Kóstoltam: 2019. október
A palack rövid története most kifejezetten érdekes lesz. Ajándékba kaptam. Annyit érdemes tudni, hogy akitől kaptam a háza egy földszinti szobájának egy relatív hűvös sarkában tartja a borait egy bortárolóban, elfektetve, fénytől védve. Habár a szoba fűtött, se nyáron, sem télen nem hinném, hogy 20°C fölé emelkedik ebben a sarokban a hőmérséklet. Ugyanakkor bontáskor szétmorzsolódott a dugó közepe, méghozzá nagyon durván. Igazából megijedtem (utalás a borítóképre és jelen poszt legutolsó bekezdésére), de a nedű ízén-illatán nem érezhető olyan elváltozás, ami hősérülésre, helytelen tárolásra utalna (legutoljára, amikor ennyire szétmorzsolódó dugóval találkoztam, az egy helytelenül tárolt elég öreg Bikavérnél volt).
Rákattintva a hősérülésről is olvashatsz
Nagyjából olyan a nedű íze és az illata is, amit egy 14 éves bortól elvárnánk. Tehát az egyetlen magyarázat, hogy jelen palack (a minőségi fóliázás alá) egy vacak dugót kapott. Kipiszkáltam a széttöredező dugó maradványait, a nedűt dekantálóba töltöttem és közben szűrtem is (egy csakis ilyen célra tartott szűrővel).
Bor és kvantummechanika
Szóval, a palack és tartalma azért érdekes, mert eszembe jutott Schrödinger macskája. Szegény macsek jó példa a bor palackos érlelésére. Schrödinger egy gondolatkísérlete(!) nagyon leegyszerűsítve a következő: egy macskát egy acéldobozba zárunk, amiben egy szerkezet bármelyik pillanatban véletlenszerűen megölheti, és minél tovább várunk, ennek az esélye egyre nő. Amíg a dobozt ki nem nyitjuk, nincs információnk arról, hogy a macska él-e. Ennélfogva a macska egyszerre tekinthető élőnek és holtnak is. Ezzel a kvantummechanika szuperpozíció elvét magyarázta. Fontos, hogy csak képzeletben történt a macska bezárása!
Mi köze van ennek a palackban érlelt boromhoz (azon kívül, hogy túlfejlett az asszociációs képességem)? Nos, egyrészről szokták mondani, hogy a palackos érlelés jobbá teszi a bort, meg különben is, az öreg borok mindig drágábbak, akkor biztos jobbak is nem? Viszont az okosok azt is mondják, hogy egy „csúcsállapot”, egy optimális kor elérése után a bor ízminősége csökken. Ha meg akarod tudni, hogy elérted-e az ízminőséget, a palackot fel kell bontanod és azt már nem csinálhatod vissza… innen az asszociáció Schrödinger macskájára. Mennyivel humánusabb lett volna a gondolatkísérlet, ha Schrödinger hobbija a bor lett volna és nem a macskák. Illetve… arra nem találtam választ, hogy volt-e macskája? A legfrappánsabb válasz: igen is meg nem is.
Na nézzük inkább a bort:
Külcsín
Amint már említettem, a fóliázás minőségi volt, a dugóról ezt már nem tudnám elmondani. A címke királykék alapon arany betűkkel van szedve. Nagyon elegáns, de képtelenség értelmesen lefotózni (tudom, csak én vagyok béna). A bortermelőről elég kevés infót találtam. A neten keresgélve persze kiderült, hogy Rhône GSM cuvéeről van szó, amit sejthettünk amúgy is (Rhône GSM: Grenache, Mourvèdre, Syrah). A település, Saint-Étienne-des-Sorts, Orangetól van picikét nyugatra. Orangeról annyit érdemes tudni, hogy onnan még csak jó bort ittam (nem is keveset). Kiderül még a címkéről a mosolygós 14%-os alkoholtartalom.
Kicsit úgy tűnik a képen, mintha a könnyek fölfelé is elindultak volna nem? Igen is meg nem is.
Szín és illat
A nedű pohárba töltve egész sötét rubin színben tündököl egy picike téglássággal a peremen. Illatából szellőzés után minden kellemetlenség eltűnt (igen, 14 évesen nagyjából normális, hogy bontáskor még volt egy pici kellemetlen mellékillata). Most az illata elsősorban dohányos és meggyes, karakteres az alkohol kipárolgása is. A döntött pohár felső peremén egy szubtilis borospince illat és édeskésség. Ezek csak itt érződnek és tényleg nagyon illékonyan.
Ízvilág
A kortyban először az erőteljes fűszeresség érződik. Utána a jellemzően dohányosságba fordult tannin érkezik eszméletlen erővel. Lecsengésében is nagyon fűszeres és dohányos. A savak inkább citrusos jellegűek, elsősorban narancsot említenék. Korához képest gyümölcsös is, találunk itt málnát, fekete ribizlit, de leginkább a meggyet emelném ki. Ez a relatív magas alkoholtartalmával együtt konyakmeggyes érzetet kelt a szájban. Pláne, ha hozzávesszük a kortyban megjelenő fekete csokoládé ízét is. Tannin vonalon akár még fekete teát is említhetünk, továbbá hordós jegyek is fellelhetőek, füstösség és tölgy. A korty elején említett fűszerességet a fekete borshoz hasonlítanám és a magas alkoholtartalmával és a citrusos savakkal együtt roppant tüzes érzetet kelt.
Verdikt helyett
A szokásos verdiktnek nincs értelme, egyrészről nem sikerült megbízható árat találnom (habár többnyire 15-20 Eurós árakat dobált a net a frissebb boroknál), másrészről ilyen korcsoportnál már amúgy sem számottevő a dolog. Helyette a dekantálásról: A borhibás bejegyzésemnél is (meg kb. milliószor máshol) említettem már, hogy a dekantálás egy nagyon hatékony eszköz tud lenni kisebb problémák javítására, feltéve persze, ha a borod megüti azt a minimum minőségi mércét, hogy nem esik szét szellőzéskor (meg persze vedd figyelembe, hogy csak vörösborokról szoktam írni, fehéreket, csak kivételes helyzetben dekantálnak). Ezért én mindig a dekantálóhoz fordulok, ha kisebb problémával találkozok bontáskor. Keep calm and decant!
