Kóstoltam: 2019. szeptember
A palack rövid története, hogy Rita Villányban járt és hozott egy üveggel, mert tudja, hogy nem sikerült megszeretnem a Kadarkát. – kaján vigyor – Mivel ez Bíborkadarka és neki nagyon ízlett (annak ellenére, hogy osztozik az ízlésemen a Kadarkát illetően. Jelen bekezdés mellé bemásoltam egy Kadarka elemzésem borítóképét illusztráció céljából, de amúgy kattintva elérheted azt is.
Ha már a borítóképeknél tartunk, jelen bejegyzés borítóképe Veronese (Paolo Caliari) munkája. Címe: Saint Anthony the Abbot with St. Cornelius and St. Cyprian.
Külcsín
A palackról annyit érdemes tudni, hogy fél literes csak, annak ellenére, hogy a címkén más van. Kicsi pincészet, gondolom maradt címke korábbról és ráragasztották (évjárat sincs ráírva). Külön élmény volt látni a parafadugón, hogy kézzel dugózták (mármint olyan mechanikus eszközzel, ami emberi erővel működik). A címkére ráírták még, hogy 12,5% az alkoholtartalma, de én egyáltalán nem lepődnék meg, ha ez magasabb lenne. Akár jelentős mértékben.
Szín és illat
A nedű pohárba töltve roppant kellemes mély-lilás bordó (írhatnám azt is, hogy bíbor… ha már a nevében is ott van) színű és eszement sűrű. Ez az egyik első hatalmas pozitív meglepetés. A könnyek extra színezettek és lassított tempóban sétálgatnak lefelé a pohár falán. Megeszem a kalapom, ha ez csak 12,5% alkoholtartalmú. (Van amúgy a címkén telefonszám, komolyan felmerült bennem, hogy holnap felhívom őket kérdezősködni kicsit) Már csak az illata miatt is.
Az alkohol kipárolgása a legdominánsabb az illatában, ami emellett florális, kicsit édeskés és tölgyes is. No, meg persze igazi borospince illat (csak kistermelői boroknál érezni manapság, ennek egyik indoka lehet, hogy sok nagy pincészet már leszedeti a nemespenészt a pince faláról, hogy ne befolyásolja a nedű illatát). Egy apróság: bontáskor volt egy kis fémes beütés az illatában és az ízében is, de szellőzéssel majdnem teljesen elmúlt. Ez egy őszinte bor (ha kíváncsi vagy, mire használom a kifejezést, olvasd el a Gergely borház Balatoncsicsói Merlot 2017 bejegyzésem). Ezt támasztja alá, hogy később megjelenik egy kevéske egyéb mellékillat is, de teljes mértékben tolerálható.
Ízvilága
Az íze elég komplex, nehéz eldönteni, hol kezdjem. Kezdjük a maradványcukorral (már csak azért is, mert az ízérzékelésünk ezt ismeri fel leggyorsabban)! Van egy picike. Természetesen száraz borról van szó, azért a biztonság kedvéért leírom. Másodiknak a gyümölcsösséget említeném. Friss, zamatos gyümölcsös ízekkel bír, elsőnek a fekete meggyet és cseresznyét jegyezném fel, de nyugodtan mondhatunk szedret is vagy talán fekete ribizlit. Mondjunk egy kicsit extrémebbet: kóladió! A savak és a tannin aránya… kifogástalan! Relatív karakteres mindkettő, de nagyon jó egyensúlyban vannak és egyik sem annyira erőteljes, hogy az arra háklis fogyasztók bármit is kifogásolnának. Egyszerűen remek!
Habár a maradványcukor miatt simulós a bor és könnyen csúszik, azért a háttérben a hordós jegyek is kivehetőek, illetve ezért érezzük úgy, hogy a háttérbe szorulnak. Kicsit tölgyes, kicsit füstös, a vanília viszont meglepően erős… de kellemes. Az alkoholtartalma minden bizonnyal magas kell, hogy legyen (nincs mese, holnap telefonálok), az ízvilágában nagyon markánsan, tüzesen megjelenik (és bizony már a fejemben is érzem, pedig még csak félig fogyott el a pici üveg tartalma). 13,5%-on sem lepődnék meg. Egy picike fűszerességet találunk még elbújva a háttérben, elsősorban édesfűszer, de talán egy icike-picike édeskés paprika is bújócskázik valahol. Apróság, de megemlítem: habár a kén valamelyest érződik, az egyszeri borivónak szinte biztos nem tűnne fel.
A verdikt előtt egy-két gondolat: Nagy örömömre szolgál, hogy egy apró pincészettől ilyen mesterien eltalált bort ihatunk. A címkén nem jött be a matek, de ízvilágból mindenféleképpen ötöst adnék.
Utólagos kiegészítés másnap
Megírtam a teljes elemzést, az utolsó bekezdésben olvasható verdikttel együtt még tegnap este. Ma reggel pedig felhívtam a címkén található telefonszámot. Hangja alapján egy idősebb úriember vette fel és türelmesen megválaszolta minden kérdésem, habár néha mintha furcsállta volna azokat (például amikor a héjon erjesztés hőmérsékletéről kérdeztem). Az évjárattal, palackozási mennyiségekkel és címkével kapcsolatos tippjeim bejöttek: két okból nincs évjárat-megjelölés: egyrészről minden évben eladja az összes palackot, nem tesz el és így nincs értelme (?) ráírni az évjáratot, másrészről maradt korábbról címke (!).
Kérdeztem még héjon hagyásról. Meglepett a hozzáállása, nem misztifikálja túl a dolgokat a borkészítés során: kb 14-20 napig tartják héjon, majd a nedű 10 hektoliteres hordókba kerül. A forrást nem állítják le, úgy forrt ki a bor, hogy maradt egy kevéske maradványcukor (utólag felmerült egy újabb kérdés: vajon nem használnának semmilyen külön tenyésztett borélesztőt? Ez megmagyarázná azt, hogy a forrás magától megáll, mert a természetes élesztőgombák nem bírják az alkoholfokot). A beszélgetésünk során egyértelművé vált, hogy nincs túloptimalizálva a dolog, a régi öreg hagyományosság jellemzi a teljes borkészítési folyamatot, természetesen abszolút jó értelemben. Szerintem olyan „apróságokkal”, mint a héjon erjesztés hőmérséklete egyszerűen nem is foglalkoznak.
Persze a csattanót a végére hagytam. Az alkoholfok… nos… 12,8%. Kikerekedett a szemem az biztos. Vegyük alapul, hogy a hallott információ helyes. Megyek kalapot enni (kalapevéskor is az édes ízeket azonosítja leggyorsabban az ízérzékelésünk?). Addig olvasd el a tegnap írt szöveg utolsó bekezdését:
Verdikt
Megéri az árát? A palack 1200ft-ba került. Bele kell persze számolni, hogy kisebb, mint a sztenderd méret, de ha felszorozzuk, akkor is 1800ft-ra jönne ki 0.75 liter. Ezért az árért lehet már itthon és külföldön is jó bort kapni, de emellett én mindenféleképpen azt mondanám, hogy nagyon is megéri. Egyrészről a Bíborkadarkáról jóformán alig hall az ember, tehát kuriózum, másrészről pedig érződik a bor ízvilágán, hogy nincs szétkezelve, beállítgatva. Nagy teljesítmény, hogy ennek ellenére a bor ízvilága nagyon kellemes, gyümölcsös és kiegyensúlyozott! Mellévehetjük még, hogy alacsony mennyiségekkel dolgoznak, ez még inkább ad a különlegességéhez és értékéhez.
