Pandora szelencéjének margójára 307. Château du Tailhas Pomerol 1989 Bordeaux és 308. Domaine des Valentons Canteloup 1976 Bordeaux

ittam: 2019. november

A palackok rövid története most kifejezetten érdekes. Édesapám kapta őket ajándékba, majd hagyott belőlük egy-egy pohárnyit, hogy megkóstoljam. Mindkét palackot megfelelően tárolták borospincében. Elég egy-egy pohárnyi nedű egy teljes ízelemzésre? Többé-kevésbé igen. Fogalmazzunk úgy, hogy margóra jegyzetelünk. Kiemelendő, hogy mindkét palack nagykorú már. Az „öreg borokról” sok információt találsz a Château Beychevelle 1988 és a Saint-Emilion Grand Cru 1985 jegyzeteimben.

---

Egy kis egyéb

Dugó az öreg boroknál

Tekintettel arra, hogy nem csak a nedű, de már a dugó is koros, teljesen bocsánatos dolog, ha kettétörik. Ha morzsolódik (vagy kezelhetetlen, kihúzhatatlan), az már komoly aggályra adhat okot a nedű állapotát illetően is, de a kettétörés, fogalmazzunk úgy, még legális. Ez esetben a dugó alsó felét ugyanúgy tudod kihúzni, mint ahogy a felsővel tetted. A Château la Croix Pomerol J. Janoueix 1985 borról szóló posztomban egy videót is találsz. Habár nem vertük nagy dobra, de ott is kettétört a dugó, ha figyelmesen nézed, láthatod. Bornyitóból van vagy száz -féle, legprecízebben szerintem a „pincéres” kialakítással dolgozhatsz, amit a videón is láthatsz. A videón azért tartottuk gyertya fölött a palackot, hogy jobban látszódjanak az üledékek és a borkő, amit nem feltétlenül jó ötlet a dekantálóba öntened. Persze ez félig azért parasztvakítás, mert gyertya nélkül is láthatnád… de azért engedjünk meg magunknak ennyi csinadrattát és szertartásosságot!

Bordeaux, Libournais

Jelen poszt elején említett Saint-Emilion Grand Cru-ről szóló cikkemben sokat írtam Bordeaux-ról. Érdemes lehet elolvasni. Érdekesség jelen borainkkal kapcsolatban, hogy nem csak mindkettő Libournais, azaz „jobb parti”, de még ráadásul a két pincészet (vagy château, whatever) mindössze pár száz méterre van egymástól.

Château du Tailhas Pomerol 1989

A nedű – pohárba töltve – sötét bíbor színben pompázik egy adag barnás-téglás beütéssel a peremen. A könnyek enyhén színezettek és csak lassított tempóban csordogálnak a pohár falán. Illatában roppant fanyar, dohányos, gyógynövényes, természetesen megjelenik az öreg borokra jellemző kompótos beütés is.

Ízében öregsége ellenére meglehetősen kiegyensúlyozott. A tannin vonal dominál elsöprően. Itt elsősorban fekete teát említenék, megjelennek a dohányos és gyógynövényes ízek is, továbbá a fekete olíva. A savak is karakteresek, habár a másodhegedűs szerepét játsszák. Itt a grapefruit mag ízt emelném ki, a tannin és sav ízeinek egyfajta fúziójaként (egyre gyakrabban írok ilyen elviselhetetlen szóvirágokat, elnézésedet kérem ezért). Gyümölcsösség terén először is az eper ízét emelhetjük ki, másodsorban pedig a meggyet. Egyértelműen kiérezhető a beérett gyümölcs zamata, még ennyi idő után is. Kellemes meglepetés, hogy a kompótos, főtt gyümölcsös, tipikus „öreg bor ízeknek” szinte semmi nyoma. A bor lecsengése kiemelkedően hosszú. A korty vége felé megjelenik valamennyi fűszerpaprikás beütés is, majd a tannin veszi át a főszerepet. A nedű alkoholtartalma mellesleg 12,5%-os (illetve 12°5-os, ahogy ők írják a címkén) és ez a nedű ízében csak visszafogottan érezteti magát.

Domaine des Valentons Canteloup 1976 Bordeaux

A nedűt pohárba töltve, szintén elsősorban a mély bíbor színt emelhetjük ki, sötétebb mint előző társa, a peremen a barnás beütés itt is megjelenik, csak pár árnyalattal sötétebb kiadásban. A könnyek enyhén színezettek és csak roppant komótosan csordogálnak lefelé a pohár falán. Illatában sokkal karakteresebbek a kompótos öreg boros jegyek mint előző társánál és a maradványcukor tartalma is magasabbnak tűnik (természetesen száraz a bor). Egy kevéske fűszerességet és fanyarságot azért még felfedezhetünk valamennyi földes illattal. Az alkohol illata sokkal karakteresebben érződik, habár minden bizonnyal itt is csak 12,5% lehet (pontos értéket nem ír a címke, a Hogyan vásárolj bort úgy, mint a profik? 4. rész – bort venni évekre című bejegyzésemben írtam sokat az alkoholtartalom szubjektív érzetéről, érdemes lehet elolvasnod, ha még nem tetted meg).

Ahogy illatában, úgy az ízében is sokkal dominánsabb a kompótosság és a savak is markánsabbak, mint előző társánál. Mindenféleképpen kiemelendő a citrusossága, ami nagyon erőteljes. A tannin sokkal gyengébben érződik, elsősorban fekete teát, egy kevéske fekete csokoládét és kávét említhetünk. A gyümölcsös ízek nagyon elmosódottak már, de ribizlit említhetünk, meg esetleg hibiszkuszt is. A lecsengése közepesen hosszú. Az alkoholtartalom szubjektív érzete relatív erős az ízében is.

A szokásos verdikt jelen helyzetben értelmetlen. Ilyen korú borokat már egyrészről nem is nagyon lehet kapni, másrészről csillagászati áron adják őket. Összegzésnek mindenesetre megemlíthetjük, hogy a ‘89-es palack pont olyan korban volt, amikor fogyasztása még kifejezetten kellemes volt, habár a „bizonyos görbe” vége felé közeledett már. A ‘76-os palack… nos, amíg egy ilyen palack nincs kibontva, magas az eszmei értéke. Ha kibontod, ez a fogyasztással elvész, ugyanakkor, akik kóstoltak már idős borokat, tudják: ha kinyitod, könnyen meglehet, hogy nem azt kapod, amire számítasz… és, mint Pandora szelencéjét, ezt sem zárhatod már vissza. Persze felmerülhet a kérdés, minek rakosgasd még 43 évig…