Kóstoltam: 2024. február
A palack rövid története, hogy az egyik négybetűs diszkontláncnál a hétfőn megjelenő idénytermékek között szerepelt. Mivel, ha valami szimplább élvezetre vágyom, nagyon szeretek francia cidre-t azaz cidert inni, eldöntöttem, teszek egy próbát. Jó szokásom szerint vasárnap este, zárás előtt mentem (volt már olyan a történelem során, hogy gyorsan elfogytak az idénytermékek) és akkor még tudtam venni két palackkal, gondoltam ha jó, még visszanézek. Pár nappal később kiderült, hogy az adott boltban csak 2-3 dobozzal kaptak belőle, így gyanítom, még hétfőn elfogyhatott. Ha nem még vasárnap este.
Olvashattál már tőlem egy elemzést három cidre- azaz ciderről, ha érdekel a készítési folyamata és egyéb információk, érdemes lehet belenézned.
Mivel a külcsínről maximum annyit lehet érdemes kiemelni, hogy feltüntették rajta az eredetmegjelölést: Normandia, no meg a 4,5%-os alkoholtartalmat (aminek természetes következménye, hogy brut ciderről van szó) egyből csaphatunk is a közepébe!
Szín és illat
Pohárba töltve egészen mély aranysárga színben tündököl (a ciderek esetén a sötét szín igencsak sokat mond a készítési folyamatáról, ha kíváncsi vagy miért, érdemes elolvasni a hármas elemzésem). A könnyek természetesen összehasonlíthatatlanok a borokéval: gyakorlatilag nonexisztensek.
Illata eléggé egybites, lényegében ledominálja az édes, érett almahús. Ezen kívül csak akkor tűnik fel bármi is, ha megfelelő pohárból és figyelemmel kutatunk… jól van na, nem akartam azt írni, hogy szagolunk! Egy szó, mint száz, találhatunk még kevés vaníliát, almamagot és az erjedésből származó kevésbé gyönyörködtető egyéb mellékillatokat (amikről ki kell emelni, a palack bontásakor meglehetősen erősen éreztették magukat). Fontos azonban hozzávenni, hogy ha valaki kevesebb figyelemmel kóstol (vagy már nem olyan szomjas), talán fel sem tűnnek ezek neki, tekintettel arra, amit az egybites illatnál említettem.
Ízvilága
A kortyban először az édeskés, gyümölcsös vetület jelenik meg. Jókora fantázia kell, hogy az alma mögött bármit beleérezzünk, esetleg kevéske déli gyümölcsöt említenék. Ezt követik a nagyon halványan citrusos, kissé szamócás, csipkebogyós beütésű savak, majd a közepesen rövid lecsengésében a kellemesen fanyar héjasabb ízek, amik szellőzéssel markánsabbá válnak. 4,5%-os alkoholtartalma ízvilágában egyáltalán nem hagy nyomot. A bubik abszolút visszafogottak, inkább csak egy kis játékos ínycsiklandóságot kölcsönöznek neki.
Mindent összevetve annyit még érdemes kiemelni, hogy diszkontláncos mivolta ellenére autentikus, szépen hozza azt az ízvilágot, amit egy hétköznapi francia cidertől – cidre-től – elvárnánk.
Bor és művészet
Jelen cider ízvilágának képi megjelenítésére Alfons Mucha Nyár című munkáját választottam. Az Art Nouveau stílus abszolút jól illik a cider egyszerű ízvilágához, meleg színei, a nyár forrósága a domináns édeskés, vaníliás-almás aromáihoz. Kortársai között közkedvelt művész ismert képe; jelen almabor egy társasági összejövetelen egyszerű, de kedvelt választás lehet. Ha a fókusz nem a komplexitáson van, nem nagyon fog találni benne senki sem kivetni valót.
Verdikt
Megéri megkóstolni? Nos a maga kis híján egyezresé’ kategóriájában abszolút megállja a helyét. Autentikus, egész szépen hozza a francia hétköznapi cidre karakterét és habár ezért az összegért a franciáknál azért nem nehéz komplexebb ízvilágot találni, Magyarországra leginkább csak a globális márkák jutnak el, amikről nem véletlen, hogy senki sem ír elemzést. Szóval érdemes lehet venni belőle… ha még el tudjuk csípni.
