kóstoltam: 2020. március
A palack rövid története helyett (akciós a Didliben és vettem), térjünk át egyből a külcsínre és egy másik fontos kérdésre! Ha csak a borelemzésre vagy kíváncsi, görgess le addig, amíg a bor nevét – Vida Péter Ölelés Merlot 2018 – látod ismét!
(Vajon miért vannak dőlt betűs szavak a szövegben? Olvass figyelmesen és majd kiderül!)
Sokszor írtam már arról, hogy miért kerülöm azokat a borokat, amik túl feltűnő címkével rendelkeznek (többek között a Party Time Villányi Portugieser 2018 elemzésében is taglaltam a dolgot). Kérdezhetnéd, miért vettem jelen borunkból mégis? Nos, Vida Péter borai mind hasonló címkével rendelkeznek, ismerem a pincészetet, ezért nem ódzkodtam tőle. Amúgy a 2016-os Vida Péter Tündértáncról egy elemzést is olvashatsz tőlem.
A második fontos kérdés (amit már tárgyaltam a Tündértánc elemzésemben is) a következő: A bor címkéje egyértelműen azt kommunikálja, hogy a borral a női fogyasztókat szeretnék elcsábítani. Később látni fogjuk a borelemzésénél is, hogy valamelyest femininebb, „kedvesebb” az ízvilága. Vajon jó ötlet a női fogyasztókat megcélozni egy vörösborral? A válaszom kettős:
Egyrészről nők kezében vörösbort nagyon ritkán látok, inkább isznak fehéret, rosét vagy pezsgőt. Azok a nők, akik viszont a vörösbor mellett teszik le voksukat, jellemzően a nagyon karakteres és dominánsan maszkulin vörösborokat szeretik, így rossz döntésnek tűnhet… Vagy mégsem?
Mindig vannak kivételek. Minden bizonnyal van néhány olyan nő is aki inkább „kivételként erősíti a fent említett szabályt”, sőt talán férfi is, akinek bejön a kedves tündéres címke és a lágyabb ízvilág. Az ilyen piaci rések megtalálása aranyat érhet. Na, nézzük inkább a bort!
Vida Péter Ölelés Merlot 2018
Pohárba töltve a nedű cseresznyepiros színben tündököl. Kicsit áttetszőbb, mint amivel komfortosan érezném magam. A könnyek roppant teltek, viszont villámsebesen szaladnak lefelé a pohár falán. A nedű mozgásának van egy erőteljes kocsonyadinamikája. Ez elég vadul hangzik, de gyerünk, forgasd csak meg a poharadban! Illatában kifejezetten florális, leginkább az orgonát emelném ki. Mellette az alkohol kipárolgása érződik relatív karakteresen és valamennyi fűszeresség. Hosszabb szellőzéssel a fűszeresség erősödik és egy erőteljes savanykás illat is társul hozzá, a virágok pedig elillannak.
Ízében a tanninokkal kezdeném. Kifejezetten bársonyosak, karakteresek de csak mértéktartóan. A bársonyosságot leírnám még egyszer, mert borunk a mintapéldája. Olyan, mintha bársonnyal simogatnák a nyelved! Sok-sok fekete teát említenék ezen a vonalon. Savai citrusosak, számomra kicsit erőteljesebbek a tanninnál, így az egyensúly valamelyest erre az oldalra dől, de ha más ízlésed van, úgy érezheted, számodra pont optimális az egyensúly. Majd kidurran a gyümölcsöktől, elsősorban savanykásabb vonalon válogathatunk: ribizlit, epret, cigánymeggyet és hibiszkuszt. Az utóbbi persze nem gyümölcs, de ízében erre a vonalra illik.
Kifejezetten fűszeresnek mondanám a bort, említhetünk itt édes- és fűszerpaprikát, édesfűszert. Ha már megjelent az édes szó: a bor természetesen száraz, viszont maradványcukor tartalma könnyen kiérezhető, főleg a korty legelején. Könnyen csúszik tőle a bor és mivel alkoholtartalma relatív magas (14%) könnyen meglehet, hogy a bor neve, az ölelés gyorsan fizikai formát ölt, ha épp egy randin bontjátok fel. Ízvilágának ezt a „könnyen csúszós” vetületét erősíti még, hogy hosszabb szellőzés után megjelenik egy halovány vaníliás beütés és krémesség, továbbá egy mézes zamat a lecsengésében. Alkoholtartalmára visszatérve, kifejezetten tüzesen képviselteti magát a bor ízében.
Lecsengése hosszú és a tannin dominál benne egy kevés vajassággal. A fent már említett krémességgel együtt ez almasavbontásra utal. Érezhetjük még itt a beérett gyümölcs mézes zamatát (amit én személy szerint a kortyból hiányoltam), tannin vonalon dohányosságot, savak és citrusosság terén grapefruitot.
Na, de mi volt ez a sok dőlt betűs szó? Ha már arról írtam, hogy az ölelés fizikai formát ölt, gondoltam játszok egy kicsit a szavakkal. Értékeljünk!
Verdikt: Megéri az árát? Nos, jelenleg Didliék egy híján 2000ft-ot kérnek érte. Ennyi pénzért egy valóban könnyed, gyümölcsös, de ugyanakkor fűszeres ízvilágú bort kapunk bódító alkoholtartalommal. A válaszom két részre bontanám. Számomra ízvilágából hiányzott az őszinteség. (Az őszinte bor egy saját szókreálmány, olvasd el a Balatoncsicsói Merlot elemzésemet, ha kíváncsi vagy, mire használom.) Ebből kifolyólag nekem nem nyerte el a tetszésem.
Kattintva elérheted
Ugyanakkor az egyszeri borivók nagyon fogják szeretni a bort, hiszen ízvilágát úgy szerkesztették meg, hogy könnyen csúszós, könnyed és „kedves” legyen. (Úgy emlékeztem, szerepel a „kedves” szó a címkén, de nem: vibráló karaktert írnak.) Emiatt társasági összejövetelekre jó választás lehet, az emberek többségének nem lesz ellenére (akinek igen, biztos hoz magának valami ütős vörös bestiát – a verdiktben már nem emelek ki dőlt betűvel szavakat, hiába is keresed őket), továbbá ha a Szekszárdit szereted, örömödet lelheted benne, szépen, játékosan hozza a tájjelleget. Randira viszont a fent leírtak ellenére nem vinnék: inkább egy csajszis fehéret vagy rosét. Vagy még inkább pezsgőt! Miért? Most képzeld el, ha olvasta ezt a posztot!
