A változatosság kedvéért mondhatom, hogy sűrű és eseménydús volt a hónap. A legelső bejegyzés, A Böjt Egri Bikavér elemzése még a múlt hónapról csúszott át. Ízvilágában a modernebb, fiatalosabb irányvonal egy jelentős képviselője. Elemeztem még egy vöröset, Márkvárt ezerötszáz 1500 cuvée-jét, a bejegyzés elején kicsit részletesebben taglaltam a címke koncepcióval és designal kapcsolatos meglátásaimat (így kell objektíven megfogalmazni, hogy a lehető legpozitívabb értelemben dobta le agyam az ékszíjat).
Ezt a hónapot a Sauvignon Blanc borszőlő, na és persze a belőle készített borok jobb megismerésére szántam. Először a Légli és a Pannonhalmi Apátság Sauvignon Blancjait kóstoltam össze. A Légli a citrusos szikársága, domináns savai és jellemző mineralitása miatt lehet egy érdekes választás. A Pannonhalmi pedig… egyszerűen csodálatos. A bor egy részét finomseprőn, egy másikat héjon (!) tartották és a végén ezt házasították össze a reduktív eljárással készített borral, hihetetlen komplexitást kölcsönözve neki. Ízvilágában a déli gyümölcsök és a relatív testesség még a kiemelendő. A rétegzettséget leírom még egyszer csak, hogy szofisztikáltan hangsúlyozzam a komplexitását.
Sauvignon Blanc-t kóstoltam még Sacha Lichinetől is. Könnyű, nyári esti bor Provence-ből, tyúkkal a címkéjén. Sokat segít az életben, ha nem vesszük magunkat komolyan!
Bontottam továbbá egy 2016-os Sauska cuvée 11-et is, csak mert a vér nem válik vízzé, szeretem a mediterrán stílusú vöröseket, ne teljen el egy egész hónap anélkül, hogy magamra is gondolnék. Milyen lehet egy Kékfrankossal kiegészített Bordeaux-i cuvée, ha Villányból jön? Dús gyümölcsössége és a Sauska viszonylatban kevésbé markáns tanninjai (ezt értsd úgy, hogy volt azért bőven, csak nem érezted úgy, hogy tintát innál… annyira) miatt nem bírtam ki: azt írtam rá, hogy nem echte férfias. Inkább olyan, mint egy erős nő.
Az előző havi elemzésemben kezdtem azt a szokásomat, hogy az említésre méltó, de nem kirívóan fontos borokról rövid elemzéseket írok és hármasával töltöm fel őket. Az első hármasban kapott helyet Béla és Bandi 2019-es Sauvignon Blanc-ja, amit szüleim cicája is kipécézett magának, egy siller: Ruppert A Beszélő Virágok Kertje 2019, aminek könnyed de roppant gazdag gyümölcsösségétől valósággal eldobtam az agyam és Martinus Zánkai Tóhely 2017-es Olaszrizlingje ami kicsit már túl volt a csúcsán.
A második hármas elemzésben Ruppert a Nyúl 2019-es évjáratát… az elég morbid szókép lenne, hogy veséztem ki… szóval… a tapsifüles számomra legfontosabb tulajdonsága az volt, hogy nagyon szépen eltalálták az optimumot sav, cukor és alkoholtartalma között, egy olyan bort alkotva ami emiatt társasági összejövetelek sztárja lehet. Szerintem nem fogsz találni olyat, akinek ne jönne be. Ezen bejegyzésben elemeztem még Linzer-Orosz 2019-es Zöldveltelinijét. Gyönyörűen hozta a tájjelleget és mutatta be Sopron és környéke hűvös éghajlati adottságait. Kóstoltam még a Jardinero Sauvignon Vega Eslora 2019-et is, amiről csak annyi pozitívumot tudtam összegereblyézni, hogy vicces és ötletes volt a kertészes címkéje. Annak ellenére, hogy a fajtára jellemző vágott füves illatból nem volt benne semmi.
Egyebek
Sok minden történt még a hónapban, amiről nem írtam bejegyzést. Többek között végigkóstoltam Bott Frigyes kínálatát és néhány Weninger bort is a Komáromi várban tartott kóstolójukon. Annyira sokat jegyzeteltem, hogy nem férne ki egy posztba, így csak a lényeg: Bott Frigyes Kadarkája volt a legjobb, amit eddig… megkockáztatom azt mondani, életem során ittam. Habár sok más kiemelkedő minőséget produkáló, ámde kevésbé ismert pincészet is kint volt, Koncz Réka borait emelném még ki, a Pét-Natjával az élen.
Statisztika helyett tölgyfacsipsz
Egy apróság: pár hete beszélgettem valakivel, aki meggyőzhetetlen makacssággal állította, hogy olyan nem létezik, hogy édes tannin. Nos, meg kellett volna kóstolnia, azt a tölgyfacsipsszel érlelt házi pálinkát, amit pár napja ittam. A minőségi pálinkában félreérthetetlenül érződő beérett gyümölcs mézes zamata együtt a tölgyfából markánsan kioldódó tanninnal olyan fejbevágó bizonyíték lett volna, mint Newtonnak az alma. Azt hiszem megvan, mi lesz a bejegyzés borítóképe. Apropó, borítókép attribution: After Godfrey Kneller / Public domain
Mindig leírom, hogy nem fogok a havi statisztikával foglalkozni, mert csak engem érdekel. A nézettségem 2086-on landolt, ami kifejezetten jó arány ahhoz képest, hogy nem foglalkoztam mainstream borokkal (annak ellenére, hogy találtam egy másik kategóriát, aminek elemzésére nagy lenne az igény, de… máshol van most a prioritás). A top három legkeresettebb posztom amúgy változatlan volt, mint eddig. Ha véletlenül érdekelne, kik ők, nézd meg az előző havi elemzésem. Na jöjjenek a díjak!
A leglátogatottabb e havi poszt díja
Velős elemzések és a tizenötödik hónap a danswineblog.comon
Igen, az előző havi elemzés. Úgy gondoltam nem zárom ki a bejegyzések versenyéből, elvégre röviden elemeztem benne a St. Andrea Hangácsot és a Boldogságost… Boldogságosat… Boldogságostot… Meg néhány más bort is. Talán azért lett volna keresett, mert a kék f-betűs közösségi oldal mobilon úgy vágta le a borítóképet, mintha egy ledéren öltözködő hölgy lett volna a képen? Igazából egy ledéren öltözött hölgy volt a képen. Minden a Pét-Nattal kezdődött!
A kedvenc poszt díja (az én kedvencem)
Priceless csapatás 362. Márkvárt Ezerötös 1500 Cuvée 2019
Kirámolni a spejzt olyan befőttek után kutatva, amik nem csak háziak, de annak is néznek ki? Aztán berendezni a ház egy másik pontját, hogy autentikus spejz hangulata legyen (na, ez magyarosan hangzott, autentikus spejz), de be tudjam világítani? Keresni szocreál poharat? Az illat elemzése után a szocreál pohárból inni a bort csak az életérzés kedvéért? Így leírva úgy tűnik, mintha hatalmas buli lett volna. Egy üveg paradicsompüré is eltört közben.
A hónap legjobb bora számomra
Két Sauvignon Blanc 363. Légli 2019 és 364. Pannonhalmi 2019
Ez a díj az egyik legnehezebb mindig a számomra. Kiemelkedően jó volt a Böjt Bikavér, ízlett a Sauska cuvée is, de először kapja ezt a díjat egy fehér: A Pannonhalmi Sauvignon Blanc 2019. Fent már részleteztem ízvilágának komplexitását, ezért erre nem térnék ki ismét. Inkább azt hangsúlyoznám, hogy szépen hozta a fajta jellegzetességeit és nemzetközi szinten nézve árazásával nagy előnyben van francia és újvilági társaival szemben.
Terveim a következő hónapra
Újvilági társai? Igen, Sauvignon Blanc hónapom utolsó fajtabora a fehér címkés Matua lett volna, de kifutottam az időből. Azóta elemeztem már Böjt rosét is (az Egri Csillagukkal együtt fogom feltölteni) és prioritási listámra becsúszott még valami az első helyre, így az új-zélandi SB még várni fog. Mostanában amúgy sem lehet kapni itthon.
Tehát lesz egy Matua elemzés valamikor a hónapban, meg van ügye a titkos projektem, amivel csigatempóban haladok. A következő hónapomat a Rajnai Rizling elemzésére szánom, de már most látom, hogy bőven szeptemberre fog csúszni, míg végigmegyek a listámon. Pláne, hogy sikerült rátennem a praclimat egy belépő szintű softbox készletre, így még az eddiginél is több idő lesz megcsinálni a képeket. Viszont cserébe, remélem szebbek lesznek egy kicsivel 😉