Kos sziget borai 2. rész 278. Erithros 2015 a tanninszörny

Kóstoltam: 2019. augusztus

Erithros 2015
Erithros 2015

A palack rövid története, hogy az előző bejegyzésben említett Kos szigeti Tempranillo rozéval együtt vettük. Ez is Kos szigetéről származik és ugyanaz a pincészet. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy ebben is van ám Tempranillo 50%-ban. A másik fele Syrah.

Balról jobbra: Dionissos La Culture En Rose 2016, Triantafyllopoulos Tempranillo Rosé 2018 és Erithros 2015
Balról jobbra: Dionissos La Culture En Rose 2016, Triantafyllopoulos Tempranillo Rosé 2018 és Erithros 2015
Rákattintva elérheted az előző bejegyzést

Külcsín

Az elülső címke itt már a tradicionálisabb vonalat követi az előző borunkhoz képest, de ugyanúgy csak görögül tartalmaz információt. Mázli, hogy arab számokat használnak, különben a 14%-os alkoholtartalmat és az évjáratot sem tudnánk kideríteni. A hátsó címkéről megtudhatjuk, hogy száraz borról van szó (végre) és egy nyúlfaroknyi bemutatkozó szöveget is találunk a pincészetről. 12 hónap hordós érlelést említ.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű mély rubin színű. A könnyek színezettek és közepesen lassú tempóban csordogálnak lefelé. Az illata elég összetett. Találhatunk benne egy picike savanykásságot, egy jó adag gyógynövényes fanyarságot is. No, meg füstösséget extra karakteres tölggyel. A tölgyet írjuk le még egyszer, mert roppant domináns (talán kis méretű, új hordókban érlelhették, amelyeknél nem sajnálták a pörkölést? Nem fog kiderülni, de gyanítható). Hosszú szellőzés után megjelenik egyfajta dohányos illat is, ami már inkább szivar. Néha-néha előbukkan egy kicsi vaníliás édeskés beütés. Csontszáraz a bor, ezt előre azért leszögezem.

Ízvilága

Eddig a Kos szigetről származó borok úgy tűnik próbálják megszabadítani elmémet a már erőssé vált és a tapasztalattól kicsontosodott vélemények kvázi-börtönétől. De végső soron ezért utazik az ember, nem? Szóval a helyzet az, hogy tegnap este a leges-leginkább domináns íz a tannin volt. És akkor finoman fogalmaztam, mert nem a kellemesen visszafogott gyógynövényes-dohányos tannin, nem is az erőteljes fekete-teás tannin, hanem… egy masszív vasmarkú, enyhén groteszk tanninszörnyeteg, minden tanninos íz esszenciájával, de kimaxolva, mint egy tinktúra. Írtam már sokszor, hogy elsősorban a markáns tannintartalommal rendelkező borokat szeretem. Viszont úgy tűnik, jóból is megárt a sok.

Ha, már a jónál tartunk, hála az égnek tegnap este óta azért volt pár órája szellőzni, ameddig aludtunk. Sokat lágyított a szörnyetegünkön és így már olyanná vált, mint egy Hulk pulcsiban és szemüvegben.

Tehát, ahogy említettük, a tanninok nagyon-nagyon karakteresek. Természetesen ezen a vonalon nyugodtan említhetünk fekete teát (képzeld el, hogy főzöl egy jó erős Assam teát és benne felejted a teafüvet a következő inkarnációdig – indiai tea, ezért fogalmazok így) és gyógynövényt is egy nagyon felfokozott formában. Továbbá a fekete csokoládé is megjelenik.

A bor savtartalma is jelentős, de ilyen roppant tannin mellett sokkal kevésbé érződik ki, nagyon, tényleg nagyon sokat kellett szellőztetni, hogy érezhetővé váljon. Az alkoholtartalma, amint a számadatból kiderül magas, viszont csak közepes mértékben érződik a később taglalt tényezők miatt. A fűszerességét érdemes megemlíteni, elsősorban fekete borsot mondanék, de abból egy hegynyi adagot. Tudod, amire már ha ránézel is tüsszögni kezdesz. Tovább bővítve a sort a vad ízek irányába, írjuk le még azt is, hogy bőr.

Igazából gyümölcsösség vonalon nem nagyon domborít a borunk. A háttérben azért megjelenik valamennyi fekete ribizli és fekete olíva. A tannin mellett viszont, a másik roppant karakteres tényezőnk a hordós érlelésből származó füstösség, tölgyesség és egyéb hordós jegyek. Mit jelentsen mindez?

A Tempranillora és a Syrahra is alapvetően jellemző, hogy testes borokat lehet belőlük készíteni, jellemzően magas tannin tartalommal. Minden bizonnyal relatív hosszú ideig hagyhatták héjon őket, vagy más módon érték el, hogy ezekre a borszőlőkre amúgy is jellemzően karakteres tanninok még jobban kioldódjanak. Az egészet megspékelték még 12 hónap hordós érleléssel (gyaníthatóan relatív új és relatív kis méretű hordókban, ahogy korábban már említettem). A bor teljesen száraz és a savai is relatív visszafogottak.

Tehát: Égig érő tannin, kemény hordós jegyekkel, magas alkohol, visszafogott savak és gyümölcsösség, elenyészően minimális maradványcukor. Mit jelentsen mindez?

Nos, így a verdikt előtt a következőket mondanám: a roppantmód domináns tannin és hordós jegyek (ne felejtsük el, hogy a borszőlő héjából és magjából kioldódó tanninhoz nagyon hasonló a boroshordóból kioldódó tannin kémiai szempontból) eszement erővel árasztják el az ízlelőbimbóidat. A savak hosszú szellőzés után már karakteresebben érződnek, de mindezek együtt a füstösséggel, a roppant magas alkoholfokkal, a borsos fűszerességgel és a visszafogott gyümölcsökkel azt eredményezik, hogy a bor… túlzottan egy irányba dől úgymond. Nem kiegyensúlyozott. Kicsit olyan érzésem van, mintha túltolták volna. Jóból is megárt a sok, mondhatnánk. Még egy dolgot emelnék ki negatívumként, hogy az üvegbe szagolva elég funky szagok jutnak az ember orrába, pohárba töltve a nedűt ez gyorsan elillan azért, hála az égnek. De ha már a negatívumoknál tartunk, említsük meg a jelentős mennyiségű ként is!

Bor és művészet

Sokszor szoktam festményeket és más művészeti alkotásokat használni, hogy képileg is ábrázoljam a borok ízvilágát. Jelen esetben egy Hulk szobrot választottam. Nem kell megindokolnom miért, ugye?

Hulk szobor fénykép a wikipédián. Attribution: Eneas De Troya / CC BY (https://creativecommons.org/licenses/by/2.0)
Hulk szobor fénykép a wikipédián. Attribution: Eneas De Troya / CC BY (https://creativecommons.org/licenses/by/2.0)

Verdikt

Megéri az árát? A pincészet saját weboldalán €8-t kérnek érte, mi ennél drágábban, €11.50-ért vettük. Számoljunk inkább a €8-val, az mégiscsak barátibb. Egyrészről meg kell említeni, hogy az orbitális tanninok nagyon megborítják a bort és ezt már nem is igazán lehetne semmilyen más ízzel ellensúlyozni, a pincében kellett volna figyelni rá (persze könnyű a karosszékből okosnak lenni). Illetve, egy dolog segíthetett volna a helyzeten. A magas alkoholtartalom ellenére nem érződik az érett gyümölcs teltsége és zamata a boron. Ezért is van kevésbé testes érzete. Ha ez a fajta zamatosság meglenne, talán az megmenthetné. Talán nagyon is!

Tehát, túlzottan dominánsnak érzem a tannint még úgy is, hogy szeretem azokat a borokat ahol hangsúlyos. Ha eltekintek attól, hogy helyi borokat akartam kóstolni, akkor azt mondanám nem éri meg az árát. €5-6 árkategóriában nagyon menő lenne a nedű, de kiegyensúlyozatlansága miatt a €8 már sok.

Ha szeretnél hozzászólni...