Keith Flint, Mozart és 115. Insólito 2014 és 150. Insólito 2015

ittam: 2017. május és 2018. január

Amint látod ismét egy régebbi jegyzetemet dolgozom fel. ¿De miért pont Insólitot? (a fordított kérdőjel nagyon poén, mert a spanyoloknál használatos és hangulatra illik ide, de egy portugál vérig lenne sértve, ők nem használják az ilyen kérdőjelet. Ez egy portugál bor amúgy)

De beszéljünk előtte valami másról. ¿Mit keres Mozart a címben? ¿És mi köze van Keith Flinthez? ¿Meg egy portugál borhoz?

Látszatra semmi.

Hatásszünet.

Kérdés:

Szerinted, ha Mozart 1969-ben született volna, milyen zenét írt volna? Klasszikusat? Zongorára, cembalóra, hegedűre? Ezt sosem tudjuk meg, de elmondom az én véleményem.

Ha megfigyeled, az igazi művészek mindig korszakalkotóak és többnyire a legelején nem értékelik, nem értik őket (vagy csak haláluk után döbbennek rá munkásságuk értékére). Hallottam egy olyat (sajnos nem találtam információt, amivel ezt alátámaszthatnám), hogy Mozartot azért nem szerették a kortársai, mert szakított a korábban megszokottal és ezt felháborítónak tartották. Egy zenetörténetben jártas egyén bizonyára alá tudná támasztani, vagy meg tudná cáfolni azt, amit itt leírtam,viszont annyit biztosan el lehet mondani, hogy a kortárs zeneszerzők nem szerették, mert túl komplexnek, komplikáltnak tartották a zenéjét. Minden bizonnyal irigyek is voltak rá.

A lényeg szempontjából viszont ez mindegy is. Az igazi művészek újat alkotnak. A Beatles, a Queen, Picasso mind olyat alkottak, ami korábban nem létezett. Mások pedig követték őket.

Szóval milyen zenét írt volna a fiatal Mozart, ha 69’ben születik? Újszerűt. Egyedit. Talán épp punk zenét. Talán épp olyat, mint a The Prodigy. Látom lelki szemeim előtt, hogy a komolyzenében jártasak vörös fejjel üvöltenek, dehogy is! A művészetben pont az a szép, hogy szubjektív. Attól, hogy a tankönyv azt mondja, Ady Endre erre és erre gondolt, amikor ezt és ezt leírta, nem jelenti azt, hogy ez tényleg így van. A tankönyv azt is elfelejti, hogy Ady nem azt az életet élte, amit az irodalomtanár és a szülők szeretnének, hogy az okuló gyermek éljen. Az alkohol, a kurtizánok, a szerencsejáték és a drogok kimaradnak a tankönyvekből, amikor csak lehet. Keith Flint az egyik koncertfelvételen hatalmasat taknyolt a színpadon, annyira be volt cuccolva. Minden bizonnyal olyan is előfordult, hogy Mozart is kidobta a taccsot egy buli után. Soha nem fogjuk megtudni.

Kis hatásszünet. Eméssz!

¿Mi köze van Mozartnak Keith Flinthez? Semmi. Keith Flint a napokban lett öngyilkos. Már rég óta le akartam írni a fenti gondolatot. Keith Flint halála erre alapot adott. Ő igazából nem zenész volt, inkább táncos, frontember. Az együttes élére is úgy került, hogy találkozott Liam Howlettel, azzal az emberrel aki az ezután közösen alapított banda, The Prodigy zenéjét írta. Róla amúgy tudni kell, hogy fiatal korától fogva tehetséges zongorista volt… Valahonnan ismerős.

A mára ismert (sőt talán kicsit már régimódi) drum and bass, az elektronikus, de nem 4×4-es ütemű (tudod, a tüc tüc) műfaj akkor jött létre, amikor mások elkezdték utánozni a The Prodigy hangzásvilágát.

Szóval milyen zenét játszana Mozart, ha 69’ben születik?

Rád hagyom a választ. A válasz – ugyanúgy, ahogy a művészeti alkotásokról kreált véleményünk is – talán többet mond a véleményt alkotó emberről, mint az alkotásról.

De mi a frász köze van az egésznek egy portugál borhoz?

Semmi.

Illetve annyi, hogy amikor megtudtam a halálát (öngyilkos lett, mint sokan mások a zenészek közül) a kezdeti sokk, harag és pár órás zenehallgatás után az jutott eszembe: vajon melyik bor illene a személyiségéhez? Természetesen, szinte biztos, hogy nem borozgatott szofisztikáltan ízlelgetve, egy kis MDMAval felütött absynthe-ot jobban el tudok képzelni a kezében, de ettől tekintsünk most el.

Szóval, gondolkodtam, hogy borban mi az ami hasonló módon sokkoló és egyedi. Insólito volt az első, ami beugrott, ezért az elemzés. Külön érdekesség lehet összehasonlítani a két évjárat közti hasonlóságokat és különbségeket.

115. Insolito 2014

ittam: 2017. május

Amikor tegnapelőtt felbontottam, nagyon tetszett! Nagyon nagyon! 14%-os alkoholtartalom, akkor még dominánsabbak voltak a tanninok, karakteres, fűszeres, erőteljes savakkal. Az címke szerint szilvára, szerintem cseresznyére emlékeztető ízek jellemzik. Szerintük van még benne csokoládé, szerintem ehh… talán. Illatra amúgy átjön (a csoki). Az insólito jelentése szokatlan, vagy nem hétköznapi, furcsa, nem szokásokhoz igazodó (Miért is írok most róla? Köhömm). Dél-portugáliai bor. Aragonez, Touriga Nacional és Alicante Bouschet szőlőkből van, az első gyakorlatilag a Tempranillo portugál változata (amúgy nagyon is emlékeztet rá ízvilág szempontjából) de a tanninok nem olyan átütőek. A dohány ízt esetleg megemlíthetjük. A Touriga ízvilágából egy kevéske menta van benne meg egy maréknyi feketeribizli. Csak kicsit savas, de ribizli. Nagyon.

150. Insolito 2015

ittam: 2018. január

Vehetjük úgy, hogy a 150-ik kerek és ezt nagyon jó megünnepelni egy üveg Insolitóval! Telt tannin, kiegyensúlyozott sav (ami persze háttérbe szorul a tannin mögött), feketemeggy és feketeribizli íz, testes, zamatos, telt… Egy kissé fűszeres is. Még a csokoládét is említhetnénk! Mennyei. 13.5%-os alkoholtartalom. Tegnap bontottam fel és azóta csak még jobb lett!

Az üveg szerint Aragonez, Touriga Nacional és Trincadeira szőlőkből van, mind törzsgyökeres portugál. Azt írja, telt, gazdag, továbbá érett piros gyümölcs és szilva ízt és csokoládét említ. Egyszerűen fantasztikus!

Utólag még egy dolgot írnék hozzá másnap: Érett cseresznye.

Megéri az árát? 4€ a legújabb évjárat Portugáliában. Szerintem mire Magyarországra eljut, ez legalább a duplájára nő, de megéri.

Minek örülhetünk?

Illetve én minek örülhetek? Amikor a 150-ik elemzést írtam biztos, hogy nem olvastam el a 115-et. Miért? Mert túl röviden írtam hozzá, mással voltam elfoglalva.

Azért most nagy kő esett le a szívemről, elég ciki lenne ha full mást írtam volna. Tény, hogy két évjárat, vannak különbségek az évjáratok között – majd a Bertramnál leírom nemsokára – de azért jó tudni, hogy hasonlót írtam, úgymond önmagamtól függetlenül.

Az értékelés szubjektív, az ízérzet objektív. Ez fontos, amikor borokról beszélünk.

Legyen ez a végszó.