KovAtipikus 355. Chablis Domaine Alexandre 2016

Kóstoltam: 2020. május

A palack rövid története, hogy ajándékba kaptam (a változatosság kedvéért), egyenesen Franciaországból. Először lesz egy rövid bevezető a nedű származási helyéről, Chablis-ról, úgyhogy ha csak az elemzésre vagy kíváncsi, görgess lejjebb, amíg a bor nevével, Chablis Domaine Alexandre 2016 nem találkozol ismét.

Chablis

Kivételesen nem a rómaiakig kell visszamennünk a település bortermelésének történetével! Na, de akkor kik kezdtek itt szőlőművelésbe és borászkodásba? Mi lenne a második tipped? Szerzetesek? Hát persze! Cisztercita szerzetesek.

Amúgy Chablis Bourgogne legészakibb része. Olyannyira, hogy a Burgundiát ábrázoló térképekre általában külön betoldást szoktak tenni, hogy „beférjen”, a Wikipédia térképéről (gondolom hasonló esztétikai okokból) pedig szimplán lehagyták. Amúgy, ha felcsapsz egy Franciaország térképet, azzal az érdekességgel fogsz találkozni, hogy valójában Champagne legdélebbi csücskéhez (Troyes környéke) közelebb van, mint Bourgogne-hoz (ha mondjuk Dijon-t nevezzük ki a fennmaradó rész északi csücskének). A terület fizikai közelsége miatt előfordult már olyan a történelem során, hogy Champagne-ban pezsgőket Chablis alapborból készítettek (amúgy a két terület nagyon hasonló éghajlati adottságokkal rendelkezik). Erre majd még utalok később.

A XX. századi nagy Burgundi hype előtt Chablis inkább az átlagemberek számára elérhető árú borokat produkált. Nagy előny volt, hogy a terület vízrajzi adottságai miatt hajóval könnyedén tudták Párizsba, sőt később Londonba is szállítani a bort (az angolok vitték is, mint a cukrot). A nagy dorbézolásnak csak a Filoxéra, majd később a vasútvonalak megépülése vetett véget. Ez utóbbi azért, mert az új közlekedési eszközön már más, olcsóbb régiókból (mondjuk Languedoc-Roussillon) is lehetőség nyílt a borok nagy mennyiségű és költséghatékony szállítmányozására.

Bourgogne részeként (többé-kevésbé) egyértelmű, hogy a Chablis-ban csak Chardonnay borszőlőből készítenek bort. Meszes talajjal és hűvösebb klímával rendelkezik. A nyarak lehetnek forróak persze, de a téli fagyok sokszor törtek már borsot a bortermelők orra alá. Az itteni boroknál kevésbé gyakori a tölgyfahordós érlelés (tesztalanyunknál sem volt) mint Burgundia többi részén, viszont azt tartják egész erős kovás, kovaköves beütésük van. Még nem nyalogattam kovakövet, a legközelebbi Chablis elemzésemig próbálom ezt pótolni. Na, nézzük végre a bort!

Külcsín

Az elülső címke elegáns és egészen modern. Egy különálló részen láthatunk egy ceruzarajz stílusú ábrázolást a pincerendszer egyik terméről. A hátsó címke csak a lényegre szorítkozik: pincészet címe és 12,5% alkoholtartalom. A palackot természetesen parafadugó zárta.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedűt, egészen fakó szalmasárga színnek lehetünk tanúi (zöldes árnyalat nélkül). A könnyek szellőzés után kifejezetten teltek és komótosak, továbbá a nedű roppant olajos érzetet kelt

Illatában alapvetően a savanykásság dominál az alkohol kipárolgásával. Az előbbihez citromhéjat említenék. Ezeket egy kevéske vajas illat kíséri, ami mellett hosszabb szellőzés után megjelenik valamennyi krémesség is. A pohár felső peremén találhatunk kevéske üde floralitást, de csak nagyon haloványan. Hosszabb szellőzés után illata egy picit az édeskésség irányába tolódik és szinte a friss szőlőszemet idézi. Szexepilnek a ként említeném meg. Nekem feltűnt, az egyszeri borivó talán nem is venné észre.

Ízvilága

Elöljáróban annyit emelnék ki, hogy Chardonnay létére meglehetősen karcsú, sőt karakterében kifejezetten atipikus! Próbáltam vadászni a tipikus Chardonnay-s jegyekre, de nem viszi túlzásba. Persze fehérhez képest kifejezetten telt és testes, és (megint csak fehér viszonylatban) alkoholtartalma relatív magas (12,5%), de ezekkel a tulajdonságokkal kis túlzással le is tudtuk a szokásos karaktert (az illatában megjelenő vajasság és krémesség az ízében nem igazán volt kiérezhető). Persze a teljesség kedvéért mindenféleképpen ki kell emelni, hogy a Chardonnay „neutrális” illetve „nondistinctive” borszőlő, tehát a kész bor tulajdonságait sokkal jobban meghatározza a terroir és a borkészítési eljárások (a tölgyfahordós érleléssel az élen), mint más fajtáknál.

Visszatérve az ízekre, haladjunk az uncsitól az érdekes felé, kezdjünk a savval: citrusosságában a citromhéjat, illetve egy kevéske pink grapefruitot emelnék ki. Gyümölcsösség vonalon nem domborít borunk túlzottan (annak ellenére, hogy a pincészet ezt írta róla), egy kevéske epret és bodzát éreztem csak.

Ízének fanyar vetülete kezd már izgalmasabb lenni és ahogy szellőzik, egyre erőteljesebb! Elsősorban a mandulát emelném ki ezen a vonalon. A nedű kifejezetten fűszeres, fehérborsot egyértelműen mondhatunk, de egy kevés gyömbért is felírhatunk a listára! A legérdekesebbet a végére hagytam, az ásványosságot: eszméletlenül ásványos! Hogy ez kova, vagy nem kova, hagyjuk meg nyitott kérdésnek, de ásványossága kifejezetten erőteljesen érződik.

Korábban nem említettem, de ennél a bornál azt javasolják, öt éven belül fogyasszuk el. Habár még az optimális időszakán belül kaptuk el, azért itt-ott előbújtak néha-néha az öreg boros jegyek is. Ezért mindenféleképpen kiemelném a dekantálás fontosságát! Amúgy a hosszú szellőzés egyértelműen markánsabbá tette ízeinek fanyar vetületét és az ásványosságot, így a végére kifejezetten megbarátkoztunk (ehhez tudnod kell, hogy egyáltalán nem vagyok egy nagy Chardonnay rajongó, sőt)!

Említettem korábban Champagne-t, hogy olykor-olykor Chablis alapborból készítettek pezsgőt (sajátként eladva aztán). Nos, jelen borunk tökkkéletes (igen, három k-val) alapanyag lenne ilyen célra, nagggyon (igen 3xgy) jól illene a karakteréhez!

Bor és művészet

A bor ízvilágának képi ábrázolására Guillaume Seignac Pierrot’s embrace című festményét választottam, elsősorban a színei miatt. A hölgy ruhájának árnyalata szinte egy az egyben a bor színével egyezik, testalkata is jól illusztrálja borunk testességét, a bohóc maszkírozott arca pedig az ásványosságot adja vissza. Már-már vámpírszerű csókja jól kifejezi, mennyire bolondul az emberek nagy része a (fehér) Burgundik után. Értékeljünk!

Verdikt

Megéri az árát? Egy friss évjáratú palack17-19 angol font körül mozog az interneten (igen, úgy tűnik az angolok még mindig imádják a Burgundit). Forintosítva ez az ár elég borsos. Habár ízvilága kellemes és egyedi volt, úgy gondolom ennyi pénzért nagyon sok, tényleg nagyon jó fehérbort találni abban az esetben, ha az ember egy kevésbé felkapott régióból választ, legyen szó Franciaországról vagy bármely más országról. Szó se róla, minőségi a nedű, de ha vakon kóstolnád lehet, nem ezt az árkategóriát lőnéd be. Szokták mondani, nem a ruha teszi az embert. Na, és a címke a bort?