Parasztvakítás nélkül rituálé 296. Château la Croix Pomerol J. Janoueix 1985

ittam: 2019. október

A palack rövid története jelen esetben hosszú. Legyen is, egy ilyen idős bornál igaz? Ajándékba kaptam, egyenesen Franciaországból. A jó dolgok még jobbak, ha megosztjuk őket. Egy régi nagyon jó barátom Magyarországra látogatott vissza, aki egy ideje már Németországban él. Kimentünk a borospincébe és ott ittuk a nedűt. Valójában ez a bejegyzés a Dula Bence Egri Kékfrankos (Gőzmalmos) 2009 második, barokkos elemzésének a folytatása (egy estén ittuk őket, a posztok alapjául szolgáló jegyzeteimet egymás után írtam). Ahogy a Dula Bence elemzésben említettem, az illető profi fotós, úgyhogy született pár jó kép (és egy videó is). Annak ellenére, hogy a soft boxokat otthon hagyta. Nézzük hát!

Öreg bor

Ez a bor is már krisztusi korban van. Az öreg borokat, ízvilágukat, buktatóikat elsősorban a 211. Château Beychevelle Grand vin 1988 Saint-Julien – Öreg borok: minden arany, ami drága? Című posztomban fejtettem ki. Érdemes lehet elolvasni, ha kicsit objektívebben szeretnél az öreg (és ezért drága) borok irányában vizsgálódni.

Pomerol, Libournais, Bordeaux

Pomerolt a Bordeaux borrégióba sorolják, egész pontosan „jobb parti”, azaz Libournais. Az egyik kiemelendő különbség Bordeaux két fele között, hogy a Libournais cuvéekben magasabb a Merlot aránya, mint a bal parti Médoc borokban. Korábban már sokat írtam Bordeaux földrajzáról, például az Igyunk történelmet! 274. Saint-Emilion Grand Cru 1985 Chateau Haut-Sarpe című bejegyzésemben. Érdemes elolvasnod most, nagyon sokat fogok rá referálni. Külön extra, hogy Saint-Emilion és Pomerol szomszédos települések.

Château la Croix

Jelen borunk termelőjéről, a Château la Croix-ról és a hozzá tartozó birtokról annyi derül ki egy gyors internetes keresés után, hogy tíz hektáron termelnek borszőlőt, ami 60% Merlot, 20% Cabernet Franc, 20% Cabernet Sauvignon. Ezzel szemben jelen palackban 90% Merlot és 10% Cabernet Franc kellett, hogy legyen a termelő leírása alapján.

A Château nevében a croix szó keresztet jelent. Ez egyben utalás a település történelmének egy kiemelkedő időszakára – ami szorosan összefonódik a keresztes hadjáratokról visszatérő kereszteslovagok ténykedéseivel – és egy fizikailag is a szőlőtőkék közt található keresztre is. További érdekesség, hogy az El Caminohoz tartozó egyik ág ezt a területet is érinti. Amúgy a franciák Le Chemin de St. Jacques de Compostelle néven illetik.

1985

Az 1985-ös évjáratú borokhoz hosszabb leírást szintén az Igyunk történelmet! Című posztomban találsz. 1985-ben elég változékony volt az időjárás, az év eleji fagyok, nyáron minden, amit el tudsz képzelni, végül egy forró szeptember megmentette az évjáratot és ebben az évben a Merlot kiváló minőséget produkált.

A dekantálásról

Megint egy utalással kell kezdenem az Igyunk történelmet! bejegyzésemre. Ott is hosszasan fejtegettem a dekantálás fontosságát öreg borok esetén. Röviden: az öreg borokat mindenféleképpen dekantálni, szellőztetni kell. Amiben a szakértők nem értenek egyet, az a dekantálás hossza. Vannak, akik a rövid, mindössze fél órás dekantálásra esküsznek, mondván ha „túlszellőzteted a bort” azzal tönkreteheted és már nem tudod visszacsinálni. Az én véleményem ettől jóval eltér, de az említett posztban még nem fogalmaztam meg elég bátran. Mindkét bornál (és korábban is) az volt a tapasztalatom, hogy a hosszabb (minimum egy, de akár 2-3 óra) dekantálás nem, hogy tönkretette volna őket, sokkal kiegyensúlyozottabbá tette az ízeket és az idős korral megjelenő többé-kevésbé kellemetlen mellékillatok problémáját is kezelte. Tehát idegszálaid vastagságától függően, nyugodtan számolhatsz legalább egy óra dekantálással. Út közben persze kóstolgathatsz, „mikor lesz kész a husi”.

A bor

Öreg bor révén a dugó két darabban jött ki. Ez bőven bocsánatos ennyi idős korban. Pohárba töltve a nedűt az közepes rubin alapon téglás-barnás árnyalatot vett fel. A könnyek egész lassan csordogáltak lefelé és olajos érzetet keltettek. Relatív kevés dekantálás után az illatok még elég kellemetlenek voltak, kompót és koviubi. Igen, őszinte vagyok, néha nyers. Hosszabb dekantálás után ez nagyon sokat javult, egy főttes gyümölcsösségbe ment át mentával kiegészítve.

Az ízeknél is nagyon sokat számított a dekantálás. Az elején elsősorban egy édeskés-gyümölcsös, de mégis fűszeres ízvilága volt. Az előbbihez a maradványcukrot említettem meg magamnak (minden bizonnyal ez egy száraz bor volt, már amikor palackozták és természetesen bontáskor is. Az alkohol és egyéb ízek szubjektív ízérzete viszont változhat, ahogy a bor korosodik, annak ellenére [!], hogy ezek számszerűsíthető mértéke közel állandó marad; sokat írtam erről a Hogyan vásárolj bort úgy, mint a profik negyedik részében) másodikhoz pedig a paprikát emeltem ki. Hosszabb szellőzésnél az édeskésség eltűnt és ízvilága sokkal kiegyensúlyozottabbá és a gyümölcsösség mellett bársonyosan és csokoládésan fanyarrá vált.

A gyümölcsösségét érdemes külön kifejteni: így utólag átolvasva a jegyzeteim elsősorban a mazsolát hangsúlyoznám ki. Szó szerint úgy fogalmaztam a magamnak írt jegyzetben, hogy „durva mazsola”, persze jó értelemben. Emellett viszont említettem málnát és lekvárosságot is, hosszasabb szellőzés után pedig egyértelműen a cseresznye vette át a főszerepet. A beérett gyümölcs zamata egyértelműen érezhető. Említhetünk még egy kis fahéjas szilvát is. Az okosok amúgy is azt mondják, hogy Pomerol boraiban a szilva egy megkülönböztető és jellemző íz (meg persze a világ Merlot-inak mondjuk legalább a felében, de sebaj).

Tannin vonalon de mégis az előző szálon futva a fahéj mellett a nagyon karakteres fekete csokoládé ízt emelném ki. Tényleg nagyon erőteljes volt. Érdemes hangsúlyozni, hogy a kortyban a tannin lassan jelenik meg, a lecsengésben erősödik fel igazán, majd elkezdi szépen húzni az ínyed.

A savakat csak olyan mértékben érdemes megemlíteni, hogy struktúrát adtak a bornak, a szellőzés elején kicsit karakteresebben, később már kevésbé erőteljesen éreztették magukat. Ízvilág szempontjából még egy nagyon hangsúlyos mentát írtam fel magamnak, jobb híján ide került be a jegyzeten belül. Az alkoholfokról nem találunk információt a címkén. Mivel régebben (tudod, pár évtizede, amikor még csak tipegtem) még a borok jellemzően csak a kb 12,5%-os alkoholtartalmat érték el maximum (ha érdekel a magyarázat, az Igyunk történelmet! című cikkemben megtalálod, a legfontosabb ok a mesterségesen tenyésztett borélesztők új keletűsége és talán a fogyasztók preferenciájának változása), így ezt a bort is maximum ilyen alkoholtartalomra lőném be. Az ízében amúgy sem volt olyan átütő az alkohol.

Bor és művészet

Jelen bor ízvilágát Rembrandt van Rijn, A Polish nobleman című képével ábrázolnám leginkább. Idős férfi, de kifejezetten feminin arcvonásokkal (vörösborokat jobb szeretek férfiakkal ábrázolni és asszociálni). Érdemes eltakarni bajuszát és szemöldökét és már szinte egy női arc néz vissza rád. Persze ez nagymértékben köszönhető a fülbevalónak is. Apropó, ékszerek. Mindenféleképpen olyan portrét akartam választani, amin egy gazdag és nemes, idős férfi látható. A Merlot-nak van vagy ezer arca legalább. Eme férfiú femininitása jól adja vissza borunk lágy gyümölcsösségét, öreges bársonyosságát.

Verdikt helyett

Természetesen az ár-érték arány vizsgálata és a szokásos verdikt teljesen értelmetlen jelen esetben. Csak aukciós házban találtam eladót, az ottani árak pedig hasraütéstől a csillagokig mennek. Helyette egy videó és a hozzá való kommentár: a dekantálóba töltéskor láthatod, hogy a palackot egy gyertya fölött tartottam. Ez csak félig parasztvakítás és rituálé. Az észszerű alapja a következő: a későbbi képkockákon jól látszódik, hogy az üvegben borkő és egyéb üledék rakódik le. Ilyen öreg bornál ez teljes mértékben normális, sőt jelen nedűnél a lerakódások mértéke nagyon visszafogott volt. Ha érdekel, milyen egy durva eset, olvasd el a 214. Domaine Benoit Trichard Moulin à Vent Mortperay 2003 – Öreg kecske és a Moulin Rouge című bejegyzésem. Ott aztán találni borkövet és üledéket botrányos mennyiségben. Szóval a gyertyát arra használják, hogy jól lássák, mennyit lehet még kitölteni az üvegből a dekantálóba, hogy a lehető legtöbb nemkívánatos dolog a palackban maradjon. Persze ezt nem nehéz gyertya nélkül sem megtenni, de… adjuk meg a módját na! Tehát a videó: