Multikulti? MultiCOOLti? 290. Kovács Nimród Winery COOL Noir Nyilasmár & Nagyfai 2016

Kóstoltam: 2019. október

A Kovács Nimród Bikavér 2017 borítóképe. Kattintva elérheted a cikket.

Kovács Nimród egy másik boráról, egy 2017-es Bikavérről olvashattál már egy elemzést tőlem. Akkor jobb helyzetben voltam, mert az ember élettörténete lenyűgöző és a poszt nagy részét igazából ez töltötte ki. Most a Didliben magyar szüreti hét van és többek között erre a borra esett a választásom. Nézzük hát a COOLt!

Külcsín

Az elülső címkén szerepelnek a Monopole és Noir (francia) és a Winery és COOL (angol) szavak. A hátsó címkén Miles Davisről regél és a „finoman árnyalt játék hangját, a kifinomult hűvösséget” szóvirágokat dobja fel. Azt írja, ezt érezni a borban is. Megtudjuk még a 12,5%-os alkoholtartalmat. A palackot plasztikdugóval zárták le.

Kovács Nimród Winery COOL Noir Nyilasmár & Nagyfai 2016
Kovács Nimród Winery COOL Noir Nyilasmár & Nagyfai 2016

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű közepes rubin színben pompázik. Viszont (számomra már kényelmetlenül) áttetsző, kicsit olyan vérszegény színe van. A könnyek (az alacsony alkoholtartalom ellenére) meglepően lassan csordogálnak csak lefelé. Az illatafűszeres, dohányos és… be kell, hogy valljam tele van olyan mellékillatokkal, amik számomra nem kifejezetten kellemesek. Egyfajta ajváros, borsos, füstös beütésük van. Hosszabb szellőzés után megjelenik a vanília, ez kicsit már pozitívabb. Amint később ezt látni fogjuk, jót tesz neki a szellőzés. Érdemes lehet tehát dekantálni.

Ízvilág

A fent már említett ajváros, füstös és borsosan fűszeres ízvilág köszön vissza az ízében is. A savak relatív karakteresek a tanninokkal szemben amikor még csak keveset hagyjuk szellőzni. Van egy erőteljes animalitása és bőrös íze. Említhetünk szárított paradicsomot és fekete olívát. Gyümölcsöt viszont nem igazán. Esetleg citrusokat, grapefruitot. Ha nagyon megerőltetem a fantáziám, egy picike cseresznyét. A bor 12,5%-os alkoholtartalma manapság már inkább alacsony, mintsem átlagos, az ízében sem képviselteti magát kirobbanó erősséggel. A kén viszont már jobban kiérezhető. Jó hír, hogy szellőzéssel a bor kicsit finomodik, az éles ízek veszítenek durvaságukból. Szellőzés után a fűszerek mellé nyugodtan leírhatjuk a paprikát és a füstössége egy kicsit dohányosabb ízvilágba olvad át.

A pincészet oldalán találni információt a borról bőven (egész pontosan a 2015-ösről). Egyenlő arányban Pinot Noir, Syrah, Merlot és Cabernet Franc található a cuvéeben. Abban az évben a mustfok kis híján 20MM volt, minden bizonnyal jelen borunknál is (majdnem) ugyanennyi lehetett. Nem, ez nem túl sok. Említenek szép savgerincet és füstölt szilvát (az első szóvirágnak, a második ökörségnek tűnhet, mindenesetre mindkettő igaz). Közepestől nagyobb testet írnak még. Talán a ‘15-ös az volt, én jelen borunkat kifejezetten karcsúnak érzem.

Bor és művészet

Egy-egy bor ízvilágának képi ábrázolására festményeket szoktam csatolni az elemzéseimhez. Jelen esetben legyen inkább zene. Bartók Béla Allegro Barbaro című művét választottam. Miért? A verdikt utáni zárásból kiderül!

Bartók Béla Allegro Barbaro a Youtube-on

Igazából bevallom, nagyon nem tudom hova tenni a bort. Sok-sok szellőzés kellett hozzá, hogy megbarátkozzunk. Egyrészről ízvilágában egyáltalán nem az árnyalt, kifinomult játék jön át, amiről a palackon regélnek. A címkék francia és angol szavai, a nyugati kultúrára való utalások alapján arra következtetnék, hogy elsősorban külföldi célközönségnek szánják a nedűt, de ha valaki, akkor Kovács Nimród biztos tudja: ezt a fajta ízvilágot nem nagyon fogják értékelni Nyugat-Európában. Habár tény és igaz, hogy nem is ez az árkategória van a külföldi fogyasztók célkeresztjében. Mindenesetre jó hír viszont, hogy szellőzéssel nem esett szét a bor, sőt segített neki kisimítani az egyenetlenségeit. Értékeljünk!

Verdikt

Megéri az árát? Nos, most egy híján 1800ft-ot kérnek érte, de ha veszel mellé még két palackot a szüretiek közül, engednek 20%-ot. Jó pont, hogy a szellőzés nagyon jót tett vele. Ugyanakkor ez a délies fűszerességet a hűvös egri klímával… ütköztető ízvilága számomra… szóval én nem vennék belőle legközelebb.

Kiegészítés Miles Davis albumáról, amit a címkén említenek. Tekintsünk el attól, hogy nekem tetszett-e vagy nem és attól, hogy mennyi és milyen jazzt hallgatok a szabadidőmben. Az ehhez hasonló rétegzenékkel (jó példa lenne erre Bartók is, csak Ő már nem olyan fancy vagy hypeolt hogy borospalackokra kerüljön a neve) az a hatalmas baj, hogy ha azt mered mondani, hogy nem tetszik, akkor megbélyegeznek, mondván nem értesz a zenéhez. Ilyenkor fölösleges is bármit bizonygatnod. Ugyanis a földön lévő összes embernél alapvetően kétféle zene (és bor) létezik: ami tetszik és ami nem (ami ízlik és ami nem). Lehet persze árnyalni a dolgot és a hozzáértéssel valójában az árnyalás részletességének mértékét növelhetjük, amikor véleményt alkotunk.

Tehát kétféle bor létezik. Felesleges áltatni magunkat. Habár az érzékelés objektív… a vélemény akkor is szubjektív. Csak szubjektív vélemény alkotására vagyunk képesek, még ha próbáljuk is meggyőzni magunkat az ellenkezőjéről.

2 Comments

Add Yours →