ittam: 2019. március
99’ ősze… Milyen kis ficsúr voltam akkor még… Meg féltek az emberek, hogy 2000-ben leállnak a számítógépek az évszámváltás miatt… de még újságokat olvastunk és a telefonon csak telefonálni lehetett és az volt a menő, ha kicsi… és szilveszterkor olyan szemüveget lehetett venni, aminek a 2000 középső két nullája volt a szemed körül…
A palack úgy került hozzám, hogy édesapámék egy névnapon bontották és Ő menekített meg kb 1,5 decit, meg az üveget (az ünnepelt beleegyezésével), ami jó lesz a borospincébe díszvilágításnak. Valahogy így fognak kinézni, még egy kis tupírral:
De kezdjük az elején…
Illat? Dohány! De nagyon! Meg van egy nagyon erős gyógynövényes és fanyar hatása. Aki az ilyen borokat kedveli (én) annak nagyon bejövős!
Színre… Hehe, írjuk azt, hogy eperlekvár színű! Halál komolyan. Dekantálni nem kellett, mivel tegnap bontották, ezért csak a kis fehér szűrőcskémet tettem a pohárba és azon szűrtem át (nem lett volna szükség rá, csak elővigyázatosságból) és a pár csepp, ami maradt rajta pontosan olyan volt, mint a házi valódi eperdzsem (fontos, hogy ne a bolti céklalével festettre gondolj!).
Ízre fontos a hosszú lecsengéssel kezdenem, mert az előző bekezdés előtt kortyoltam belőle és még mindig csak cseng és cseng… Ízre is a legfontosabb a fanyarságát kiemelni, a roppant karakteres tanninokat valamelyest megszelídítette az idő, de átmentek egy nagyon domináns dohány és gyógynövény ízbe. Van benne még csokoládé és valami ütős fekete teát is írhatunk hozzá. Ne feledjük el a füstösséget és a hordós jegyeket sem! Nem hiába Reserva… (Amúgy, ha szeretnénk valami kicsit extrémebbet írni, akkor említsük meg a szárított paradicsomot is!) Ugyanakkor a savak is jelentősek – muszáj ellensúlyozni a tannint valamivel és roppant jól eltaláltnak mondható a bor. Ritkán szabad csak olyat mondani, hogy kerek. Ne veszítse el a szó az értékét! Ez kerek. KEREK! Kell a félkövér betű. A kövér izmos lenne a legjobb, de olyan lehetőség nincs.
Beszéljünk egy kicsit az öreg borok (már Don Dao is nagykorú) alkoholtartalmáról!
Jómúltkoriban – amikor a Chateau Beychevellet ittuk – merült fel a kérdés: Ha palackban érleled a bort, változik (nő) az alkoholtartalma?
A válasz nagyon egyszerű, de nem kézenfekvő! Miért? Mert ha kóstoltad volna mondjuk ezt a bort felhorkannál vagy röhögnél (természeted függvényében), hogy ez csak 13%???
A legjobb választ, gyönyörűen és röviden adja meg Dr. Vinny. Egy kicsit még jobban betömörítve így hangozna magyarul: A bor végleges alkoholtartalmát a forrás során éri el, amikor a cukor átalakul alkohollá. Tehát a palackban nem nő a bor alkoholtartalma, még hosszú évek során sem. Viszont! Viszont ahogy a fenolos vegyületek kötéseket alkotnak (valahol egy vegyész fogja a fejét) az évek során bizonyos időben az alkohol ízének intenzitását erősebbnek vagy gyengébbnek érezhetjük. Magyarul, ennél a bornál az objektív 13% százalék egy szubjektív jézusmáriaszentjózsefnek felel meg.
Tehát, röviden összefoglalva a fent említett titáni tanninok, erőteljes kesernye és megfelelően erős savak mellett az alkohol íze is elég erős. Ez a bor olyan fortissimo… A Google szerint ez portugálul: fortíssimo.
Felmerülhet benned a kérdés: De most akkor tényleg tegyek el húsz évre minden bort, hogy jó legyen? Nos érdemes lenne venni egy újabb palackkal. Így hirtelen 2012-eset találtam a neten, elképzelhető, hogy annál újabb még nincs, hiszen reserváról van szó. Kb $20 körül mozog egy palack ára. A webshopban említik, hogy érdemes eltenni pár évre… Igen. Meg említenek ízre feketeribizlit. Ennyi év után a gyümölcsös ízek már kevésbé érezhetőek, de fellelhető még belőle. No de elkanyarodtam a témától. A reservák szerintem már akkor nagyon karakteresek (nagyon szeretem őket), amikor a palackba kerülnek. Az „öreg” boroknak van egy sajátságos ízviláguk. Kérdés, hogy neked bejön-e, sokat foglalkoztam ezzel a fent belinkelt Beychevelles írásomban. Mindenesetre ez a bor roppant karakteres, nagyon jól összehozott. Nem írom le még egyszer, hogy kerek, legyen súlya a szónak!
A Dão régió Portótól található kicsit délkeletre, nevét a Dão folyóról kapta. A szőlőültetvények 150–450m magasságon vannak, lehetővé téve, hogy nagyon sok napsütést gyűjtsenek magukba, de ugyanakkor éjjel lehűl a levegő megvédvén a savakat.
A Santar birtok több mint 200 éves és 100HA szőlővel dolgoznak… A régió mammutjának nevezhetnénk őket… Nagyon elismert a pincészet és a fent említett röpke kétszáz évben ugyanannak a családnak a kezében maradt, a jelenlegi tulaj Tereza de Lencastre de Mello, Santar grófnője.
Megéri az árát? Elméletileg €30-ért hozzájuthatsz egy palackhoz, ha Lisszabonból rendeled. Gyanúsan alacsonynak tűnik az ár tekintve, hogy a 2012-es kerül egy húszasba. Ha ennyiért hozzájutsz, mindenképpen érdemes megvenni, de elég alacsony esélyt látok rá, hogy ténylegesen rendelhető. Olyan ez, mint az old timereknél, ki mondja meg, hogy egy régi bogárhátú, vagy Cadillac mennyit ér?
