Kóstoltam: 2020. február
A palack rövid története, hogy most valami egyszerűbbet szerettem volna kóstolni. Sajnos eddig minden boruk, amikről írtam, valahogy széljegyzetre került (a Sillerjük és a Nyúl is csak a számtalan apróság sorozatba fért be) vagy szimplán nem is említettem őket (mint például a Zizzi), pedig csodálatos borokat csinálnak, kifejezetten reális áron.
A Számtalan apróság 1. és a cica című bejegyzésemben elemeztem többek között a Ruppert A Beszélő Virágok Kertje 2019-es évjáratát. Olyan érzésem volt, hogy a borítóképe valamiért ide is passzolna annak ellenére, hogy Béla és Bandi SB van rakta… Na, nézzük a Kandúrt!
Külcsín
A palackot záró csavarós kupak számomra már minőségi határt súrolt, de kb. ez az egyetlen negatívum, amit jelen bekezdésben találhatsz. A címke stílusa fiatalos, kicsit alternatív de ugyanakkor igényes. Mit keres rajta az Alice Csodaországban meseregény Fehér Nyúl nevű karaktere? A Beszélő Virágok Kertje Siller 2019-ről szóló jegyzetben röviden megemlítettem már.
Visszatérve a Kandúrra, kifejezetten tetszett a Ruppert felirat fénye és a stilizált cica is. Látod? Nem látod? „…macskát már láttam vigyorgás nélkül, de vigyorgást macska nélkül most láttam legelőször…” Apropó, hátsó címke!
Egy idézettel indít az Alice Csodaországban című könyvből… illetve… a művészi szabadság jogával élve visszaváltoztatta macskává azt, ami a magyar fordításban kutya. Érted? Nem érted?
„…mondta a Fakutya. – Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy.”
Ugyanis a Cheshire Cat nevű karaktert Kosztolányi Dezső Fakutyának fordította (mivel a grin like a Cheshire cat jelentéséhez a magyarban a vigyorog, mint a fakutya kifejezés áll legközelebb), így… a könyv magyar verziójában „vigyorgás kutya nélkül” szerepel, a palackon viszont az angol verzióhoz szöveghűen már macska. Igen, kb másfél óra kutakodás eredménye volt mindezt kideríteni… A hátsó címkéről kiderül még a 13,5%-os alkoholtartalom.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű mély cseresznye színben tündököl. A könnyek roppant teltek, színezetlenek és meglepően gyorsak. Illatát a fűszeresség uralja az alkohol kipárolgásával karöltve. Mellé sorolhatnánk még meggyet és egy kevéske floralitást is. Ha most leírnám a vaníliát is, mindenki bolondnak nézne. „Honnan gondolja, hogy én bolond vagyok? – kérdezte Alice. Ha nem volnál bolond – válaszolt a Fakutya – nem jöttél volna ide.” Apróság még az illatában itt-ott megjelenő kevésbé kívánatos… mellékág, de abszolút tolerálható, az egyszeri borivónak talán fel sem tűnne.
Ízvilága
Egyértelműen a gyümölcsökön van a hangsúly, úgyhogy kezdjünk velük! Sok-sok meggy, valamennyi fekete ribizli és málna uralják a terepet. Tannin vonalon fekete olívát és minimális dohányosságot hangsúlyozhatunk csak. Illetve, még kóladiót. Csak, hogy írjak valami meghökkentőt. Savak terén mindössze a grapefruitot emelném ki. Illetve, egész pontosan grapefruit magot. Fűszeressége kellemesen erőteljes, írhatunk sok fekete borsot és egy csipetnyi szerecsendiót is. Nem komplexitásával fog lenyűgözni, de ebben a kategóriában nem is ez a cél. Viszont a kén mennyiségét kiemelném, mint zavaró negatívum. Gyaníthatóan már az egyszeri borivónak is feltűnne, nem csak azoknak, akik hozzám hasonlóan ki vannak hegyezve a témára.
Bor és művészet
Most nem az alapján választottam „festményt”, ahogy szoktam. Borunk a villányi vonal könnyedebb, és abszolút gyümölcsösebb vetületét képviseli. Modern és fiatalos. Borunk címkéjén a rohanó nyúl órával… egyből egy Banksy graffiti jutott az eszembe. Az amúgy is védjegyének számító patkány itt épp mókuskerékben fut… ami egy óra, közterületen.
„Nem volt vesztegetni való ideje. Alice uccu utána, mint a szélvész, s még hallotta, amikor a Nyuszi a sarkon befordulva így sopánkodott: Jaj, jaj, tapsi füleimre, villás bajuszomra, még elkésem!”
Értékeljünk!
Verdikt
Megéri az árát? Eredetileg egy palackért 2290ft-ot szoktak kérni, most az egyik diszkontlánc ennél jóval jutányosabb áron tette a polcaira. Jelen borunk érdekes határvonalat képez a belépő árkategóriás csütörtök esti borok és a bisztróborok között. Roppant jó választás lehet mondjuk egyetemi buliba, ha már kezditek kinőni a „rozétól ázott szerelmes szót”, de az „I Don’t Want to Miss a Thing” még nem fekszik annyira… (Amikor feltöltöm ezt a posztot, javában fog dúlni a Valentin nap.)
Az előbbi dal legyen azért itt, kiegészítve a bor és művészet című bekezdésben leírtakat!