Pápa szexepillel 328. Châteauneuf-du-Pape Vignobles Jérome Quiot 2016

kóstoltam: 2020. január

A palack rövid története, hogy szüleim hozták még nyáron Franciaországból, mert tudják, hogy kedvencem a Châteauneuf-du-Pape. Ez egy kicsit pongyola megfogalmazás részemről. Châteauneuf-du-Pape egy település (magyarra fordítva „új pápa vár”, vagy mondjuk Pápaújvár lenne a jelentése) és egy bortermelő terület neve (nevezhettem volna al-régiónak is, csak az bután hangzik. A Rhône völgye régió egy része). Az itteni borok mind Rhône GSM cuvée-k, azaz Grenache, Syrah és Mourvèdre borszőlők házasításai. A rocker pápa bejegyzésemben több részletet is találsz.

Egy apróság: A palack az utolsó darabok között volt az egyik franciaországi hypermarketben. Fontos ez? Jelen esetben igen, mert valamelyest befolyásolhatta ízvilágát. Miért? A hypermarketekben sok helyen állítva tárolják a borokat, ezért kiszáradhat a dugó és oxidálódhat a bor (jelen esetben ez nem történt meg). A másik probléma, hogy sokszor nem megfelelő hőmérsékleten és fényviszonyok között tárolják a palackokat. Ha érdekel, miért probléma ez, olvasd el a Bor alapszótár, kis borszótár 3. Borhibák a palackban című bejegyzésemet. Na, nézzük az elemzést!

Eme pápa külcsíne megér egy misét! Az üveg gyönyörűen kidolgozott, a település neve dombornyomottan szerepel, továbbá egy püspöki süveg vagy izé, fejfedő formája vehető még ki rajta. Kétszer is. Az elülső címke míves, szerepel rajta a két kulcsos szimbólum. Két kulcs? Erre is találsz utalást a rocker pápa bejegyzésemben (Knockin on heaven’s door… Tényleg!). A hátsó címkén sok mindenről regélnek, épp csak használható infóval nem szolgálnak. Családi pincészetről van szó és már 1748 óta foglalkoznak borkészítéssel.

A nedű pohárba töltve közepesen mély rubin színben tündököl. A könnyek színezettek, teltek és közel antigravitációsak: nem igazán akarnak elindulni lefelé a pohár falán. A nedű olajos érzetet kelt. Nem meglepő, 14,5% alkoholtartalommal bír. Illatában a savanykás-gyümölcsös illatok dominálnak az alkohollal együtt. Ez bontáskor még zavaró volt, gyaníthatóan a hypermarket tárolási módszere tehet róla. Egy picike földességet, csokoládét és füstösséget is találunk még benne hosszabb szellőzés után, sőt hordós, tölgyes illatok is kandikálnak. A dekantálás fontosságát mindenféleképpen hangsúlyoznám: kisebb borhibák kiküszöbölhetőek vele, továbbá akkor is jót tesz a minőségi bornak, ha amúgy tökéletes állapotban van. Tehát jelen esetben duplán indokolt a szellőztetés: minőségi bor kisebb borhibával.

Ízében a gyümölcsösséggel kezdeném. Először a meggyet emelném ki, aztán egy jó adag hibiszkuszt (nem gyümölcs, de erre a vonalra illik), málnát és, hogy valami polgárpukkasztót is hagyjak a végére: gránátalmát. Antióchiai szent kézigránát. A citrusokat idéző savak roppant dominánsak. Elsősorban grapefruitot mondanék ezen a vonalon, de említhetünk ribizlit is. Ez igazából meglepő, nem jellemző Châteauneuf-du-Pape (innentől ChdP) boroknál, egyik indoklás lehet a fent említett probléma, de van még valami, erre kitérek később. A tannin a fekete bogyós gyümölcsösséggel együtt abszolút másodhegedűs szerepét játssza, de ezen a vonalon találunk még fekete teát és fekete csokoládét is egy kevés tölggyel egyetemben. Szellőzéssel a sav-tannin arány javul, de a sav karakteres marad. Lecsengése hosszú, alkoholtartalma egekbe szökő. A bor extrakttartalma magas: sűrű érzetet kelt és testes. Fűszeres is. Bors és kevés fűszerpaprika. Lecsengésében egy hihetetlen adag dohányosság jelenik meg, extra karakteres fekete teával és grapefruit maggal.

A maradványcukor érzetének közel teljes hiánya nagyon élessé teszi a bor ízét. Savtartalma abszolút, tannin tartalma relatíve erőteljesen képviselteti magát. Alkoholtartalma tüzesen érződik. Roppant karakteres és testes is, de hiányzik ízéből az a fajta teltség, zamatosság és lekvárosság, ami elvenné az élét mind a savnak, mind a tanninnak.

Mielőtt a lényegre térnék: rövid internetes keresés után a következő érdekességek derülnek ki a bortermelési eljárásról: a szőlőtőkék körül nagy méretű kavicsokat találunk. Ezek nappal visszaverik a tőkék irányába a fényt, éjjel pedig hőt adnak le, ezzel is hozzájárulva az érési folyamatokhoz. 21 napig erjesztik héjon, majd a nedű 18 hónapot tölt nagy méretű tölgyfa hordókban. Az érdekességet a végére hagytam: A sztenderd Grenache, Syrah és Mourvèdre mellett találunk még Cinsault-ot is a cuvéeben.

Cinsault, az meg mi?

Habár nem alapvető alkotóeleme a Rhône GSM cuvée-nek, kis mennyiségben használják néha. Neve Cinsault vagy Cinsaut, illetve Hermitage-ként is ismerheted. Egy roppant könnyed nedűt adó borszőlőről van szó, amiben elsősorban piros bogyós gyümölcs ízeket fedezhetünk fel (mint, mondjuk a ribizli). Előnye, hogy nagyon jól bírja a forró éghajlatot, ezért előszeretettel ültették olyan francia gyarmatokon, mint Algéria vagy Marokkó. Roppant érdekes a „családfája”, ugyanis a Cinsaut és a Pinot Noir keresztezésével jött létre a Pinotage. Amint tudjuk, a Pinotage Dél-Afrika egyik legfontosabb borszőlő fajtája.

Ok, de mit keres itt? Ez egy kifejezetten érdekes kérdés. Van köze a globális felmelegedéshez. A mediterrán régiókban egyre inkább azzal szembesülnek a bortermelők, hogy a szőlő korábban érik be és magasabb cukorfokkal rendelkezik. A borok egyre testesebbé válnak. Jó a testes és karakteres bor, de jóból is megárt a sok. Nem mindegy, hogy nehézsúlyú vagy már szumós. Egy egyszerű megoldás könnyedebb borszőlő nedűjét adni a cuvée-hez. Sőt, olyanról is hallottam már, hogy szimplán fehér borszőlőhöz is nyúlnak ugyanezzel a céllal. Háborogjunk emiatt? Nos… Vérmérséklet kérdése, de nem igazán indokolt, mivel fogyasztóként szeretnénk jó bort inni, a bortermelők pedig szeretnék, hogy a fogyasztóik elégedettek legyenek. A módszer előnye továbbá, hogy teljesen természetes módon befolyásolható vele a bor ízvilága és testessége.

Egy apróság még a verdikt előtt: a neten találtam egy adatot, miszerint a bor savtartalma 5.9g/l. Ez meglepően magas egy kvázi mediterrán borhoz, de gyaníthatóan igaz.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, szüleim elmondása alapján az ára €20-25 körül volt valahol. Árába egyértelműen beépül, hogy a franciák csak úgy említik a ChdP borokat, hogy Crème de la Crème… tudod, olyan torok „r” hanggal. Alapvetően karakteres ízvilággal rendelkezik. Testes, fűszeres, alkoholtartalma magas. Savtartalma roppant dominánsan érződik. Ez utóbbi tulajdonsága miatt, továbbá a lekváros, zamatos ízek hiányában nem mondanám, hogy hozná a jellegzetes ChdP ízvilágot, de közrejátszhat a hypermarket hanyagsága is tárolás terén. Külön kiemelném, hogy az üvege gyönyörű, mindenféleképpen menni fog a második borlámpa kollekciómba. Amint feljebb már írtam, ez egy minőségi bor kisebb borhibával. Mondjuk azt, hogy szexepillel. Gyorsan unalmassá válna az élet, ha egyszer minden tökéletessé válna, nem igaz?