Nem szőke herceg, rocker pápa 268. Cuvée des Cardiniers Châteauneuf-du-Pape 2018

Kóstoltam: 2019. augusztus

Borítsunk a szokásos sorrenden jó? Ettél már fekete csokoládét fekete olívával? Nem? Na és ugyanezt Cognacba mártva? Eléggé… Drasztikus! De rend a lelke mindennek, úgyhogy:

A palack rövid története, hogy megkértem szüleimet, akik épp Franciaországban jártak, hogy hozzanak nekem egy Châteauneuf-du-Papeot (innentől csak CdP), mert annyira nagyon imádom és itthon manapság nem igazán lehet kapni. Amúgy kint is elkapkodják, mert… mert nagyon jó. Meg amúgy felkapott is. Úgy kellett vadászniuk nekik is. Alig volt már. Pedig csak tavalyi…

Egy kis kontár latin

A borítóképpel kapcsolatban először is: Luca Cambiaso alkotása, a címe Benediction of God the Father.
A mém latin szövege: „Ego sum via et veritas et vita. Et si ita in vino veritas, ego in vino sum.”
Az első két mondat, közismert: „Én vagyok az út és az igazság és az élet.” illetve „Borban az igazság” megspékelve azzal, hogy feltételes módot csináltam belőle (a „ha” szimplán a si lett volna, de az et si ita jobban hangzik és kb hasonló a jelentése: „amennyiben így van, akkor…”).
Az utolsó mondat: „én borban vagyok”.
Tehát a teljes szöveg magyarul: „Én vagyok az út és az igazság és az élet. Ha borban az igazság, én borban vagyok.” Kontár latin fordításom eredménye. Büszkén kiemelendő, hogy a Google fordító nem tudott segíteni.

Châteauneuf-du-Pape

Apró, de fontos kiegészítés: a CdP alapvetően egy AOC-re vonatkozik. Így már mindjárt más ugye? Szóval egy borrégióra. Tehát kicsit értelmezhetjük úgy, mint mondjuk az Egri borrégiót. Így, amikor azt mondjuk CdP, akkor valójában egy bizonyos borrégiós eredetmegjelöléssel rendelkező borokról beszélünk.

Van még egy fontos megkötés. A CdP borok mind Rhône GSM cuvéek. Úgy tűnik a rövidítések napja a mai. A Rhône GSM cuvée a Grenache, Syrah, Mourvèdre borok cuvéeje. Einstein azt mondta, hogy “Everything should be made as simple as possible, but no simpler” (illetve csak állítólag ő mondta), magyarul: „Mindent célszerű annyira leegyszerűsíteni, amennyire csak lehet, de ne tovább” (vagy ne jobban). Az idézet üzenetét figyelembe véve azt mondani, hogy a CdP egy dél-francia Bikavér… kicsit túllő a célon, viszont könnyen átadja az üzenetet. Közben művelt énem fogja a fejét a háttérben.

Amennyiben érdekel a borrégió és a vad története (szerepelnek benne UFO-t tiltó törvények, meg egy pápa, aki… villám halált halt… egy templomban aludva) akkor egy régebbi Châteauneuf du Pape cikkemet tudom a figyelmedbe ajánlani. Na, nézzük inkább a bort!

---

Cuvée des Cardiniers Châteauneuf-du-Pape 2018

Külcsín

Így, hogy a rövid történeten túl vagyunk: palack. A palack formájának korrekt megnevezése Rhône-völgyi palack. Vaskos, súlyos, van benne anyag. Kivételesen nem dombornyomott, pedig a CdP-kre jellemző. A tipikus pápás címer (illetve egy kulcs páros) a címkén kapott helyet, ezt leszámítva az végtelenül egyszerű. Kiderül még róla a 14%-os alkoholtartalom.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű közepesen sötét bíbor. A könnyek extra színezettek és a gravitációt meghazudtolva tanyáznak a pohár falán. Illatra bontás után nagyon vaníliás és florális volt. Természetesen a magas alkoholtartalom is érződött. Mostanra csak a floralitás húzódott vissza, átadva helyét a gyógynövényes fűszerességnek, a többi illat maradt, továbbá megjelent benne egy mézre, érett gyümölcsökre emlékeztető teltség is.

Ízvilága

Az ízénél kezdjük a teltséggel! A borszótár második részében kitárgyaltam már a zamat szót. A beérett gyümölcs zamata áthatja az ízvilágát. A savak és a tannin egy nagyon kellemes egyensúlyban vannak. Bontáskor egy picikét a sav oldalára billent a mérleg, mostanra (kb két óra szellőzés után) jutott el oda, hogy egy hangyányit hangsúlyosabb a tannin, tehát számomra (szubjektív vélemény) pontosan ideális. Amit a bejegyzés leges-legelején megemlítettem, még mindig igaz: a fekete csokoládé és az olíva is a domináns tannin ízvilágához tartoznak.

A feljebb pedzegetett Cognac-íz természetesen a magas alkoholtartalom miatt érezhető. Fűszeres is továbbá, de fűszeressége beolvad ízvilágának többi vetületébe. Talán elmosódott pirospaprikát említenék. Van egy kellemes adag gyógynövényessége is. Egy hangyányi maradványcukor még figyelhet ott és egy kis mazsola.

Hatásszünet. Ami legelőször meglepett a borban (csak eddig titkoltam), a gyümölcsösség relatív hiánya. Mármint a CdP-khez viszonyítva. Általában jóval gyümölcsösebbek szoktak lenni. Jelen esetben a picike mazsola mellett említhetünk esetleg cseresznyét és fekete ribizlit és szilvát is, de egyáltalán nem olyan átütően, mint amire bontás előtt számítanánk. Ennek több oka is lehet, a legvalószínűbb, hogy a szupermarketben nem tárolták helyesen és gyaníthatóan hosszabb ideig volt relatív magas hőmérsékleten, mint kellett volna.

Mindenesetre a csokis olíva Cognaccal nálam vitte a pálmát. Meg még két dolog. A kevésbé polgárpukkasztó: mandula! A drasztikus pedig: bőr! Méghozzá meglepő erősséggel! Amennyiben még soha nem érezted ezt az ízt és pont szembejön veled egy palack… nos, itt az idő!

Bor és művészet

Nos, festményünk már van, ami a bor ízvilágát képileg is kifejezné, a borítókép még egyszer!

Továbbá legyen még itt egy Nirvana szám is, mert miért ne? A dalszövegre ne is figyelj, mert nem túl pápás…

Verdikt

Megéri az árát? Nos, az ára valahol €20 körül volt. Mielőtt bármi mást megemlítenénk, tudnod kell, hogy ez olcsónak számít a CdP-k között. Alapvetően egy kiegyensúlyozott borról van szó. Hardcore Châteauneuf du Pape rajongóként nagyon nagyon szerettem volna leírni, hogy kerek (havonta csak egyszer írom le, hogy legyen súlya a szónak). Abba a csapdába estem viszont, hogy a saját elvárásaimat srófoltam fel olyannyira, hogy azt vártam, hogy a palackot kibontva… nem tudom, leszáll egy angyal és a nyelvemre csöppenti a zamatos szőlőszem telt és gyümölcsös esszenciáját és valami gigantikus ízrobbanás keletkezik a számban.

Próbáltam megalomániás szavakat használni csak, hogy átérezd a helyzetem. Ezzel szemben mi történt? Drasztikus fekete csokis Cognac mandula bőrrel? Azért ez elég vad? Hardcore? Ja, csak nem olyan értelemben… Inkább amolyan rocker pápa!

Összegezzünk tehát: Adottak voltak az elvárásaim, mint valami tinilánynak, hogy majd jön a szőke herceg bíbor lovon, erre jött egy Tarzan a fekete csokis Cognac-mandulás bőrrel… Hiába írom le annyiszor, hogy ne általánosítsunk, mégis belefutok ebbe a hibába és az élet újra és újra az arcomba csapja az ellenpéldát. De ez így is van rendjén.

Verdikt harmadik nekifutásra: egy kimagaslóan jó borról van szó. Számomra hatalmas meglepetést hozott. Igen, az ára a hétköznapi borokhoz viszonyítva húzós. Nagyon hasonló a helyzetünk, mint amit a legutolsó Burgundinál már tárgyaltam: ha a franciáknál felkapott, az egész világon felkapott és ez az árán is jócskán meglátszik.

Természetesen vannak jobb ár/érték arányú borok bőven. Egy hardcore CdP rajongónak viszont duplán megéri: egyrészről mert fantasztikus (tudok azért érvelni, valld be!), másrészről pedig újszerű és egyáltalán nem a megszokott CdP ízvilágot hozza. Mindenki más pedig… mérlegeljen a fent leírtak alapján!