Lóvá tesz? 313. Grande Alberone Vino Rosso D’Italia

kóstoltam: 2019. december

A palack rövid története, hogy most megengedtem magamnak, hogy felelőtlenül vásároljak. Míves címke, dombornyomott üveg, aranyérem a Berlini Borfesztiválról, ami egyesek szerint inkább negatívum, mint előny… Az évjárat ugyanúgy hiányzik (több évjárat cuvéeje kell, hogy legyen), mint a pontos eredetmegjelölés (azon kívül, hogy Olaszország), van a nyakában lógós izé, hogy 94 pontot ért el Luca Maroni szerint… Egy szó, mint száz, rajta van minden, amivel a laikusokat meg lehet fogni. Mellesleg félszáraz. Állatorvosi ló? Vagy egész jó? Nézzük hát!

Külcsín: a bevezetőben minden lényegeset elmondtam a külsőségekről. A csomagolásról süt, hogy tényleg próbálták kimaxolni a dolgot. A hátsó címkéről kiderül a 14,5%-os (brutál) alkoholtartalom. Parafadugó zárta az üveget, amivel annyi gond volt, hogy húzáskor nagyon porladt. Gyaníthatóan soha nem volt elfektetve az üveg.

Pohárba töltve a nedűt, az egészen sötét rubin színben tündököl a peremen téglás-barnás beütéssel. Gyaníthatóan kiszáradt a dugó és beengedhetett valamennyi levegőt. A könnyek teltek, színezettek és extra lassú tempóban csordogálnak csak lefelé. Illatában kifejezetten fanyar, gyógynövényes és dohányos. Telt és nehéz az illata. Az alkohol kipárolgása erőteljesen érződik még.

Ízében először a maradványcukorral kezdeném. A száraz borokhoz szokottaknak minden bizonnyal azonnal feltűnik, ha nem olvasták volna a címkén, de még tolerálható. Gyümölcs vonalon a nagyon telt és zamatos meggy és cseresznye ízeket emelném ki elsősorban, de akár egy kevés epret és fekete ribizlit is mondhatunk. A maradványcukornak köszönhetően lekvárosságot is. Sokszor írtam már, hogy a maradványcukor tompítja, szedálja az ízérzékelésünket, ezért mind a tannint, mind a savakat visszafogottnak érezhetjük, pedig nem azok. Tannin vonalon a fanyar gyógynövényesség az uralkodó, mondhatunk nyugodtan Jvädászmestert (érted ugye?) idéző ízeket, vagy egyenesebben fogalmazva keserűlikőrt. Akár még diót is. Továbbá fekete teát. A lecsengése ad lehetőséget azon ízek kiérzésére, amiket a maradványcukortól kábult ízlelőbimbóink előbb még nem érzékelnének. A korty után hosszú idővel érezzük csak igazán a roppant domináns tannint, a fent említett gyógynövényességet és hordós jegyek vonalán elsősorban a diót, de mellette a tölgyet is. Savassága elsősorban citrusos, említsünk grapefruitot! A nedű testes és telt. Pozitívum, hogy szellőzéssel a bor ízvilága még markánsabb lett!

A verdikt előtt: Miért félszáraz?

Nos… amennyiben jobban odafigyelünk az ízekre – főleg a lecsengés végén és után – érezhetjük, hogy azok mind nagyon markánsak. A bor ízének minden dimenziója erőteljes. A tannin, az alkohol, a savak… és a maradványcukor is. Amennyiben száraz lenne a bor, túl fanyarnak és túlontúl markánsnak éreznénk azt. A kicsit több maradványcukor segít abban, hogy az egyszeri borivó élvezhesse azt, köszönhetően az eltompított ízérzékelésének.

Még egy apróság: Minden bizonnyal az ildA (érted ugye?) saját márkás termékéről van szó, csak nem verik nagy dobra. Termékként tekintve jelen tesztalanyunkra nagyon sok koncepciós hasonlóságot mutat a San Zenone Toscana Rossoval. Akár úgy is tekinthetünk rá, mint annak egy testesebb, teltebb, valamelyest igényesebb és nem utolsósorban félszáraz kiadására, közel dupla áron a karácsonyra való tekintettel. Cserébe még díszesebb csomagolást kapunk. Érdemes lehet amúgy elolvasnod azt a posztomat is, kicsit részletesebben taglalom a berlini aranyérmet, a csomagolást és az okot, miért olyan a bor ízvilága, amilyen.

Verdikt: Megéri az árát? IldÁéknál most egy híján 2500 forintot kérnek érte. Ez már pont az az árkategória, amiért lehet minőségi borokat kapni. A válaszomat kettébontanám.

Az egyszeri borivó megnézi a palackot és a külsőségek alapján minőséginek és „drágának” ítéli majd azt. Tökéletes karácsonyi ajándéknak gondolja a távoli rokonoknak. Kóstolva nem érti majd, miért kritizáltam a bort, hiszen maradványcukor tartalma simulékonnyá, csúszóssá teszi azt. A nedű amúgy karakteres, telt ízvilága is azt az érzetet fogja kelteni benne, hogy ez egy minőségi bor. Tehát a tömegek szeretni fogják feltéve, ha nem zavarja őket, hogy félszáraz.

A tapasztalt borivók reakciója az ünnepi asztalnál, ha felbontásra kerül: „Teringettét! Van itten maradványcukor!” – forgatja a szájában, csámcsog – „Ehh, igyunk!”

Tehát, visszatérve kérdésünkhöz: állatorvosi ló, vagy olasz csődör? Kicsit talán mindkettő. Miután túlteszed magad rajta, hogy nem száraz, kellemesen elszürcsölheted.