Nem szívbajos, egzotikus 270. Stobi Veritas Private Reserve 2013

Kóstoltam: 2019. augusztus

Művelt énem megkérdezi: „Mondj kérlek egy tősgyökeres macedón borszőlőfajtát!” (Ez nem kérdés, de ne hasogassunk szőrszálat! Továbbá azzal sem, hogy macedón és nem makedón!)
Én próbálok kibújni: „Alapvetően minden szőlőnek van gyökere és törzse is. Amúgy nem Észak-Macedóniának kéne most már hívni?”
Művelt énem: „De, igen. Borvidéket mondanál, légy oly szíves?”
Én próbálok ismét kibújni: „Kár, pedig jobban hangzott volna, hogy Macedónia a macedóniaiaké!”
Művelt énem: „A macedónoké. Vagy észak-macedónoké. A borvidék Tikvesh, illetve Tikveš. Érdemes kiemelni, hogy 110 és 650 méter közötti tengerszint feletti magasságon fekszik.”

Szóval a palack rövid története, hogy édesapám ismét (Észak-) Macedóniában járt és ismét hozott ottani borokat. Régebben már több macedón bort kóstoltam és elöljáróban legyen elég az eddigi tapasztalatom:
1, jóformán senki nem ismeri a macedón borokat, sőt azt sem, hogy egyáltalán termelnek ott bort (igen, potom 2500 éve legalább)
2, Csodálatosan nagyon szuper mediterrán borokat készítenek!

Külcsín

Visszatérve a szokásos kerékvágásba: A palack nagyon elegáns. Olyannyira, hogy a címke fekete eleganciája miatt alig látszott a képeken. Próbáltam mindenféle plusz világítást eszközölni, de aztán a számítógépes utómunka segített csak (mondhatnád, hogy nem sokat, de hidd el, már az a szint, amit most látsz is nagyságrendekkel jobb, mint az eredeti volt). A private reserve felirat magáért beszél, de engem a 14,5%-os alkoholtartalom fogott meg. Szerinted karakteres lesz? Nos? A hátsó címkéről kiderül a Barrique hordós érlelés, plusz művelt énem kérdésére a válasz: a Vranec borszőlő. Zárójelben érdemes hozzátenni, hogy 1977-ben jegyezte be a Szellemi Tulajdon Világszervezete. A sors fintora, hogy Vranac néven és Szerbia – Montenegro eredetmegjelöléssel. De ez ne tántorítson el minket!

A hátsó címkén ígérnek fekete nedűt (ami majdnem az igazság – veritas, én nagyon-nagyon sötét lilát mondanék), koncentrált áfonya és fekete cseresznye ízt, kellemesen struktúrált tannint (Ó igen!) és megemlítik, hogy elteheted hosszú évekre! Simán megtenném, csak sajnos eddig még nem EU tagok, így gond lenne a vámnál (mármint, ha valaki amolyan „eltevős” mennyiségben gondolkodna). Amúgy hozzáteszi még, hogy fejes (heady) bármit is jelentsen ez. Megfejelne? Simán. Amúgy minden fel van írva még a palackra cirill betűkkel is.

Két apróság még a palackkal kapcsolatban: annyira komolyan veszik a dolgot, hogy dombornyomottan még a palack alján rá van írva három irányból, hogy EXCLUSIVE, plusz még olyan vastagfalú nehéz palackot sikerült választaniuk, hogy önvédelemre roppantmód alkalmas. Természetesen parafadugós.

Elöljáróban annyi, hogy érdemes a bort dekantálni (azért már nem mai csirke, illetve páva: az volt a dugóra nyomtatva, úgy tűnik a pincészet jelképe) és mindenféleképpen pincehőmérsékletre hűteni!

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű feketébe hajló mély-lila színben pompázik (habár a képeken az utómunka miatt, hogy látszódjon a címke, kicsit másnak tűnik). Nagyon nagyon sűrű! Olyannyira, hogy hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán meglásd a(z amúgy roppant színezett) könnyeket, miután megforgatod a pohárban. Ezután mit mondjunk a könnyek gravitációs irányú mozgásával kapcsolatban? Time lapse kéne hozzá. Illatra megfelelő szellőzés után oltári karakteres fekete csokoládé illata van! Az alkohol is tüzesen érződik, de csak a másodhegedűs szerepe jut neki! Van még egy kis fűszeresség, meg még egy kis csoki, meg kicsi cseresznye, ja igen: meg csoki. Fekete. Kraftos!

Ízvilága

Kóstolva, nehéz hol kezdeni. Tumultus. A tanninok nagyon karakteresek, ugyanakkor a savak is jelentősek. De mégis… de mégis valahol máshol kezdeném: a paprikás fűszerességgel! Ó igen! Eszméletlen mértékben. Másodiknak kell megemlíteni a roppant markáns és tüzes alkoholtartalmat! Utána jöhet csak minden más! A csábító csokoládé, a férfias füstösség és a fekete gyümölcsök! Mondhatunk áfonyát, meggyet is, de ugyanakkor a fekete olíva sem túlzás egy cseppet sem. A tannin vonalra visszatérve (abban már megállapodtunk, hogy nagyon markáns) mondhatunk kellemes gyógynövényes fanyarságot és dohányt is. A hordós jegyek is abszolút erőteljesek elsősorban a már fent említett füstösséggel, de a tölgyes ízt is kiemelhetjük. A végére pedig egy dolgot említenék: egy icinke-picinke kicsi maradványcukrot.

Nagyon gyanús, hogy ebben a hónapban ez lesz az egyik legjobb bor, amit inni fogok. Legalábbis személyes szubjektív preferenciám nagyon, tényleg nagyon szereti a hozzá hasonló borokat. De valahogy a kerek szót mégsem használnám rá. Miért nem? Mert annyira dinamikus! Explozív. Ha úgy érzed, hogy ebben a bejegyzésben a szokásosnál sokkal több szóvirágot és impulzív szószerkezetet használtam, akkor jól érzed. Lelövöm a poént a verdikt előtt, de nagyon tetszik (csak, hogy legyen valami megszokott kicsit puritán, kicsit nyers is tőlem) ez a bor!

Az internetes oldalukról nem sok olyan információt találunk, ami a palackon nincs, mindössze annyit, hogy testes és gazdag, vagy inkább magas az extrakttartalma. Ha nem tűnt volna fel eddig. Ja igen, meg szív és érrendszeri betegségek ellen ajánlja. Szerintem senki nem fog ellenkezni, ha ilyen gyógyszert kap!

Bor és művészet

Habár, amikor az elemzést írtam, még nem kapcsoltam művészeti alkotásokat a borokhoz, később találtam egy csodálatos makedón népdalt, ami Miroslav Tadić és Vlatko Stefanovski előadásában pontosan ugyanazt a tüzes mediterrán karaktert hozza mint borunk és azoknak, akik a népzenében nem jártasak (mint mondjuk én), megtévesztően spanyolos beütése van… mindaddig, amíg meg nem hallgatsz egy autentikusabb verziót, de az már egy másik történet. More sokol pie Miroslav Tadić és Vlatko Stefanovski előadásában.

Verdikt

Szóval, szokásos kérdés: Megéri az árát? Nos, többnyire olyan 15€ körül mozog az interneten. Alapvetően ez egy kiemelkedő minőségű, sűrű koncentrált bor. Bontsuk ketté az értékelést! Spoiler alert: mindkettő elragadtatásom fogja tükrözni!

Szóval: amennyiben pusztán az ár érték arányt nézem, azt mondom mindenképpen megéri. Kimagasló minőség, ha valaki hozzám hasonló módon szereti a karakteres tanninokkal rendelkező testes markáns mediterrán borokat (jelzőhegyek és igen, mind egy szálig kiemeltem), akkor ez nagyon az Ő világa. Kimagasló minőséget kapunk igazi mediterrán karakterrel és életteliséggel!

Viszont van egy másik vetülete a dolognak. Makedónia (vagy Észak-Makedónia) borai olyannyira ismeretlenek, hogy a Vranec (vagy Vranac) borszőlőről még a szakirodalom is csak szűkszavúan értekezik. Ezért kijelenthetjük, hogy egy ritka gyöngyszemet találtunk. Már csak ezért is megéri megkóstolni a bort. Ritka egzotikum.