Ovis tea és a letuszkolt tanulópénz 255. Anselmann Pinot Noir Lieblich 2017 Pfalz

ittam: 2019. július

Nos, a palack rövid története, hogy ezt is a cologne-i reptéren vettem a Schneider Black Printtel Németországból visszafelé jövet. Igazság szerint egy másik Pinot Noirt néztem ki magamnak, de az utolsó pillanatban megcseréltem. Nagy hiba volt, de ne szaladjunk ennyire előre!

Borítókép attribution: Antonio María Esquivel [Public domain]

Az üveget csavarós kupakkal látták el, a címke nagyon díszes, arannyal vannak szedve a betűk, meg van rajta öt aranycsillag, meg ami kell. A hátsó címkén találunk angol szöveget, amit elolvashattam volna azért… Sajnos siettem, de túlontúl fölöslegesen: majdnem három órás késéssel indult a gépünk, csak akkor ezt még nem tudtuk. Szóval, kiderül róla a csekély 11,5%-os alkoholtartalom, hogy szerintük vonzó rubin színe van, érett piros bogyós gyümölcsök ízét említi, meg ráírja még a bársonyosságot… és a maradékcukrot! Bamm!

Szóval temetünk?

Pohárba töltve közepesen világos bíbort említenék. A könnyek erőteljesen színezettek és nagyon lassan csordogálnak lefelé. Természetesen a cukortartalom miatt. Illatra is édeskés, florális, sőt még egy icinke picinke vaníliát is említhetnénk! Tényleg. Igazából le akartam írni, hogy illatra nagyon emlékeztet a Beaujolais-re! De vajon miért? Nos a Beaujolais Gamay borszőlőből van és nagyon hasonló karakterrel rendelkezik.

Ha eleget szellőzik, megjelenik benne egyfajta tömjénes illat, kellemes.

Természetesen ízre egyértelműen a mindent elárasztó maradványcukorral kell kezdeni. Meg befejezni is. Meglepő, hogy mellette relatív (nagyon nagyon relatív) erőteljes savasság is megjelenik. Amolyan „a lenyugvó nap ereje” jelleggel. Valami minimális tannin még motoszkál itt ott. Relatív hosszú a lecsengése, de első sorban édes. Gyümölcsösség szempontjából… mondjuk azt, hogy ovis gyümölcstea jól megcukrozva picike citromlével. Talán egy csöpp eper, meg cseresznye, meg banán (ja, tényleg) még fellelhető. Szellőzés után az édeskés íz átvált egyfajta mézes zamatosságba. Kellemes.

Nos, akkor temetünk? Először leírtam, hogy még nem. De igen. Ami fontos lehet még előtte, az a következő: Pfalz, mint borrégió eléggé északon van. Természetesen nem Németországon belül, hanem amúgy, a térképen. Északabbra van, mint Champagne. Miért emlegetem Champagne-t? (a Schneidernél is említettem már) Azért mert pezsgőt olyan borszőlőből csinálnak, ami nem érett be teljesen, hogy jó sava legyen. Ez fontos, mert még a száraz pezsgők is magas (hozzáadott) cukortartalommal bírnak (borral összehasonlítva. A pezsgőknél az extra száraz tartomány 12g/l-nél indul, míg a boroknál a félszáraz itt ér véget és hajlik át félédesbe) és ezt valamivel ellensúlyozni kell (igen, a savakkal), hogy ne legyen gejj érzésünk. Szóval északon van a régió. Tehát az itteni borokra a savanykásabb ízvilág lesz a jellemző. Hacsak… hacsak, a borosgazda nem hagy maradványcukrot, ami eltompítja az ízérzékelésünket és… és elnyomja a savasságot. Az egyszeri fogyasztó még az is lehet, hogy örömét leli ebben a borban.

Nézzük a verdiktet, megéri az árát? Tudni kell, hogy a reptéren kb. 12€ volt (a történet teljességéhez tartozik, hogy ezt a félszáraz – gondolom az, nincs besorolás, se adat a maradványcukorról – Pinot Noirt csak egy a reptereken lévő piros címkés boltban lehet kapni, sehol másutt – Hajjnemán! Tényleg? – még a pincészet saját oldalán sincs fenn ez a termék). Német bort akartam inni, lesz ami lesz.
Hát lett! Felbontottam tegnapelőtt, hogy megkóstoljam. Azóta csak ma fogyott belőle. Kis túlzással tuszkolnom kellett lefelé. Egy ponton majdnem megbarátkoztam vele, de csak majdnem. Aztán mégsem. Tehát ez a bor ezt az árat nekem semmiféleképpen nem érte meg. Tanulópénznek jó: csak úgy érdemes bort venni, ha az ember nem kapkod vagy siet.

Ez az utolsó németországi utazásomhoz kapcsolódó cikk. Konklúzióként azért leszűrhetjük, amit eddig is tudtunk: ha Németországba látogatsz, igyál inkább sört! (vagy esetleg olasz bort) Nem mondom persze, hogy próbálkozni nem lehet, vagy nem érdemes, csak… igyál inkább sört! Az jó ott.