Mániákus regényíró felbátorodván 264. Maison Roche de Bellene Bourgogne Pinot Noir 2017

ittam: 2019. július

Jelen helyzetben a palack rövid története hosszú. Ráadásul a legutolsó bejegyzéssel indul. Ott azért ráncoltam a homlokom, mert a Borgundi Egri Bikavér alkotója alapvetően arról beszélt, hogy a Borgundival a… kitalálod? Burgundi ízvilágot célozták meg. Egy Bikavérrel. Szóval ráncoltam a homlokom. Az első gond ott volt, hogy nem ittam ahhoz elég sokféle Burgundit, hogy határozottan kijelentsem, hogy… remélem érted, hova akarok kilyukadni. Ráadásul egy olyan borász igazát hogyan kérdőjelezhetném meg, akinek a borait nagyra tartom? Szóval eddig még nem ittam ahhoz elég Burgundit, hogy (az amúgy határozott) véleményem nyíltan felvállaljam (hehhehe ez igazából kétértelmű). Meg aztán a „ma van a névnapom” ütőkártyát ki tudtam használni és elvitettem magam Ritával egy borkereskedésbe.

Még egy kis kiegészítés, mielőtt a lényegre térünk: A franciáknál az, hogy a Bordeaux-it vagy a Burgundit szereted pontosan ugyanolyan kiélezett kérdés, mint mondjuk nálunk a Szekszárdi és az Egri Bikavér „harca”. Természetesen általánosítani butaság, hiszen két Egri Bikavér között is eszméletlen különbségek vannak, mind minőségben, mind ízvilágban még akkor is ha hasonló árkategóriáról beszélünk. Ettől függetlenül az embereket semmi sem gátolja meg abban, hogy teljes mellszélességgel (vagy nyelvszélességgel) az egyik vagy a másik felsőbbrendűségét bizonygassák, mindössze azért, mert a személyes preferenciájuk más ízvilágot részesít előnyben. Mert a különbségek nagyok (természetesen ízvilágban, nem felsőbbrendűségben).

Visszatérve a homlokráncolásom okára: nem fogok részletekbe menni, elég ennyi: a Bordeaux-i alapvetően Cabernet Sauvignonból és Merlotból áll. Míg a vörös Burgundi Pinot Noir. Ezzel sikerült úgy leírnom az égbekiáltó különbségeket, hogy jóformán semmit nem mondtam. De nem is kell, hiszen ezeket a borszőlőket minden bizonnyal ismered.

Áttérhetnénk végre a borra? Igen, persze!

A címke egyszerű, viszont végletekig informatív. Franciául és angolul (WAAT? Galloknál?) részletezi (többek között) a következőket: szüret és palackozás pontos dátuma, tőkék életkora (45-55 év között), dűlők tájolása (délkelet), talaj (agyag és mészkő), tengerszint feletti magasság (230m), természetes élesztő, almasavbontás (igen, 100%), szűrés (igen).

Ezt azért kibontogathatjuk (nem, még mindig nem beszélünk a borról magáról, vagy legalábbis nem direkt módon). A tőkék életkorára vonatkozóan annyit említhetünk meg, hogy nem véletlen, hogy a címkén is szerepel a vieilles vignes (öreg tőkék) felirat, ugyanis az okosok úgy tartják, minél idősebb egy tőke, annál jobb. A tájolás és a talaj fontossága többé-kevésbé magától értetődő. Tengerszint feletti magasság? Minél magasabb területen nő a szőlő, annál vastagabb a héja. A vastagabb héj markánsabb tanninokat eredményez. Burgundia (franciául Bourgogne, burgundiul Borgoègne), ha minden igaz 150-600m tengerszint feletti magasságon van leszámítva a Morvan természetvédelmi területet, ami 700-900m között fekszik. A 230m nem mondható… kimagaslónak. Ezt később a tanninoknál olvashatod is (ezzel szemben a Planeta alapanyagául szolgáló szőlő 510-850m között terem és olyan tanninjai vannak, hogy… nem akarok obszcén lenni, fejezd be a mondatot).

A természetes élesztőgombák jelenléte előtt egy kérdés… lett volna, de a címkénél nem írtam még le a 12,5%-os alkoholtartalmat. A szőlő héján (ahogy amúgy más gyümölcsök héján is) megtalálható valamennyi élesztőgomba úgymond természetes állapotában (és megfelelő körülmények között ez természetes alkoholos erjedéshez vezet; gyaníthatóan így jött rá az ember nagyon régen, hogy jó kis alkoholt lehet csinálni belőle). Az okos emberek azt mondják, hogy eme természetes élesztőgombák általában csak 12,5%-os alkoholtartalomig élik túl a körülményeket. Az, hogy manapság már a 13-13,5% az átlag egyszerűen az újonnan kitenyésztett „modern” élesztőgombáknak köszönhető. Tehát a beugratós kérdés az lett volna, hogy mire enged következtetni, hogy a bornak „mindössze” 12,5%-os alkoholtartalma van?

Az almasavbontásról többször írtam már, lágyítja a savakat, az almasavat tejsavvá bontják egy baktérium segítségével. „Melléktermékként” egy vajas íz és illat jelenik/jelenhet meg nyilván a megjelenő tejsav mennyiségétől függően. A szűrés jellemző a borászok körében, stabilizálja a bort és szebbé teszi azt, hiszen tisztább és áttetszőbb, ha szűrik.

Most már mindent értünk a palackról, mi a helyzet a tartalmával? Még egy dolog (türelmetlen sikoly a háttérben): a dugót kihúzva annak egy számomra nagyon meglepő csokoládé illata volt (nem, nem volt a közelemben sehol csoki és nem turkáltam benne a dugóhúzóval). Tehát, közkívánatra, a bor:

Pohárba töltve egész világos rubin (amolyan Burgundi sajátosság) és talán még egy kis enyhe pink beütésnek lehetünk szemtanúi. A könnyek relatív lassú tempóban csordogálnak lefelé (sokkal sokkal lassabban, mint amit ilyen alkoholtartalom mellett elvárnánk). Illatra először nagyon animális volt, hosszan szellőztettem, most már sokkal inkább fűszeres. A közepes-alacsony alkoholtartalma relatív karakteresen érezteti magát. Picikét florális. Amit kihangsúlyoznék még, az illaton belüli savanykásság teljes hiánya. Ez személyes véleményem szerint egy nagyon jó dolog. A vélemény szubjektív…

Ízre az első reakcióm a következő volt: minden a helyén van. De természetes módon. A savak relatív karakteresek, de ezt csak azért érezzük így, mert a tanninok nagyon bársonyosak és az alkoholtartalom is relatív alacsonynak mondható modern mértékkel mérve. Eszméletlenül zamatos. Nagyon kellemes telt ízekkel. A gyümölcsösség vonalon leginkább vérnarancsot mondanék, ha polgárt szeretnék pukkasztani. De mondhatunk még nyugodtan ribizlit, sőt akár szárított epret is. Megemlíteném még a hibiszkuszt is. Érdekes módon a hordós jegyek leginkább olyanok, amiket (habár relatív ritka az ilyen) hordóban érlelt fehérboroknál tapasztalhatunk: mandula és társai. Ez nagyon különleges és egyedi. Ha nem foglalkoznék azzal, hogy ez sokaknál kiveri a biztosítékot, leírnám még az enyhe karamellt is. Nem kell ezen olyannyira meglepődnünk: almasavbontás. Fűszeresség is van benne bőven. Nem tipikus bors… legyen inkább tarka bors.

Most írok valamit, ami engem is lesokkolt (ha nem volt még elég a karamell, a hibiszkusz meg a mandula). Elkezdtem visszaolvasni a bejegyzést, hibát javítani, dolgokat kiemelni, stb. Habár a bor relatív hosszú lecsengésű, valahogy erről nem írtam. Erről amúgy is ritkán szoktam. Szóval olvasom vissza, a poharam már üres… és borsmenta! A lecsengés végén ott figyel a borsmenta!

A verdikt előtt egy-két apróság: Tudni kell, hogy Burgundiában aaaaz… árbéli besorolás (azért fogalmazhattam volna szofisztikáltabban is, de a lényeg amúgy is az ár) a következő: Appellation (fordítható területmegjelölésnek), Villages, Premier Cru, Grand Cru.

Nos, ez a bor a később megemlített árán is (nem vót’ óccsó’) a legalsó kategóriába tartozik (appellation). Finom, meg minden, de miért ilyen drága? Sok analógián gondolkodtam, kocsik meg minden, de talán a ruha a legjobb példa. A felkapott márka minősége hasonló, mint annak, amit a közép árkategóriás ruhaboltokban vehetsz (tekintsünk el a gagyi piaci dolgoktól). Mégis az ár többszörösét kérik el érte. Innen végigviheted az analógiát. A franciák nagyon jól csinálják…

Erről eszembe jutott egy vicc. Amikor a ruszkik az angolokhoz mennek, hogy szeretnének szép pázsitot. A vicc hosszasan ecseteli, ahogy elmondják nekik, hogy kell, visszamennek, megcsinálják, de még nem szép. Visszajönnek, hogy megcsináltuk, de nem szép, miért? Mire az angolok visszakérdeznek: mióta csináljátok? – Fél éve. – Ja, mi vagy háromszáz éve!

Tehát a franciákról mindenki tudja, hogy jó bort csinálnak. Több száz éve. Ezért nem meglepő, hogy ha egy régió felkapott a franciáknál, az felkapott az egész világon. Lesz olyan idő, hogy egy „olcsó” Bikavérért ennyit kérnek majd? (jelenértékre számolva persze, az infláció csodákra képes) Igen. Pár száz év kitartó munka, minőség és marketing.

Tehát verdikt: Est ce qu’il megéri az árát? Nos, 5500ft-ot kértek érte. Ennyi pénzért egy olyan bort kapunk, ami relatív könnyed (ezt nem írtam még korábban), kellemes, kiegyensúlyozott, zamatos és fűszeres ízvilággal rendelkezik. Minőségi bor.

Indokolja ez az árát? Mindenféleképpen kiemelendő, hogy a Burgundi borok alapvetően jóval magasabb árkategóriában futnak, mint azon Pinot Noir borok, amik bárhonnan máshonnan származnak. Ezt mindenféleképpen vegyük figyelembe!

Mi az én személyes véleményem? Nos, Burgundit akartam kóstolni. Volt egy véleményem róluk előtte is. Hála az égnek igazoltam magam (nem, a Borgundinál felmerülő kérdést nem fogom megválaszolni, de olvashatsz a sorok között). Sok oka lehet annak, ha valaki az átlagnál több pénzt is kiad bizonyos árucikkekre (tekintsünk el ajándék mivoltától). Van aki mániákus. Órákig tud beszélni az izémizéje különböző tulajdonságairól. Elég sokat írtam erről a borról. Találd ki a véleményem!