Papák harca 228. Thummerer Vili Papa Cuvée 2006 VS 229. Thummerer Vili Papa Cuvée 2009

ittam: 2019. április

Kerettörténet: Szüleimtől kaptam a két üveget, körülbelül egy éve. Sokáig vártam a megfelelő alkalomra, hogy felbontsam és a mostani húsvét pont ilyennek bizonyult, úgyhogy vasárnap este felbontottam. Most hétfő este van. Egy oldalt jegyzeteltem róluk papíron tegnap, kb. félig elfogyott mindkettő (habár a 2006-osból kevesebb, erre kitérek kicsit később) egy éjszakát töltöttek a hűtőben lezárva és most összegzem a leírtakat.

Első felvonás: bontás

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a 2006-os palacknak valamikor kiszáradhatott a dugója, mielőtt hozzám került. Onnan lehet egyértelműen tudni, hogy egyrészről a dugó teteje elszíneződött, a fóliázás is kicsit leragadt, másrészről a dugót kihúzva az oldalán egy csík látszódott. A csík és az elszíneződés úgy keletkezik, hogy a parafa először kiszárad, mert valaki túl sokáig tartja álló helyzetben (szüleim a Thummerer pincében vették személyesen, már nem emlékeztek pontosan, de utolsó darabok egyike volt a palack, valahol álló helyzetben hagyhatták pár hónapig). Ezután, ha helyesen, fektetve tárolod a bort, a kiszáradt és ezért minimálisan összeesett dugó hirtelen ismét megszívja magát, de azon a helyen ahol csak egy picikét kevésbé szorítja az üveget, még azelőtt, mielőtt ismét megduzzadna a dugó, egy kevés – pár csepp – bor felszivárog, bejut a fólia alatti részre. Nos, a probléma ott van, hogy azon a részen ahol felszivárog az az ici-pici bor… ott előtte a levegő tette ugyanezt, csak a másik irányban. Ez a parafadugó egy hátulütője sajnos. Ez tönkre is teheti a bort. Gyakorlatilag viszont a következő történt:

Megijedtem, látván az elszíneződést, aztán csináltam pár fényképet, mert pont kapóra jön, majd akarok csinálni egy borhibás összeállítást (igen és benne hagyom majd azt a képet, amin a zoknim is látszódik, mert akkor ciki lesz majd másoknak lemásolni, bizonyíthatom, hogy én vagyok Hamupipőke). Extra óvatossággal húztam ki a dugót, bevallom nagyon féltem, hogy eltörik, de hála az égnek csak picit volt gáz a helyzet, a dugó simán kijött. Azért volt még ijedtség úgyhogy egyből a dekantálóba öntöttem a palack tartalmát. Hála az égnek semmi lerakódás nem volt és színre is korának megfelelő a 2006-os Papa. A 2009-es Papa bontásakor nem volt semmi szívritmuszavart-okozó eset.

Szín: Mindkét bor mély-bordó. Tegnap azt írtam, sötét cseresznye. Talán egy ici-picit a 2006-os téglásabb beütésű, de ha nem tudnám a dugós témát és a mindössze 3 év különbséget, lehet fel sem tűnne. A Thummerer weboldala szerint a szín extrém sötét rubin. Le akartam írni, hogy mindig automatikusan a böngészőm az angol oldalakra visz, de magyarul is extrémet írnak, engem ez extrémül nem zavar, de egy magyarul tudó marketinges biztos inkább azt írná, hogy rendkívül sötét rubin, vagy valami hasonlóan hangzatos szóvirág-csokrot.

A könnyek már-már antigravitációsak és színezettek, nincs mese, arról árulkodnak, hogy nagyon-nagyon tömény a cucc, de ne lőjük még le a poént!

A nagy hévvel meg a dugókkal átsiklottam a szokásos sorrendemen: a palack: végtelenül (extrém) egyszerű. Tudják, hogy aki Papát vesz, annak nem kell az ilyesféle külsőség. Mindkét palackon van aranyérem, jelen boroknál ez teljesen megalapozott. Írtam már az ilyesfajta érmekről, majd belinkelem, ha megtalálom. A 2006-osról ezen kívül mindössze annyi derül ki, hogy „Cabernet Franc, Merlot és Cabernet-Sauvignon”. Meg persze a 14,5%-os alkoholtartalom. Igen, jól látod. Mély levegő. Ez a papa keményen üt. Mint a nyugdíjas Rocky. De ne haladjunk ennyire előre! A 2009-esen még ennél is kevesebb info van, ez is szintén 14,5%. A weboldalukról derül ki, hogy ezt a cuvéet is a fent említett borösszetevők alkotják.

Illat

Papa 2006 bontáskor minimális, amolyan öreg boros kompótos illatot adott, 13 év után ez még nem feltétlenül indokolt. Hála az égnek ez teljesen eltűnt a szellőzés során, mára pedig végleg. Extrémül. A roppant magas alkoholtartalom az illatban is megmutatkozik, nagyon átütő! Még egy dolog: kénytelen vagyok bevezetni egy új szót, sajnálom. A „tinta illat” kifejezést. Sajnos semmi mással nem tudom leírni azt az illatot, ami a magas tannin tartalmú borokat jellemzi. Nyilván a tannin illat kreténül hangzana, úgyhogy marad a „tinta illat” Dan után szabadon, amúgy is megszokhattam volna magamtól, hogy Kazinczyt játszok!

Papa 2009: Sajnos itt egy kicsit kellemetlen fűszeres mellékillatról kell, hogy beszámoljak először (neki volt teljesen rendben a dugója). Ez nem múlt el, ma ugyanúgy megvan, mint tegnap. A roppant alkoholtartalom itt is átütő illattal rendelkezik.

Ízvilág? Kimaxolva!

Kezdjük a közös dolgokkal! Mindkét bor hihetetlenül… Nagyon… Maradjunk az extrém szónál jó? Mondhatnánk azt, hogy koncentrált: igaz! Azt, hogy roppant és erőteljes: igaz! Markáns: igaz! Minden a maximumon! Amikor beletesznek apait-anyait és ez jól sül el. Tannin? Valahol a maximum duplájánál! Savak? Roppant karakteresek! Alkohol? Ennyivel már-már Portónak is elmenne! A lecsengésük olyan hosszú, hogy mérésére új skálát kéne bevezetni! Nem tudom, hogy a fényképről mennyire fog látszani, amiket a papírra jegyzeteltem. A durva szó (pozitív értelemben, az extrém szinonimájaként) szerepel vagy… durván sokszor! A füstösséget is megemlíthetjük minkét bornál, mint hordós jegyeket. Mindkét bor annyira koncentrált, hogy idő kell, míg kiérezzük, de nem baj, mert annyira hosszú lecsengésű mindkét bor, hogy egy-egy korty között nyugodtan megírhatunk egy bekezdést, ha épp jegyzetelnénk és még mindig érezni fogjuk, amit éreznünk kell. Az ásványosság is érződik mindkét bornál. Mindkét bor hihetetlenül fűszeres! Ami meglepő, minkét borban van egy picike maradványcukor. Csak a biztonság kedvéért leírom, hogy mindkét bor száraz! A maradványcukrot 4g alatt kell érteni! Azért elgondolkodtató, hogy 14,5%-os alkoholtartalom mellett milyen cukorfoka kellett, hogy legyen a mustnak és ehhez mennyi napsütés kellett, egyszerűen hihetetlen! Nagyon nehéz olyan jelzőt találni, amit nem írtam már le… durván sokszor.

Tehát, összegezvén: minden egyes ízösszetevő legyen az tannin, sav, alkoholtartalom, hordós jegyek, ásványosság a mércén valahol a hétköznapi érték-érzés többszörösén helyezkedik el. Úgy tudod elképzelni, mintha vettek volna egy hatos pakk bort és az összes élményt adó dolgot besűrítették volna egyetlen palackba! Még egyszer leírom, hogy a lecsengése is hihetetlen hosszú mindkét bornak!

A különbségek:

Igazából két dolog különbözteti meg őket: A 2009-esben valamelyeset több a maradványcukor (tudod száraz, 4g alatt) és ugyanakkor az ízvilágára jellemzőbbek a következő ízek: olíva, szárított paradicsom, főtt paprika. Tehát alapvetően fűszeresebb.

A 2006-os Vili papánál egy hangyányi szén-dioxidot éreztem egyből bontás után, de ez teljesen elmúlt egy kis szellőzés után és teljesen egyértelműen a dugóbajnak tulajdonítom a dolgot. Ezt leszámítva ez a Papa inkább a gyümölcsösebb irányba hajlik. Csak a cseresznyét említeném. A dohány íz kiemelendő még és egy hangyányi vanília főleg a lecsengésben, mindkettőt a hordós jegyekhez sorolnám (habár a dohányban vitatkozhatnánk, whatever, lényeg, hogy van).

Figyelted, hogy nem használtam a kerek szót egyszer sem? Én is elgondolkodtam rajta! Ha olvastál már tőlem, tudod, hogy törekszem rá, hogy havonta csak egyszer írjam le ezt a szót. A helyzet az, hogy mindkét Papa nagyon nagyon (extrémül, durván) jól össze van hozva, kiegyensúlyozott. Ezért mondhatnánk rá, hogy kerek. De ANNYIRA koncentrált, mindkettő, hogy… Legyen inkább gömb jó? Danzincy.

Egy kis egyéb info, mielőtt a lényegre törünk: A Vili papa Cuvée a Thummerer zászlóshajó-bora. Benne van minden. Új barrique hordós érlelés, visszafogott termésmennyiség és nem is csinálnak minden évben, csak jó évjáratokban. Presztízsbor. Olyannyira, hogy még egyszer leírják az oldalukon, csak úgy, hogy: „a pincészet csúcsbora”. Semmi kétség. Az oldaluk szerint 2009 száraz csapadékmentes őszt látott és 20 évre javasolják, hogy eltegyük.

A 2006-osnál az angol nyelvű oldalukon több infot találunk, mint a magyaron. A fent már megemlített barrique meg 20 év satöbbin kívül: 2006 forró, napos nyár volt, ezt követte a „hosszú, nyugodt ősz”, ami kicsit furán hangzik, de ez van.

Ennél a résznél szokott lenni a verdikt, megéri az árát?

A 2009-es mostani webshopos ára a Thummereréknél 8790 Ft. Biztos vagyok benne, hogy ez sokakat megrémíthet. (vagy épp ellenkezőleg, vannak akik szeretik rázni a rongyot) A 2006-osat talán már nem is lehet kapni. A válaszomat két részre bontanám:

1, Minden egyes fillért megér. Annyira tömény, annyira kimaxolt, durva (pozitív!), extrém, hogy olyan, mintha egy hatos doboz bor élményét sűrítenék egy palackba. Az ára is ezt tükrözi.

2, Amennyiben külföldieknek szeretnéd megmutatni, hogy Magyarországon is tudnak azért olyan bort csinálni, amitől a leginkább hardcore Bordeaux rajongó is lemegy hídba, akkor ez a te borod. Amennyiben a bordeaux-i társaihoz hasonlítod, árban abszolút középkategóriássá válik és elhiheted: minden téren megállja a helyét velük szemben. Úgyhogy másodszorra is: minden fillért megér.