Kóstoltam: 2020. október
A palack rövid története most kifejezetten érdekes és a 279. elemzésemmel (ugyanezen bor ’17-es évjárata) indul. Még tavaly vettük, Kos szigetén, amikor nyaraltunk. Ma este szembejött velem Melody Gardot és António Zambujo – C’est Magnifique zeneszámának klipje és felidézte az utazás élményeit. Most épp esik az eső, csúnya szürke idő van és nem lehet külföldre menni, ellenben egy palack erejéig visszaszökhetek lélekben a napon szikrázó forró kövek, az illatos mediterrán örökzöldek és a tengerre néző, temperamentumos vöröseket adó szőlőültetvények közé.
Az elemzés fényképeivel kapcsolatban csak annyit emelnék ki, hogy mivel már késő van, nem volt kedvem összeállítani a softboxokat. Így kicsit gerilla módon csak a gépre rögzített vakuval dolgoztam és az egyszerűség kedvéért most csak a konyhapultra helyeztem modellem. Na, nézzük a bort!
Külcsín
Amint arról már sokat írtam, a görögországi életérzéshez tartozik, hogy szinte semmit nem tudsz elolvasni a címkéről. Továbbá, hogy minden görög név és szó perverzül hosszú. Hatziemmanouil, illetve Χατζηεμμανσηλ borászat… Átérzed ügye?
Az elülső címke csak a legalapabb információkra szorítkozik, mint mondjuk a 13,5%-os alkoholtartalom. Felette egy lyoni borverseny ezüstérem is csillog. A hátsó címkéről derül ki, hogy a pincészet 1929 óta működik, plusz találunk még egy régi fényképet és egy picit semmitmondó leírást is. Számozott a palack.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű közepesen mély bordó színben tündököl. A könnyek roppant teltek és komótosan csordogálnak csak a pohár falán. Illatában az eszméletlenül karakteres fűszerességet emelném ki egy jó adag kellemes fanyarsággal. Említhetünk itt borsot, babérlevelet és gyógynövényességet is, amelyeket kiegészít még az alkohol kipárolgása és egy hatalmas adag füstösség és tölgy is.
Ízvilága
Habár borunk karakterét elsősorban a fűszeresség adja, kezdjünk a tanninnal! Ezen a vonalon mindenféleképpen a fekete olívát emelném ki először és utána említeném csak a szokásosnak mondható fekete teát, gyógynövényességet és a dohányt. Talán egy kevéske fekete csokoládét is, de csak nagyon szárazan. A hordós érlelés egyértelműen kiérezhető az erőteljes tölgy, szantál és füstösség ízérzetében. Savai meglepően erőteljesek, jó struktúrát adnak a bornak, mindenféleképpen a csipkebogyót és ribizlit emelném ki itt. Gyümölcsösségén a meggy uralkodik de említhetünk még fekete ribizlit is bőven.
Fűszerességének érdemes egy külön bekezdést nyitni. A fekete bors és a babérlevél uralja az ízeket ezen a vonalon, de megemlíthetjük a fűszerpaprikát, sőt akár a jalapeñot is! 13.5%-os, átlagosnak mondható alkoholtartalma kifejezetten tüzesen érezteti magát az ízvilágában.
Bor és művészet
Borunk ízvilágának képi ábrázolására Gysis Nikolaos Oriental man with pipe című festményét választottam. A képet a vörös különböző árnyalatai uralják, jól szimbolizálva a nedű tüzes, mediterrán jellegét. A férfi karaktere és az, hogy épp a pipáját tömi jól adják vissza a bor domináns fűszerességét. Apróság még, hogy Gysis Nikolaos görög festő volt, ez ad még egy kis plusz autenticitást választáshoz.
Verdikt
Megéri az árát? Nos, legjobb emlékeim szerint olyan €10 környékén volt valahol. Habár ebben az árkategóriában már nagyon sok jó bort lehet találni, különlegességnek számít termőhelye miatt. Ennyi pénzért egy karakteresen fűszeres, tüzes és közepesen testes mediterrán bort kapunk, így szerintem nagyon megérte.
Természetesen elfogultságomat nem hagyhatjuk figyelmen kívül, habár ez a hatás kettős: egyrészről, mivel olyan nagy élmény volt az első kóstolás (amint többször írtam, nagyságrendileg más egy bort termőhelyén kóstolni), most nagyon pozitív hozzáállással bontottam a palackot. Ugyanakkor tény és való, hogy pont ezért nagyon magasak voltak az elvárásaim is, emlékeinkben minden megszépül kicsit és a valóság ezzel sokszor nem képes érdemben versenyezni. Na, és sikerült a lélekszökés? Azt csak én tudhatom.