Kos sziget borai 4. rész 280. Hatziemmanouil borászat Syrah 2017 Mediterrán miliő és atmoszféra kereken

Kóstoltam: 2019. augusztus

A palack rövid története szorosan kapcsolatban van az előző bejegyzéssel, amit elsősorban ugyanezen borászat Cabernet Sauvignon – Syrah boráról írtam. Olyannyira, hogy habár időrendben utána írom a posztot, az alapjául szolgáló jegyzetek és élmények párhuzamosan születtek (nem, most nem kóstolgatok bort reggel fél tízkor kivételesen).

Tehát röviden fogalmazva egy másik borászatba mentem, mint amit kitűztem magamnak célul a mobil térkép applikációban, de egyáltalán nem bántam, mert valójában ide akartam jönni. Ez furcsának tűnhet, olvasd el az előző bejegyzést, ha érdekel a magyarázat. Bevásároltam pár üveg bort, rendeltem egy pohárral helyi fogyasztásra, kiültem az árnyékos elő-teraszra a mediterrán forróságban, csináltam pár képet és feltettem vagy egy millió kérdést az épp jelen lévő hölgynek, aki épp vitte a boltot. A hölgy vagy aktívan részt vett a borászati folyamatokban, vagy részletekbe menően kiművelték mindenből, mert minden kérdésemre részletes választ tudott adni (az első lesz igaz, később kiderül miért).

Másnap visszamentünk Ritával is, kóstoltunk, élveztük a szőlőlugas szellős árnyékát a még mindig mediterrán forróságban, majd feltettem még több kérdést, egy másik hölgynek, aki szintén nagyon-nagyon sok információval tudott szolgálni. Először ismerjük meg a bort, aztán áttérhetünk a borkészítéssel kapcsolatos részletekre!

Külcsín

A palack nagyon elegáns címkével van ellátva. Mivel a palack is egész sötét színű és a címke is fekete, szinte beleolvad a környezetébe. Az elülső címkéről a legfontosabb alap infókat kaphatjuk meg, Syrah 2017 és a pincészet neve görögül, görög betűkkel. Kiderül még a 14%-os alkoholtartalom. A hátsó címke arról regél, hogy tradicionális módszerekkel dolgoznak, mély (sötét) színt, fekete-cseresznye és vanília aromákat említ, bársonyos ízt és hosszú lecsengést ígér.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű mély bordó színben pompázik kevés lilás beütéssel, a könnyek színezettek és közepesen lassú tempóban csordogálnak lefelé. Az illata édeskésen fanyar, van benne egy hatalmas adag gyógynövényesség és édeskés dohány illat is. Említhetünk még itt is fahéjas szilvát.

Ízvilága

A bor testes, nagyon telt, nagyon zamatos. Érződik rajta a beérett gyümölcs íze, amolyan mediterrán stílusban. A tannin nagyon karakteres és domináns, de sikerült pontosan eltalálniuk azt az optimális szintet, aminél ez a leginkább kiegyensúlyozottabb ízélményt adja. A tannin vonalon említhetünk még egy fekete borsra emlékeztető nagyon karakteres fűszerességet is. A hordós érlelés is érződik, elsősorban a fahéj ízében, továbbá a címkén is említett vaníliában.

A savak pont annyira vannak jelen, hogy a nedű kiegyensúlyozott legyen. A bor roppant gyümölcsös ízvilágú, ezért savaknál elsősorban a citrusos beütést említeném, kihangsúlyozva a narancs ízét. Ez a magas alkoholtartalommal és a borsos fűszerességgel együtt egy hihetetlen tüzes jelleget kölcsönöz neki…

Ott fogyasztani, ahol termett

…pláne a mediterrán forróságban egy árnyékos teraszon fogyasztva a tenger illatát hozó szellővel. Egy külön bejegyzést érne meg arról írni, hogy mennyire hihetetlenül más élményt nyújt egy bor fogyasztása a termelésének helyén, annak miliőjét (sokat dobálóznak nálunk ezzel a szóval, ugyanúgy elvéve az élét, mint ahogy a „kerek” szóval is tették, teszik), életérzését is magunkba szívva, mintha csak otthon, vagy valami borbárban fogyasztanánk. Kicsit olyan érzésem lett ezután az élmény után, mintha gyökerestül tépnénk ki a nedűben rejlő életérzést, amikor nem termelésének helyszínén fogyasztjuk. Belém nyilallt, hogy amikor például a Planétát vagy a Cusumano benuara Tenuta Presti e Pegnit ittam, milyen fantasztikus élményt nyújtott és vajon mennyire százszorosan felfokozott lett volna ez az érzés, ha az Etna tövében ittam volna. De térjünk vissza a bor ízéhez!

Ízvilág folytatva

Tehát a roppant alkoholtartalom, a karakteresen domináns, de mégis bársonyosan érződő tannin, a kiegyensúlyozott citrusos savak és a fűszeresség mellett a bor kirobbanóan gyümölcsös. Ezért mondhatunk a savnál narancsot és a hordós jegyeknél nem csak fahéjat, de fahéjas szilvát is. Említhetünk még egy hatalmas adag cseresznyét és lényegében bármilyen sötét héjú gyümölcsöt is! Van egy ici-pici maradványcukor tartalma is, ha jól emlékszem, a hölgy 1.3g/l értéket mondott. Ettől még bőven száraz (4g/l-ig az a bor), de roppantmód segít az amúgy is kiegyensúlyozott ízvilág elérésében. Térjünk hát át a technikai jellegű dolgokra!

Bortechnológia

Volt szerencsém megkérdezni minden nüansznyi apróságot, ami csak az eszembe jutott. A vörösborokhoz a szőlőt (Syrah és Cabernet Sauvignon) augusztus közepén szüretelik (tehát mindössze egy-két hete történt meg ez idén). Héjon kerek 7 napig hagyják őket (acéltartályban) és ez a folyamat kb 17-18 C°-on történik. Ként három alkalommal adnak hozzá (próbálnak kis mennyiséget), először a szüreteléskor a szőlőfürtökre, másodjára a hordókba töltéskor (illetve a hordókat is kénnel kezelik) továbbá még egyszer a palackozás előtt.

A hordók, amikben ezt a nedűt érlelték, még 200 literesek voltak, francia tölgyfahordók (itt sokat beszélt a hölgy a hordók pórusainak méretéről, mert idén vettek két hatalmas tölgyfahordót, aminél kisebbek a pórusok – a fa pórusainak mérete befolyásolja a lélegző képességét és így a bor érlelésének mivoltát) voltak. Természetesen külön tenyésztett borélesztőt használnak. Megkérdeztem, hogyan állítják le a forrást. Az erre adott válaszát egy külön posztban fogom leírni, mert kicsit szomorú, de nem annyira, mint amit a Burgundi borokról olvastam pár napja.

Kérdeztem még az eredeti must cukorfokáról is (kétszer, mindkét alkalommal, két külön hölgyet). Mindkét alkalommal sikerült őket jól elbizonytalanítanom, de ugyanazt a választ kaptam. Én a Brix értéket kérdeztem, először a válasz 12 volt. Megdöbbentem (biztos nem annyi) megkérdeztem, hogy nem 21? Angolul könnyű összekeverni a kettőt. Az első hölgy bólintott, hogy de igen (aztán a hotelben megnéztem neten a táblázatot, az alapján úgy gondoltam, ez túl alacsony 14% alkoholhoz. Most már egy másik táblázattal dolgozok – egy külön posztot megérne – ami alapján többé-kevésbé helyesnek tűnik a 21), a második hölggyel beszélgetve már azt kérdeztem a 12 után, hogy az g/l lenne (még mindig kevés). Őt is sikerült elbizonytalanítani, hozzátette, hogy a kész borban ez 1,3g/l körül van, tehát igen.

Mindkettőjük válaszánál érződött, hogy úgy keresik vissza az infot emlékezetükben, hogy ott voltak a szüretkor, illetve a többi fontos folyamatnál, nem mint valami betanult számadatot.

Összegezve tehát és a borra visszatérve, nagyon kiegyensúlyozott, tüzes, mediterrán ízvilágú, karakteres tanninokkal, de pont tökéletesen optimálisan eltalálva. Így mondjuk azt, hogy kerek (igyekszem havonta csak egyszer leírni ezt, hogy maradjon súlya). Tehát nagyon nagyon jó; csodálatos! Korábban nem említettem ebben a posztban, de nyertek díjakat is.

Verdikt

Megéri az árát? (nem lövöm le megint azt a poént, hogy az ár előtt írom le, hogy igen, mint a legutolsó elemzésben, habár szívem szerint megtenném) Nos, bevallom az árakkal megint gondban vagyok, mert a blokkon nincs feltüntetve, hogy melyik mennyi volt (együtt vettem a CS – Syrahval és az Assyrtikoval). Legutoljára azt hittem, a Syrah volt a legolcsóbb – úgy rémlett – de pohárral is lehet venni a pincészetnél és így ez volt a legdrágább. Tehát elképzelhető, hogy az ára €13 (vagy €9,5 vagy €12).

De mindegy is. Ez volt a legjobb Kos szigeti bor eddig, továbbá véleményem szerint világviszonylatban is megállja a helyét. Persze hozzájárul a szubjektív preferenciám a minőségi mediterrán borok irányába, de talán ezzel nem is kell számolnod, ha esetleg vásárlásnál mérlegelnél, mert nagyon jól eltalált… sőt mondjuk azt, hogy kiforrott, minőségi és kerek borról van szó.