Kóstoltam: 2020. augusztus
A palackok rövid története, hogy már régóta szemeztem velük. Böjt Gergő és Bogi Bikavérét is élmény volt kóstolni, de Pét-Natjuk kifejezetten felejthetetlen volt ezért úgy döntöttem teszek egy próbát az Egri Csillagukkal és roséjukkal is. Barátokkal elutaztunk, ekkor bontottuk a rosét, a Csillag viszont valahogy túlélte a pálinkagőzös estéket (amik közül a tölgyfacsipsszel érleltet taglaltam az előző havi elemzésemben), így azt már itthon kóstoltam. A bejegyzés elsősorban a Csillagról szól, de a verdikt után továbbolvasva megismerkedhetsz a roséval is.
A pincészetről a legérdekesebb kiemelni való az lenne, hogy a jobb minőségű termés érdekében a szőlőben minden második sort tudatosan különböző növényekkel ültették be, elsősorban olyanokkal, amiknek gyökerei mélyre hatolnak, így jobban levezetik a vizet.
Böjt Egri Csillag Superior 2019
Szín és illat
A külcsínnek most nem írtam külön bekezdést, a pincészettől megszokott csomagolást kapunk, modern címkével, csavarós kupakkal. Pohárba töltve a nedű szalmasárga színben pompázik, a könnyek egészen teltek és közepes tempóban csordogálnak csak a pohár falán.
Illatában meglepő módon volt egy picike vajasság bontáskor. Meglepő, mert a Böjt fehéreknél (elvileg) nincs almasavbontás. Ezt támasztja alá a karakteres citrusosság is az illatban. Mellette találunk még kevéske vadvirágosságot és bodzát is. Talán még egy picike fűszerességet is. Az alkohol (13%) kipárolgása egészen karakteresen érezteti még magát.
Ízvilága
Bontáskor a citrusosság uralta a karakterét, eszméletlenül friss és ropogós volt. Ezen a vonalon mondhatunk a limetól kezdve a fehér grapefruitig mindent. Szellőzéssel ez valamelyest enyhült (habár ugyanúgy dominálja még mindig az ízvilágát) és megjelent valamennyi telt vajasság. A citrusosság mellett kell megemlítenünk az ásványosságot is. Nem is tolakodó, nem is visszafogott, pont ideális.
Gyümölcsösség szempontjából… nos, terelném a szót. Megemlíteném a bodzát, talán minimál zöld almát, majd arról regélnék, hogy mind a Sauvignon Blanc, mind a Rizling karaktere egyértelműen kiérezhető. Az első jellegzetességeiből valamennyi jázmint és jalapeñot emelnék ki. Emellett egy gyömbéres fűszeresség érződik még visszafogottan. Egyébként a cuvéeben van még Leányka és Muskotály is. Az utóbbihoz kapcsolódva a maradványcukor tartalomról annyit mondanék, hogy majdnem csontszáraz a nedű, csak annyi van benne, amitől még kedves és egész könnyen csúszós marad a bor.
Ha hihetünk az internetes keresésnek, hordót nem látott (ízvilágán semmi nem érződik amúgy ami hordós érlelésre utalna, habár van, hogy egy-egy bor megtréfálja ízlelőbimbóinkat), reduktívan erjedt ki és volt valamennyi finomseprőn érlelés is. Ízvilágában a 13%-os alkohol könnyedén megbújik a karakteres és jó struktúrát adó citrusosság árnyékában. Testesség szempontjából mondjuk azt, hogy valahol a könnyed és a közepesen testes között lehet félúton.
Bor és művészet
Borunk ízvilágának képi ábrázolására Lady Godiva Jules Joseph Lefebvre által vászonra vitt ábrázolását választottam. Az, hogy borunk alapját a Sauvignon Blanc és a Rizling adja, erőteljes és jellegzetes karaktert kölcsönöz neki, szerintem nagyon, tényleg nagyon jó választás volt a borász részéről. A nedű szikár és ásványos is, ezért úgy éreztem, hogy a fehér szín kell, hogy domináns legyen egy nőalak bőrtónusában és legyen szőke. A festményen szereplő hölgy talán valamelyest teltebb, mint azt borunk testessége indokolná, viszont már harmincas éveiben járhat: jól szimbolizálva borunk karakterét.
Verdikt
Megéri az árát? Jellemzően egy lehelettel 2000ft fölött mozog. Ennyi pénzért egy frissítő, üde de mégis kifejezetten karakteres Egri Csillagot kapunk. Mivel a Riesling és Sauvignon Blanc adja ezt a karaktert, itt is elmondhatjuk (ugyanúgy, mint Böjték Bikájánál), hogy sikerült egy modern nézőpontból újragondolt egri cuvéet alkotniuk. Továbbá, ha hordós helyett inkább a reduktív fehéreket részesíted előnyben, egy csodálatos választás lehet!
Böjt Rosé 2019
Amint feljebb, a palackok történeténél említettem, elutaztunk barátokkal és akkor bontottuk. Emiatt mások kicsit a képek és kerül az előző bejegyzés végére, mint valami utánfutó: az akkori jegyzeteim alapján írom csak az elemzést.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű hagymahéj színben pompázott kicsi rózsaszínes beütéssel. Rosétől meglepően egész telt sőt, olajos érzetet kelt, a könnyek így csak komótosan csordogálnak a pohár falán. Illatában elragadóan epres, sőt eperszörpös, amit még ribizli egészít ki.
Ízvilága
Bontáskor még hangyányit pezsgett. Meglepően telt (ahogy már említettem) és egészen krémes. Természetesen a gyümölcsösség uralja az ízvilágát, a mindent elsöprő eperrel az élen, de mellette említhetünk még cseresznyét, cigánymeggyet és ribizlit is. Ami különleges és kellemes élményt nyújt, hogy savait nem a citrusossággal tudjuk jellemezni, sokkal inkább a fent említett piros bogyósokkal. Ettől függetlenül a narancsot mindenféleképpen felírhatjuk még a gyümölcsök közé, ami a bor fűszerességével, egész karakteresen érződő alkoholtartalmával (13%) és egy kevéske héjas (szőlőhéj persze) fanyarsággal együtt kifejezetten izgalmassá teszi az ízvilágát. Maradványcukrai szerintem optimálisak, bőven száraz de könnyen lecsúszott. Lecsengését az epres gyümölcsösség uralja.
Verdikt
Megéri az árát? Jellemzően valamelyest 2000ft alatt lehet hozzájutni. Gyümölcsösségével és kellemes karakterével engem egyértelműen megnyert, habár tény és való, hogy ebben az árkategóriában a hasonlóan gyümölcsös rosékkal… béna szókép lenne, hogy Dunát lehet rekeszteni, szóval fogalmazzunk úgy, hogy van hasonló versenytársa bőven. Mindenesetre egy könnyű nyári esti borozgatáshoz, csajos csicsergéshez, pirított zsemlekockás lazacsalátához vagy (egri) csillagok alatt fetrengéshez imádni való választás utánfutóval vagy anélkül is.