Kárpótol az élettörténet 273. Kovács Nimród Egri Bikavér 2017

Kóstoltam: 2019. augusztus

A palack rövid története, hogy megvettem Pesten azért, hogy lehozzam Egerbe és itt igyam meg (Ezért lett csúnyácska a bor képe is, én kérek elnézést). Egy kicsit még érdekesebb, hogy habár a 273 ránézésre prím számnak tűnik (ha épp nem vagy esőember) de nem az. Amint később látni fogod, a bevezetés jó hosszúra sikerült, így ha csak a borelemzésre vagy kíváncsi, görgess le addig, amíg a bor nevét nem látod ismét!

A borítóképpel kapcsolatban: A négy filozófus
attribution: Peter Paul Rubens [Public domain]

Miért a hosszú bevezető? Nos, a borosüveg címkéjén szerepel, hogy 2000 – Rákóczi. Fogalmam sem volt mit jelent ez, így elkezdtem kutakodni a neten. A választ egyelőre nem találtam meg, viszont Kovács Nimródról egy terjedelmes cikket igen.

Élettörténet dióhéjban

Írt egy könyvet az életéről, Jó pincér voltam címmel, elsősorban erről mesél egy interview keretén belül. Érdemes rákeresni és elolvasni, mert hihetetlen életútja van a fazonnak. Huszonkét évesen disszidált. Átúszott az akkori Jugoszláviából Olaszországba. Az olasz partot elérve először a rendőrökhöz került (konkrétan egy rendőri kikötőben mászott ki a vízből véletlenül), majd később menekülttáborba. Onnan (leegyszerűsítve a sztorit) az USA-ba.

Innen ismét nagyon rövidítve a történetet sikeres üzletember lett, visszatért Magyarországra. Néhány emberrel közösen létrehoztak egy borászatot, illetve inkább borkereskedő céget (amiből később kivásárolta a partnereit és átnevezte Kovács Nimród Winery-nek). Innen válik nagyon érdekessé a dolog. Más borászatok borait árulták saját címkéjükkel, elsősorban itthon, de akartak külföldre is terjeszkedni.

Perec

Összehívott szakértőket, akik végigkóstoltak egy sor magyar bort és a következő véleményt formálták: „az olcsó magyar bor nem elég olcsó, a jó magyar bor nem elég jó”. Ezen a ponton érdemes megállni és elgondolkodni. Tényleg így lenne? Szedjük szét!

Kezdjük a mondat első felével. Az olcsó magyar borok nem elég olcsóak. Értem, mire gondol, átfogalmaznám, hogy emészthető legyen mindenki számára. Sokszor írtam már, hogy szeretem a három Eurós spanyol Tempranillokat, az öt Eurós Rhône-völgyi cuvéeket vagy a hasonló árkategóriás szicíliai Nero d’Avolát. Persze bele lehet futni gyenge minőségű borokba is ezeken az árakon, de a csalódásos esetek aránya relatív alacsony. Sajnos ezek a borok jellemzően el sem jutnak Magyarországra, mert otthon megisszák őket. Minden bizonnyal Chilében is ez a helyzet, csak ott még nem jártam.

Mi a helyzet nálunk? Mersz nyugodt szívvel venni vörösbort egy ezresé’, hogy ha felbontod majdnem biztos, hogy jó lesz? Na ugye! Ezt jelenti a mondat első fele.

Ismét művészet

Mi a helyzet a mondat második felével? A jó magyar bor nem elég jó? Minden bizonnyal mindenkinek van erről egy véleménye. Anekdotáznék most egy kicsit. Egy jó barátom mesélt egyszer egy művészettörténész/műelemző fickóról, aki arról volt híres, hogy megnézett egy kortárs festményt és nagy magabiztossággal el tudta dönteni, hogy az adott kép roppantul sok pénzt fog-e érni. Amikor megkérdezték egy interview-ban, hogy csinálja, lazán ennyit mondott: „Ha ön is annyi festményt vizsgált volna meg, mint én, ön is képes lenne rá!”

Ennek tudatában én nem állnék le vitatkozni a szakértőkkel. Az ilyen emberek (legyen szó festményről vagy borról) nem tucatjával vizsgálják a dolgokat. Ezres vagy akár tízezres nagyságrendekről van itt szó. Nekem ez a 273. jegyzetem. Csöndben maradnék. Illetve… ha már eddig elolvastad a bejegyzést, talán kíváncsi lehetsz… Ha mondjuk a 3-10 ezer forintos árkategóriában vizsgálódunk, nagyon sok jó magyar borral is találkozhatunk. Ugyanakkor a világ nagy. Sok-sok borral.

Tehát akkor rúghatsz labdába, ha valamiért emlékszik rád a vásárlód, jól ismer téged. Tehát még akkor is, ha egy vállalkozó szellemű borkedvelő Magyarországra látogatván végigkóstol néhány bort és tegyük fel úgy értékeli, hogy ízlenek neki… még ebben a helyzetben sem kifejezetten magas a valószínűsége, hogy visszatérve külföldi otthonába, a legközelebbi borvásárlás alkalmával azt a magyar bort fogja keresni. Könnyen meglehet, hogy a kedvenc Burgundiját vagy Baroloját fogja ismét a kosarába tenni.

Csak, hogy pozitív lecsengéssel zárjunk: az interview-ban megemlíti, hogy ez nem kedvetlenítette el, próbálkozik azért tovább. Még annyit tennék hozzá, hogy véleményem szerint minden tekintetben javuló tendenciát mutatnak a magyar borok.

Na, jöjjön végre a borelemzés!

Kovács Nimród Egri Bikavér 2017

Külcsín

A palackot csavarós kupakkal látták el. A címke egyszerű, de szerintem rossz értelemben. A winery szó bután néz ki egy magyar boron. A bal oldalon egy címer-szerűség van, a 2000 – Rákóczi azóta sem derült ki számomra, mit jelenthet (annak idején gyerekként Magyarországon Rákóczi utcában lakott, talán ezt, nem tudom). A hátsó címkén szereplő leírás is kicsit olyan, mint az elülső címke képi világa. Húsos főételekhez ajánlja. Ez annyira általános, hogy… Tudod, megkérdi valaki, hogy „Elnézést, békacombhoz milyen bort ajánlana?”
„Őőőő, erre azt írták húshoz jó, úgyhogy… ezt?”

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű áttetsző, kicsit vérszegény rubin. A könnyek teljesen áttetszőek és gyorsított tempóban szaladnak lefelé a pohár falán. Illatában elsősorban az alkohol (13,5%) dominál de van egy relatív karakteres savanykás meggy beütése is. Kicsi gyógynövényesség és picike fűszeresség elegyedik még vele.

Ízvilága

Ízében szerintem elsősorban (csak) az idősebb magyar fogyasztóknak fog igazán ízleni: Erőteljes savak és meggyíz, a tannin elég visszafogott. Az alkoholtartalma egész tüzesen érződik. Fűszeres is, elsősorban borsot mondanék kevés paprikával. Gyümölcsösség vonalon a fent említett karakteres (és picit savanykás) meggy, esetleg ribizli. Tegnap este (amikor bontottam) a citrusos ízek sokkalta erőteljesebbek voltak, citromot, grapefruitot jegyeztem fel magamnak. Mára ez kicsit kevésbé domináns. A hordós jegyek annyira nem erőteljesek, egy kis füstösséget azért kiérezni.

Negatívumként két dolgot emelnék ki. Az első a relatív erőteljes kén, ami engem zavar (lehet nem mindenkinek tűnne fel). A második dolog preferencia kérdése. A bor csontszáraz. A tannin vérszegénysége a közepes alkoholtartalommal a savasság oldalára borítja a bor ízvilágát. Ez persze nem feltétlenül lenne gond, valaki ezt szereti, de szerintem emiatt már nincs egyensúlyban borunk ízvilága.

Még egy pozitívum csak, hogy kellemes érzéssel zárjunk a verdikt előtt: ez egy őszinte bor. Hozza a tájegység jellegzetességeit, szellőzéssel nem esett szét, sőt javult. Feltehetőleg nincs „modern” módszerekkel túlzottan helyrepakolva, igazítgatva.

Verdikt

Megéri az árát? Jelenleg, akciós a Didliben, most 1299 forintot kérnek érte. (a teljes képhez hozzátartozik, hogy ott azt írják róla, hogy izgalmas, buja és érett piros bogyós gyümölcsökben gazdag… lehet meg sem kóstolták a bort) A helyzet a következő, kicsit feljebb már írtam róla: akik a karakteres savtartalommal rendelkező, közepesen testes (sőt, akár könnyedebb) borokat szeretik, azoknak ízleni fog. Nagyon hasonló ízvilágában Tóth Ferenc Bikavéréhez. Mivel szerintem a bor ízvilága nincs egyensúlyban, bárki másnak csak akkor ajánlanám, ha a bográcsos pörkölthöz mindenki elfelejtett koviubit venni.

Még egy pozitívum a végére, csak a jó érzésért: azt hiszem megvan az olvasnivalóm a nyaralásra, továbbá biztos vagyok benne, hogy legközelebb venni fogok Kovács Nimród minőségi borai közül is. Sokkal többet mondanak el egy borászatról, mint a legalsó árkategóriásak.