Nem bornyugdíjas 321. Château Gabaron Bordeaux 1979

kóstoltam: 2019. december

A palack rövid története, hogy (a változatosság kedvéért) ajándékba kaptam. Karácsony környékén kóstoltuk. Írtam róla pár bekezdésnyi jegyzetet meg kidolgoztam a képeket, de annyiban maradt a dolog. Ma a borospincében pakoltam át a borokat és találtam egy-két palack másik régi bort, amiket igazából egy okkal vittem le: már túl öregek ahhoz, hogy fogyasztáskor élvezhetőek legyenek, így több az… hogy is mondjam, eszmei értékük, amíg nincsenek felbontva. Úgymond nyugdíjaztam őket. Eszembe jutott ez a bor, amit korábban bontottunk és kóstoltunk, mert úgy ítéltem meg, hogy még élvezetes lesz a fogyasztása… Nos, egy pindurkát már túllendült a… fénykorán. Még annyit megemlítenék, hogy karácsony óta folyamatosan csak próbálom magam utolérni az elemzéseim feltöltésével, ezért a késés most is. A nedű előtt még egy kitérő:

Egyesek szerint ez egy grafikon, ami megmutatja, az évek során hogyan változik a bor ízminősége. Mások szerint ez egy óriáskígyó, ami lenyelt egy elefántot.
Hogyan vásárolj bort úgy, mint a profik? 4. rész – bort venni évekre című posztom borítóképe
Kattintva elérheted

Bontáskor egy apró malőr: a dugó úgy csusszant bele a palackba, mintha erre tervezték volna. Öreg boroknál ez megesik. Megesik, hogy beleesik. Mi ilyenkor a teendő?

Nos, először is öntsd a nedűt dekantálóba. Ez a lépés amúgy is kihagyhatatlan lenne korosabb boroknál. Ha úgy ítéled meg, használhatsz egy szűrőt is. Én egy közönséges teaszűrőt vettem (fillérekért) de kizárólag csak erre a célra használom. Normál esetben az üledék, borkő stb. a dekantálóba jutását más módon előzhetnéd meg – nézd meg a Château la Croix Pomerol J. Janoueix 1985-ről készített videónkat, ha érdekel, hogyan – de az üvegben úszkáló dugó ezt nagy mértékben megnehezíti. Továbbá még az egész rítus eleganciáját is elveszi, úgyhogy… szűrhetsz.

Château la Croix Pomerol J. Janoueix 1985 bontása
Video attribution: Tamás Kálosi Momental Photography https://momental.org/
Music attribution: (Tobias Weber) “Between Worlds (Instrumental)” by Aussens@iter, 2017

Tehát, miután a nedű dekantálóba került és eltökéltséget érzel arra, hogy a dugót kiszedd (mondjuk emlékbe elraknád, vagy valami) illetve egy olyan szituációban, ha a dugó esetleg kettétört és az alja forog az üvegben és félsz, hogy belecsúszik, a következőket teheted: szükséged lesz egy hústűre, amit férfierővel (és esetleg egy fogóval) derékszögben meghajlítasz. Második lépésként egy apró horgot hajtasz a hegyes végére (esetleg műszerész fogóval). Az így készült eszközöddel le tudsz nyúlni az üveg nyakán a dugó mellett és rögzítheted azt. Innentől a bornyitót (a pincér verzió a legprecízebben kezelhető) óvatosan beletekered, majd a két eszközt egyszerre húzva eltávolíthatod a dugót. Nekem azóta a dekantálós dobozban figyel a MacGyver borhorgom.

Ha kíváncsi vagy egy alapos leírásra az öreg borokról, érdemes lehet elolvasnod a Chateau Beychevelle Grand vin 1988 Saint-Julien – Öreg borok: minden arany, ami drága? című bejegyzésemet. Na, nézzük most már a borelemzést!

Château Gabaron Bordeaux 1979

Château Gabaron Bordeaux 1979
Château Gabaron Bordeaux 1979

A külcsínnel kapcsolatban a dugós sztori után már csak annyit kell megemlíteni, hogy a palack hétköznapi, a címke egyszerű, habár ezüst színű (és csak a legesleginkább alapvető információkat közli).

A nedű – pohárba töltve – sötét rubin színben pompázik, természetesen egy jó adag téglával és barnával, a könnyek közepesen gyors tempóban csordogálnak lefelé és színezetlenek. Ennek ellenére a bor egészen olajos érzetet kelt.

A hatalmas adag földes és borospince illat a legdominánsabb, de találunk mellette paprikát idéző fűszerességet, füstösséget, természetesen megjelennek a gyümölcsbefőttre emlékeztető öreg boros illatok is. A borospince illatot leírnám még egyszer.

Ízében is mindenféleképpen a földes ízekkel kell indítanunk, amik az ásványossággal együtt elég markáns párost alkottak. Gyümölcsösség terén a cseresznyét hangsúlyoznám ki, de nyugodtan említhetünk mellette fekete ribizlit és almakompótot is. Ez utóbbi nem túl szexi, de öregecske már a bor… Először – ezt értsd úgy, hogy kb. fél óra szellőzés után – a tanninnál a citrusokat idéző savak dominánsabbak voltak, habár egyik sem volt kimagaslóan erőteljes. A tanninnál volt nagyon érdekes, hogy habár az ízében nem, lecsengésében viszont kifejezetten karakteresen érződött, már-már húzta az ínyed. Még hosszabb szellőzés után a tannin valamelyest erősödött a kortyban is, a kompótos gyümölcsízek mellett így megjelent egy kevés fekete tea, talán fekete csokoládé is. Gyaníthatóan ifjú korában még nagyon markánsak lehettek a tanninok, most már, finoman szólva szubtilisabbá váltak, ez nyersen fogalmazva azt jelenti sokat veszítettek erejükből. Kifejezetten ásványos a nedű, amint már említettem. Az alkoholtartalomról nem szerepel utalás a címkén, de tekintettel arra, hogy öreg borról van szó, gyaníthatóan maximum 12,5%-ot mondanék, de esélyesebb, hogy az csak 12%. Az indoklás röviden összefoglalva, hogy a természetesen előforduló borélesztőgombák nagyjából ilyen alkoholmennyiségnél már pusztulásra vannak ítélve. Azok a társaik, amiket úgy tenyésztettek, hogy a magasabb alkoholfokot is kibírják, egy „modern” találmány és csak az utóbbi 15-20 évben terjedtek el.

Visszatérve az ízekre, az alkohol csak visszafogottan képviselteti magát. A maradványcukor elenyésző, szinte nincs. Mindezek miatt nyugodtan mondhatjuk, hogy ez egy őszinte bor (ha kíváncsi vagy, mire használom a kifejezést, olvasd el a Balatoncsicsói Merlot elemzésem!). Ezt elsősorban öregségének tudnám be: manapság sok pincészetnél mesterségesen leállítják a forrást ilyen-olyan módszerekkel, viszont a nedű íze alapján arra következtethetünk, hogy a (természetes) cukorfokot addig csökkentették a folyamatok, míg az a nulla felé konvergált. Persze hozzá kell tenni azt is, hogy sok természetes és kevésbé természetes modern módszer van már arra, hogy a bor ízvilágát szinte mértani pontossággal beállítsák. Régebben még kevésbé voltak túloptimalizálva a dolgok.

Egy alaposabb internetes keresés után találunk információt a borászatról. Manapság a Château Gabaron nevű borokat a Vignobles Latorse nevű vállalat égisze alatt készítik. Az oldalukról megtudhatjuk, hogy Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon cuvéeről van szó, ami meglepő, hiszen jobb-parti Libournais bor révén nagyobb Merlot arányt várnánk a kerek 0%-nál.

Öreg boroknál nem szoktam verdiktet írni, így ez most is elmarad. Gyaníthatóan negyven évvel ezelőtt egy bordeaux-i viszonylatban átlagos árfekvésű bor lehetett, mostanra már túljutott fénykorán. Karakterének maradványai még kivehetőek, de csak mint egy műemlék restaurálás előtt. Most, hogy már ismerem az ízvilágát ugyanúgy felbontanám a bort, vagy nyugdíjaznám, arra kárhoztatva, hogy csak nézegessék még negyven-egynéhány évig? Igen, de az indoklás személyes jellegű, így ezzel nem traktálnálak.