Kulisszák mögött 398. Bonpas Bonus Passus Châteauneuf-du-Pape

Kóstoltam: 2021. augusztus

A palack rövid története, hogy még szüleim hozták Franciaországból. A fényképek története viszont kifejezetten érdekes. Egyik barátom – hozzám hasonlóan – hobbiból fotózik és gondoltuk gyakorlunk egy kis borfotózást. Meg, ha már felbontottuk, meg is isszuk, kielemezzük együtt. Habár végül inkább az elfogyasztásra került a hangsúly, csináltam pár „werkfotót”, hiszen a danswineblog fb csoportjában amúgy is érdeklődtek már afelől, milyen körülmények között szoktam a képeket készíteni, így ez a bejegyzés akár bepillantás is lehet a kulisszák mögé. De, ha már ez a központi téma, elrejtettem egy műhelytitkot Châteauneuf-du-Pape-ról is!

Szóval a fotók

Bonpas Bonus Passus Châteauneuf-du-Pape
Most nem az a lényeg, milyen bor van az asztalon
Bonpas Bonus Passus Châteauneuf-du-Pape
Most nem az a lényeg, milyen bor van az asztalon

Ha olvastad az egészen régi bejegyzéseimet tudod, hogy régebben kaptam barátaimtól olyan építő jellegű kritikát, hogy nagyon élvezték a bejegyzéseim olvasását, de… nos, a képek… hagytak kívánnivalókat maguk után. Mivel legelőször csak magamnak írtam a jegyzeteimet, telefonnal csináltam csak egy-egy igénytelen képet, hiszen azok szimplán dokumentálási feladatot láttak el.

A képminőség javításának érdekében első lépésben csak a világításra kezdtem jobban odafigyelni: mindig áthoztam egy állólámpát a nappaliba; barkácsoltam magamnak egy hátteret (a gyűrött papírosat, talán ismerős a régi bejegyzéseimből) és próbáltam az apróságokra odafigyelni.

A nagy vízválasztót egy használt, belépő szintű tükörreflexes gép jelentette, no meg az 50mm-es objektív, ami volt hozzá. Hozzáértők joggal mondják, hogy az objektív nagyságrendekkel fontosabb, mint a váz (maga a gép).

Az ez utáni időszakról dióhéjban csak annyit említenék, hogy kínkeserves és roppant időigényes volt az első jó néhány sorozat elkészítése, viszont tényleg nagyon sokat tanultam.

Ezt követte egy kis rendszervaku egy ernyővel (és egy újabb keserédes fejlődési időszak) persze rádiós kioldó nélkül (helyette sok oldschool leleményességet használtam). Beláttam, hogy szükség van softboxokra ahhoz, hogy valóban olyan képeket csináljak, amilyet megálmodtam.

Egy fotós barátom mondta egyszer, hogy az olcsó fény is fény (majd hozzátette, hogy csak sokat kell vele sz… szenvedni) így a lehető leginkább fapados softboxos vaku rendszert választottam. Az égegyadta világon semmiféle állítási lehetőség, méhsejtrácsot nem lehet hozzá venni, a fotósbolt eladója szerint akik ilyet vesznek azt sem tudják mi az, továbbá kínosan hosszú idő összeállítani. Ja igen, meg roppant olcsó, iszonytatóan gyenge anyagokból készült. De az olcsó fény is fény csak… Jött egy újabb tanulási időszak. Meg egy garanciális csere.

Most ott tartunk, hogy a szetteket bővítettem “valódi” softboxokkal (a szett fényformáló része) és ezekhez már dukál a méhsejtrács is. Nem csoda, hogy mostanában annyi low-key képet csináltam. Jelenleg ezt a felállást látod a képeken. Annyi különbséggel, hogy a kertben voltunk, nem a nappaliban (ahol a képeket szoktam csinálni), ott több a hely. Persze van még tovább, mindig van. Azért rossz hobbi a miénk, mert ha egyszer beszippant, nincs megállás.

Amikor megfigyelik a megfigyelőt, vagy fotózzák a fényképezőt. Jelen kép telefonnal készítve.
Amikor megfigyelik a megfigyelőt, vagy fotózzák a fényképezőt. Jelen kép telefonnal készítve.

Külcsín

Bonpas Bonus Passus Châteauneuf-du-Pape - Csak az üveg
Bonpas Bonus Passus Châteauneuf-du-Pape – Csak az üveg

A palack minőségi, dombornyomott, elülső oldalán Châteauneuf-du-Pape borászatoktól megszokottan a saját címerükkel, a hátsó oldalon pedig, szintén dombornyomottan azt említi, hogy Bonpast 1318-ban alapították. Persze van azért itt egy pici csúsztatás. Bonpas egy erődítmény-kolostor, építése már a XII. Században megkezdődött, egyébként nevét a „bonus passus” – azaz biztonságos átkelés – nevű, ugyanott már meglévő hídról kapta. 1318 olyan szempontból fordulópont csak, hogy XXII. János pápa ekkor adta a Kartauzi szerzeteseknek. Ha róluk nem a némaság az első, ami az eszedbe jut, akkor minden bizonnyal a Chartreuse nevű likőr. Mindenesetre csendben ők művelgették tovább a szőlőt (azt, hogy a tőkék hogyan is kerültek oda, két bejegyzésemből, a Szorgos banditák és hála 344. Viognier Domaine Chirol 2001 és a Drasztikus marslakók és villám pápák 236. Châteauneuf-du-Pape Jean-Paul Versino 1989 derítheted ki).

A hátsó címke franciául rövid, angolul (!) kicsit hosszabb leírásnak ad helyet Bonpas-ról és kiderül róla a roppant izmos 14,5%-os alkoholtartalom.


Szín és illat

Ha jó a bor és a beszélgetőpartner, már kevésbé fontos a háttér.
Bonpas Bonus Passus Châteauneuf-du-Pape pohárba töltve
Ha jó a bor és a beszélgetőpartner, már kevésbé fontos a háttér.
Bonpas Bonus Passus Châteauneuf-du-Pape pohárba töltve

Pohárba töltve egész mély cseresznye színben tündököl, enyhe téglássággal a peremen. Roppant olajos érzetet kelt, a könnyek teltek, formásak, de testességéhez viszonyítva meglepően sietősen igyekeznek lefelé a pohár falán. Illatában a markáns hájasság fanyarsága a domináns de van itt egy hatalmas adag dohány és gyógynövényesség is.

Ízvilága

Nem lenne Châteauneuf-du-Pape, ha nem a telt gyümölcsösséggel kezdenénk, szóval: fekete bogyósokból lényegében bármit felírhatnánk, szedret, áfonyát, fekete ribizlit, szilvát de kihagyhatatlan a sor végéről a fekete olíva. A közös kóstolás megdöbbentő konklúziója volt még a piros alma. Illetve egész pontosan, annak a leve. Ha már a fotókra kevesebb figyelmet fordítottunk, legalább valami kreatív ízt találjunk együtt, nem igaz?

Tannin vonalon is a héjas ízeket hangsúlyoznám, de gazdagsága miatt kiemelendő még a fekete csokoládé, sőt száraz kakaó is. A sort fekete teával, dohánnyal és valamennyi füstösséggel zárhatnánk, amik a hosszú lecsengésében is gyönyörűen elkísérnek.

Alkoholtartalma nem meglepően markánsan képviseli magát az ízvilágban, mellé írhatjuk a karakteres fűszerességet is, amivel borunk gyönyörűen hozza tüzes, testes mediterrán jellegét.

A savakat a legvégére hagytam, mert habár erőteljesek – hiszen máshogy nem ellensúlyozhatnák borunk többi vetületét – inkább csak erős struktúrát adnak borunknak. Ezen a vonalon mandarint és narancsot hangsúlyoznék, amik csodásan összeillenek a dohányos és fűszeres ízjegyekkel.

A Châteauneuf-du-Pape műhelytitkot ide rejtettem. Nos, amikor ott jártunk, meglepődve tapasztaltam a tőkék között húzódó csepegtető csövet. Rá is kérdeztem, amikor Brotte-éknál jártunk. Tudod, szokásom, hogy kényelmetlen dolgokat kérdezgetek. A hivatalos válasz az, hogy a legnagyobb forróságban, amikor már a tőkéket veszélyeztetné a szárazság, egy-egy napra lehet kérvényezni, hogy megnyissák a csapokat. Habár a csövek megléte picikét illúzióromboló, gyaníthatóan nem viszik túlzásba a rendszer használatát, hogy megfelelhessenek a magas minőségi elvárásoknak.

Bor és művészet

Jelen borunk ízvilágának képi illusztrálására Georges Girardot Erigone című festményét választottam. Borunk teltségét, testességét a hölgy alkata szimbolizálja, fűszeres dinamikáját az oroszlán. A fekete bogyós gyümölcsös ízeket pedig? Na, kitalálod? Olcsó trükk borszőlős képet választani, de néha lehet. Értékeljünk!

 Georges Girardot Erigone című képe a Wikipédiáról linkelve
Attribution: Georges Girardot, Public domain, via Wikimedia Commons
Georges Girardot Erigone című képe a Wikipédiáról linkelve

Verdikt

Megéri az árát? Rövid internetes kereséssel kiderül, hogy €24-t kérnek egy palackért. Tekintettel arra, hogy hardcore ChdP rajongó vagyok, nem meglepő, hogy a(z egy ici-picit részrehajló) válaszom egy hatalmas igen. Mediterrán testességével, telt és sokszínű gyümölcsösségével, tüzes fűszerességével engem levett a lábamról. Persze célszerű csak különleges alkalmakkor nyitni egy-egy üveget, mert a jóhoz nagyon könnyű hozzászokni.