban adták-vették és szállították őket. Kíváncsi vagy ki és mikor kezdte el saját maga palackozni és saját címkével ellátni a borait? Olvasd el a Rothschild Mouton Cadetről szóló elemzésem!). Mellesleg 1867-ben egy borversenyen aranyérmesek lettek. Azért ez elég régen volt.

1985

Amit érdemes lehet kiemelni az évjáratról, hogy a Merlot – jelen cuvée egyik alkotóeleme – kiváló volt abban az évben (a másik a Cabernet Franc). A Cabernet Sauvignon már kevésbé tudott beérni abban az évben.

Az időjárásról havi bontásban van információ, de annyit érsz vele, mintha bedobnál egy zsákba hónapokat és random időjárásbeli változásokat, aztán húznál. Előző télen nagy fagy, aztán változékony, aztán megint változékony esővel, aztán megint, csak máshogy, végül a szeptember megmenti a bulit és forró. Kiemelendő még, hogy azt mondják, azért 2020-ig érdemes meginni ezen borokat (Bordeaux 1985) és, hogy szerintük hasonlóak, mint az 1953-asok, amik állítólag jók voltak. Aha. Minden bizonnyal. Abban biztosak lehetünk, hogy leírták. A többiben…

Még egy lényeges dolgot ki kell emelnünk palackunkkal kapcsolatban. Ez egy Grand Cru. A legfelsőbb kategóriás bor a Premiere Cru után. Saint-Emilion Bordeaux-n belül amúgy is egy kiemelt helyet foglal el. Mind minőségben, elismertségben, korban és természetesen árban is. Persze a besorolás… mondjuk azt bonyolult (nem, nem a franciákhoz viszonyítva, amúgy). Röviden, Napóleon ötleteként (kedvesen fogalazva) 1855-ben létrehoztak egy rangsort a bordeaux-i borokról, illetve egész pontosan az őket előállító pincészetekről. Voltak, akiket kihagytak belőle, sokan kritizálták is (később) azt más okokból is. Mindenesetre Saint-Emilion területéről 1955-ben készült egy hasonló besorolási rendszer.

A dekantálásról

A lényegre térés előtt: ejtsünk néhány szót a dekantálásról! Az ehhez hasonló öreg borok dekantálási idejével kapcsolatban a szakértői vélemények eltérnek. Alapvetően két dologra figyeltem oda. Az első, hogy az idős boroknál elengedhetetlen a dekantálás. Amiben az okosok nem értenek egyet az, hogy meddig célszerű. Tekintettel arra, hogy egyrészről valamennyi minimális idő elengedhetetlen DE ugyanakkor ha túl sokáig lélegezteted (haha, szóvicc) a bort, már nem tudod visszacsinálni… Úgyhogy kb. egy óra mellett döntöttem. Közben megcsináltam a fényképeket, meg ilyesmi. De szerintem felesleges volt túlaggódni, mert maradt kb 1,5 deci, amit most, a cikk írása közben kortyolgatok, másnap. Tehát, egy egész estét töltött a hűtőben ledugózva és most is hibátlan. Egyszerűen csodás.

A dugóval kapcsolatban kiegészítés, hogy kettétört húzás közben. Ennyi idős bornál ez teljesen normális, nem morzsolódott (csak egy ici-picit) úgyhogy ha jobban odafigyeltem volna (és nem kértem volna meg Ritát, hogy kamerázzon közben) akkor talán egészben is kijött volna.

Saint-Emilion Grand Cru 1985 Chateau Haut-Sarpe

Szín és illat

Most már tényleg térjünk a lényegre! Pohárba töltve a nedű sötét bordó (szóvicc lenne?) egy picike téglás beütéssel. A könnyek áttetszőek és közepesen gyors tempóban csordogálnak lefelé. Illatában elsősorban a gyógynövényesség, az alkohol és a meggy dominálnak.

Kis kitérés az alkoholtartalom irányába: a palackon nem tüntették fel. Nem csak az illatnál, de az íznél is dominánsan érződik az alkohol. Emiatt arra következtethetne az egyszeri borivó, hogy az magas is. De nem az. Honnan tudhatjuk? Nos, az első fontos dolog, hogy az alkohol ízének érzete változhat a bor öregedésével, de annak mértéke (értsd: százalékban megadott mennyisége) nem. A második fontos dolog, hogy az utóbbi pár évtized során (mondjuk 1-2, de már nem 3) terjedt el a speciális új borélesztők használata, amik rezisztensek a magasabb (mondjuk kb 12,5% fölötti) alkoholra. Emiatt én ezt a számot 12,5%-ra lőném be (maximum).

Ízvilága

Kezdjük az ásványossággal! Ugyanis ez az, amit legelőször érzel, ha a szádba kerül. Utána a meggy, a karakteres savak és az alkoholos íz lesz erőteljes. Nyugodtan írhatunk konyakmeggyet. Van egy jó adag nagyon kellemes füstössége is. A korty végén, fűszeres és csak ezután (!) kezded el valóban érezni a tannint. Nyugodtan írhatunk gyógynövényeket, dohányt, fekete teát és csokoládét. A lecsengése nagyon… nagyon hosszú és elsősorban csokoládés. Nagyon, nagyon hosszú.

Verdikt helyett

A szokásos verdikt most értelmetlen lenne, egyrészről a bor ára miatt, másrészről, mert nem igazán vásárolható már. Mindenesetre hatalmas élmény volt. Ennyi év után is nagyon jól tartotta magát és megőrizte bordeaux-i karakterét (persze ez egy általánosítás, de néha azért megengedhetjük magunknak az ilyesmit).