Kóstoltam: 2021. szeptember
A palack rövid története most nem olyan érdekes, francia hét van a Didliben és rá esett a választás. Hogy ne maradjunk bevezető nélkül mégsem, pár mondat az eredetmegjelölésről:
Cahors
Franciaország délnyugati területén található (az üveg címkéjén a térkép megtévesztő, az ott jelölt pontnál jóval távolabb a spanyol határtól). Hasznos információ, hogy a helyi cuvée-k 70%-át Malbec kell, hogy alkossa, de fellelhető benne a Merlot és a Tannat is. Érdekesség, hogy a városka még Dante Isteni színjátékában is említésre kerül Sodoma mellett valahol a nyolcadik vagy kilencedik bugyornál… illetve körnél (a cahors-i középkori bankárok hírhedt kapzsisága miatt), csak a magyar fordításban Caorsa néven fut. Miért? Szimplán átemelték a város olaszul írt nevét. Végigbogarásztam ezért az eredeti olasz szöveget? Igen. Lépjünk tovább!
Külcsín
Ezen a vonalon nem törték magukat Didliék túlzottan (amúgy saját termékükről van szó), de a front címke jól eltalált, a modern és tradicionális jegyeket szépen ötvözi. A hátsó címke egyáltalán nem informatív. Csak a 13%-os alkoholtartalom derül ki róla és, hogy borunk száraz. Itt találjuk meg a térképet is, ami Cahors helyett egy képzeletbeli délnyugati pontot mutat. A palackot plasztikdugó zárta.
Szín és illat
Pohárba töltve borunk mély bíbor színben tündököl. A könnyek eszméletlenül színezettek, teltek… nem, inkább mondjuk azt, hogy vaskosak, alkoholtartalmát meghazudtolóan lassúak.
Illatát bontáskor egy erőteljes gyümölcsösség uralta, mellette jó sok vajassággal, kevéske vaníliával. Korántsem őszinte.Valamennyi szellőzéssel normalizálódik a helyzet, megjelenik egy sokkal kellemesebb gyógynövényes fanyarság is.
Ízvilága
A gyümölcsösség uralja a terepet amolyan elmosódott piros bogyós egyvelegként. Nem hangsúlyoznék ki külön semmit. Tanninjai a korty végén roppantul felerősödnek, kifejezetten karakteresek. Sok-sok fekete teát emelnék ki elsősorban, de említhetünk gyógynövényeket, sőt fekete csokoládét is. Ha valami polgárpukkasztót szeretnék írni, az az áfonyahéj lenne.
Savai jó struktúrát adnak a bornak, itt azért a ribizlit, a cigánymeggyet, hibiszkuszt és a csipkebogyót mindenféleképpen megemlíteném. 13%-os, átlagosnak mondható alkoholtartalma ízvilágában sem képviselteti magát kimagaslóan.
Bor és művészet
William Blake Nebuchadnezzar című képét választottam, nem is elsősorban borunk ízvilágának képi megjelenítésére, most sokkal inkább a kóstolás közbeni életérzés illusztrálására. A bontáskor megjelenő őszintétlen ízek és annak a tudata, hogy pár órás szellőzéssel borunk teljesen szét fog esni, ezt váltotta ki belőlem. Persze azt célszerű még leírni, hogy ha két pohárnál többet fogyasztasz belőle, másnap reggel van esélye, hogy így kelj.
Viszont nem mehetünk el amellett, hogy Dante kapcsán megemlítsük a középkori fenomenális ördögábrázolások egyik gyöngyszemét, Michael Pacher Szent Augusztin és az ördög című alkotását. Egy kép többet ér ezer szónál. Popószónál! Ezt komolyan leírtam? Na, értékeljünk!
Verdikt
Megéri az árát? Nos, most Didliék egy híján 1200ft-ot kérnek érte. Igazság szerint ilyen alacsony árral nehéz vitatkozni, habár túl sok őszinteséget ne várj tőle. Társasági összejövetelre ideális lehet ha már felbontottatok pár palackot és túl vagytok azon a ponton, amikor még kellő figyelmet szentelnétek az ízek elemezgetésének.
