Julika megmagyarázhatatlanul és a netes „okosságok” 217. Petrény Borgundi Egri Bikavér 2012

ittam: 2019. március

Petrény Borgundi Egri Bikavér 2012
Petrény Borgundi Egri Bikavér 2012

A palack rövid története, hogy pár hete betértem Egerben a vár tövében a kedvenc borkereskedésembe borostyánbort venni (amiről amúgy írtam itt egy elemzést. Direkt nem írom le, hogy milyen másik névvel illetik, keress rá!) és miután a Gál Lajos féléből nem volt és a Tarjányit választottam, bóklásztam egy kicsit és rátaláltam erre. Az eladó nagyon megdicsért, mondván ez nagyon jó és már csak pár palack maradt belőle, gyöngyszemet találtam.

Legközelebb, ha bort kóstoltatok valakivel nagyon oda fogok figyelni arra, hogy ne srófoljam fel túlzottan az elvárásait az adott borral kapcsolatban, mert ilyenkor az emberek hajlamosak azt érezni, hogy „ez nem is olyan nagy durranás”.

Tehát magasak voltak az elvárásaim, mielőtt először belekóstoltam és ezt megpróbálom józan objektivitással ellensúlyozni. Már amennyi józanságról borivás közben beszélhetünk.

A palackot két ezüst és egy aranyérem díszíti. Többször írtam, hogy ez manapság már nem sokat jelent. Ezt leszámítva a címke végletesen egyszerű és letisztult. A 13,5%-os alkoholtartalmon kívül csak annyi információnk van, hogy egy Magyarország vaktérképen berajzolja Egert. Nem véletlen a névben a Burgundi: a francia stílust a címkében is próbálják átvenni. Hibátlanul. – Ezt írtam le. Aztán rájöttem, hogy nem Burgundi, hanem Borgundi van ráírva. WAAT? Ez kiverte a biztosítékot! A Burgundival tökéletesen elvoltam, mert átsiklott az agyam a Bordeaux-ira. Ízvilág szempontjából nagyon közel áll a bordeaux-i borokhoz (a sznoboknak: Bordeaux Gironde nyugati part, Médoc), de burgundi? A burgundihoz semmi köze. Szimplán semmi. Borgundi? Az elnevezés egy baklövés… lenne. De nem az. Miért? Mert megvettem! Agyam a borboltban: Érmek az üvegen + francia design + borgundiról asszociáció Bordeaux-ra → Bordeaux-t szeretem → csilingel a pénztárgép. Baklövés a borgundi? Ezek után döntsd el!

Illatra az üveget felbontva az üvegből és a dugóból is savanykás illat áradt, ez kicsit megrémített. Mindenféleképpen szellőztetni kell a bort! Pohárba töltve kevés szellőzés után nekem florális illatok és egy kevés eukaliptusz jön át. A másodikon megrökönyödhetsz talán. De nem annyira, mint ha azt írnám: szőlőcukor! Áhháhá! (a biztonság kedvéért leírom azért, hogy csontszáraz a bor, de valóban az illata megmagyarázhatatlanul édeskés, de hosszú szó az, hogy megmagyarázhatatlanul)

Pohárba töltve a színén ijedtem meg másodszorra. Mély lila színe van, de kicsit túl áttetsző nekem. Nem probléma, mert – spoiler alert – ízre tökéletes, csak kicsit megrémített.

Az ízvilága: Amint említettem, nagyon magas elvárásaim voltak a bor felé. Aztán próbáltam objektív lenni. Majdnem leírtam a tündérmesét (ami egyáltalán nincs messze a valóságról). Aztán kiderült a bor…gundi. Aztán megbotránkozás. Aztán két nappal később ittam még belőle, maradt és beraktam lezárva a frigóba. Zseniális, nagyon jót tett neki a Marton-féle hűtős érlelés.

Visszakanyarodva az első napra: Nos milyen? Alapvetően nagyon is rendben van. A tannin sav egyensúly pont olyan, amit szeretek, tehát fanyarabb mint savasabb. Ez a magyar ízléssel rendelkező embereket minden bizonnyal zavarja. Sajnos valóban, talán kicsit túl fanyar. Először nem értettem, hogy miért gondolom ezt. Kerek, rendben van, de valami hiányzik. Ja igen, és fűszeres is. Olyan pont kellemesen.

Aztán leesett. Nem elég telt. Persze könnyű innen a karosszékből okoskodni a billentyűzet elől, pohárral a kézben, teljesen más a sáros gumicsizmában a szőlőszemet az ujjammal összetörve morfondírozni. Vajon mikor legyen szüret? Ha túl korán, akkor „zöldek” lesznek az ízek, ha túl későn, akkor a savakat „égeti el a nap”. Én így a karosszékben ülve, gumicsizmától mentesen, zokniban azt mondanám: kicsit még kellett volna hagyni érni. Teltebb lett volna az íz, hangyányit magasabb az alkoholtartalom, talán lett volna még benne egy kis mazsola meg lekvár íz… Hmmm.

De nekem innen könnyű okosnak lenni. Kiszámíthatatlan időjárás, a veszély, hogy odalesz minden. Úgyhogy leszüretelték.

Kiegészítés két nap múlva: teljesen hibátlan a bor. Ahogy írtam is feljebb, szellőztetnem kellett volna, csak lusta voltam elővenni a dekantálót. Ez legyen intő jel mindannyiotoknak! (mennydörgés a háttérben)

A szokásos verdikt: Megéri az árát? (Úgy rémlik 2500ft körül volt az ára) Nekem ennyiért ez egy határozott igen. Borgundi ide vagy oda. Nyugatias ízléssel ez majdnem pont jó. Két nappal később vagy ha dekantálod (legyen több eszed, mint nekem!) csudddálatos. Ennyiért komoly Bikavért venni nagy királyság. Miért? Mert ár-érték arányban sokkal jobb, mint a Bikavér Superiorok, amik alaphangon négy ropinál kezdődnek. Ezért cserébe szemet hunyunk a Borgundi felett.

Egy kis kitérő a végén. Sokszor böngészek a neten írás közben, rákeresek a pincészetre, néha az árra, ha esetleg elfelejtettem mennyiért vettem, vagy ajándékba kaptam (ajándék ló ide vagy oda, nem lehet verdiktet mondani ár nélkül, sajnálom). Sokszor találok gyöngyszemekre a neten. Sajnos negatív értelemben. Ennél a bornál is két megbotránkozásom volt. Nem fogok neveket írni, keress rá, ha nagyon érdekel. Az első egy arc, aki konkrétan leparasztozta a bor alkotóit, szimplán azért, mert Borgundinak nevezték el a bort, majd leírta, hogy kiöntötte a csapba, mert annyira nem ízlett neki. Nagy hiba szerintem. Ő baja.

A második megbotránkozásomat szimplán bemásolom, ha kíváncsi vagy honnan van keress rá! „Mély rubin színű bor. Buja, izgalmas illatok, kis virág is vegyül a gyümölcsök közé. Szájban arányos test, aromatikája gazda, egyaránt megjelennek az érett feketebogyós gyümölcsök és a hordós fűszerek. Jól integrált, kerek tannin, szép sav, elegáns korty: nem hiába választották többek között idén Debrecen Város Borának.” Ha egy mondatban kéne összegeznem a fentieket, az a következő lenne: „Julika nagyon jó csaj, buja, izgalmas a csípője, arányos a teste, formásak és szépek a mellei és nem hiába választották Miss Debrecennek” Kérdés: Hogy a frászba néz ki Julika? Mégis hogy? Magas, alacsony, sovány vagy teltkarcsú és még sorolhatnám… (A többi részletbe már nem is merek belemenni.) Úgy érzem egyszer írnom kell egy összegyűjtött csokrot az ilyen leírásokról. Össze lehetne rakni belőlük egy egész estét betöltő stand up comedyt.

Na de hogy néz ki Julika? Attribution: Yousuf Karsh [Public domain]

Utóirat: Ritának vettünk TITI Egri Csillagot és idén eddig nekem ez volt a legjobb Egri Csillagom.

Későbbi kiegészítés a Big Bandhez és a Borgundihoz:

A Petrény Syrahról szóló elemzésem írása során a következő irányba kanyarodtam:

Egy netes interjúból kiderül az alkotók alapvető koncepciója a Big Banddel és a Borgundival. A Big Band a bordeaux-i vonalat képviselné a Borgundi pedig… igen, a Burgundit. Tehát a Big Band 50% Kékfrankos, a fennmaradó rész Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon. Legalábbis ennyit említ a cikk. A saját elemzésem fellapozva kiderül, hogy van még ott Merlot és Syrah. A Borgundinál a Kékfrankos, CF és CS mellé még Pinot Noirt és Syraht mond.

Gondterhelt fejet vágok, lapozgatom a szakirodalmat, vadászok a neten… Miért eme gondterheltség? Kezdjük a Big Banddel! A Bordeaux cüvée alapvetően CS-ből és Merlotból áll. Mellé találunk még CF-et, Malbecet, Carménèret és Petit Verdot-t.

Ezzel szemben a Bikavér alapvetően a Kékfrankosra épül. Mi a gond ezzel? A Kékfrankos ízvilága, habár mutat hasonlóságokat a Bordeaux cuvéevel, mégis jelentős különbségek vannak elsősorban a sav, másodsorban a testesség terén. Lehetne boncolgatni tovább is a dolgokat és egyre gondterheltebb az arckifejezésem.

Aztán belémnyilallt a következő: az íz összhatása? Big Band vs Bordeaux cuvée? Nagyon hasonló, de mégis más. Itt elveszhetnénk a részletekben, de felesleges. Valóban mondhatjuk (ahogy írtam is az elemzésben), hogy a Big Band egy Bordeaux-i magyar kiadásban.

Mi a helyzet a Borgundival? Gondterhelt fej még hosszabb ideig. Kutakodás még hosszabb ideig. Burgundiában a vörösek közül a Pinot Noir és a Gamay (Beaujolais; így már ismerősen hangzik?) a legelterjedtebb. Sokan a Kékfrankost a „kelet Pinot Noirjának” hívják. Nyugaton persze. Gondterhelt fej. Vállvonás. Whatever. Ha azt mondja a nagy tudású borász, hogy ez olyan, mint a Burgundi, ám legyen! Habár az érzékelés objektív, a vélemény lehet szubjektív.

5 Comments

Add Yours →

[…] Tehát az első gondolat: habár papírforma szerint a bor savtartalma átlagosnak mondható, mégis túl dominánsnak érezhetjük a savakat. Az alacsony maradványcukor-tartalom nem véd meg minket ettől. Továbbá kiemelném, hogy ha magasabb lenne az alkoholtartalma, az is ellensúlyozhatná ízre az erőteljes savakat. Jelenleg arról nincs információm, hogy mikor szüretelhették a borhoz a szőlőt de… de nem fejezem be a mondatom. Ha ismersz, tudod miről kezdenék el okoskodni. […]