Patakpart mellé harmatos virágok közé 272. Vida Péter Tündértánc Szekszárd 2016

Kóstoltam: 2019. augusztus

A palack rövid történetét most átugorjuk, helyette egy bevezető:

A tündérmesék ritkán végződnek meglepő módon: boldogan éltek amíg meg nem haltak. Továbbá a kezdetük sem tartogat túl sok meglepetést… Amikor megvettem a palackot, sok előítélettel voltam. Alapvetően a csilli-villi tündéres, lánykás, cipős, cicás meg egyéb feltűnő dolgos címkével ellátott üvegek tartalma… szóval általában nem olyan tündérmesébe illő. Maximum a királylánynak álcázott boszorkány szerepét vállalhatják fel. És akkor jött az első meglepetés!

Külcsín

Minőségi fóliázás (másik nevén kapszula) és parafadugó. Zúzalékból ugyan, de parafa. A hátsó címkéről kiderül a 12,5%-os alkoholtartalom és, hogy „kedves”, „elegáns” és „bájos”.

Még egy kis anekdota az előítéleteimből: a szöveg is és a címke is arra enged következtetni, hogy a célcsoport nem férfi. (Igen, akkor nő, csak így drasztikusabb volt a megfogalmazás) Ha egy férfit kérdeznél, milyen bort szeret inni – gyanítom – nem azt mondaná, hogy olyan bájosat. Hölgyek kezében vörösboros poharat viszont… viszont ritkán látni. Rozét igen, fehérbort igen, fröccsöt igen, bor alapú kotyvasztékokat szintén. Kicsit megnyugodtam, amikor láttam a feliratot, hogy legalább száraz. Mindenesetre egy könnyed vörösbort úgy dobni piacra, hogy a hölgyeket célozzuk… vakmerő. Nem merész, hanem vakmerő.

Szín és illat

A nedű pohárba töltve egészen áttetsző rubin színben pompázik, a könnyek teljesen áttetszőek és relatív gyorsan evickélnek lefelé a pohár falán. Az illata olyan, mint a tündértánc: ha úgy gondolom érzem, akkor érzem, ha nem, akkor nem. Mondjuk azt, hogy florális, kicsikét édeskés (az illatnál vagyunk még mindig), icipicit fanyar és fogalmazzunk úgy, hogy légies. A légies magyarul azt jelenti, hogy… szóval amit fent leírtam a tündértánc kapcsán…

A második meglepetés: a teljes történethez hozzátartozik, hogy kibontottam, megcsináltam a képeket, majd el kellett mennem itthonról kb. másfél órára. Tehát volt ideje szellőzni a pohár tartalmának (az üveget visszazártam). Ha olvastál már tőlem budget bor elemzéseket, akkor tudod, hogy mindig elmondom, hogy hajlamosak szétesni szellőzés során. Minél alacsonyabb a minőségük, annál hamarabb.

Ízvilága

Tehát a második meglepetés, hogy nem esett szét! Nézzük tehát az ízvilágát! Alapvetően egy nagyon könnyed borról van szó. Az alacsony alkoholtartalma természetesen erre engedne következtetni, de manapság már annyi „modern” módszer van az ízvilág manipulálására, hogy egyre kevésbé megbízható a régi „alkoholfok alapján következtessünk a bor ízvilágára” módszer.

Tehát könnyed. A tanninok alig észrevehetőek. A savak is visszafogottak. Viszont, relatív karakteres fűszerességgel bír. Elsősorban borsot mondanék, de mehet a paprika is. Mindenféleképpen érdemes megemlíteni a maradványcukrot. Természetesen száraz borról van szó, de a maradványcukor ettől még bőven érezhető és könnyen ihatóvá, csúszóssá teszi. Relatív gyümölcsös a bor. Említhetünk mondjuk szedret. Talán még fekete ribizlit és málnát. Meg egy kicsi epret. Az alkoholtartalom az ízben nem érződik igazán. Ez fontos, miért?

Nos, megkóstolva a bort, két következtetést vonnék le. Az első, hogy olyan, mint a szegény gyerek, vagy a csúnyácska hercegnő a mesékben: tévesen ítéljük meg. Ez a bor jó. Természetesen a vele egy súlycsoportban lévő borokhoz képest. Értsd: ár.
A második, hogy értem most már miért tündértánc. Légies, könnyed és… jó sokat megiszol belőle könnyedén egy tündér szárnyrebbenése alatt és még csak észre sem veszed. Igen, illik hölgyek kezébe a rozé és a kotyvasztékok helyére (ha nem lettem volna ennyire goromba, írhattam volna mondjuk borkoktélt vagy valami ilyesmit).

Annyi kiegészítést még fűznék a végére, hogy ez egy Kékfrankos Merlot cuvée. Az első korty után nem ez jutna eszedbe róla. Talán még a második után sem.

A verdikt előtt: ne hidd el, amit a Didliék a saját oldalukon írnak róla (a poszt írásakor épp ott volt akciós). A gazdag ízvilág nem ezt a fajta légiességet kommunikálja. Magyaros ételekhez és sültekhez ajánlja. Nem merte ráírni, hogy patakpart mellé könnyű tavaszi estékre harmatos virágok között fogyasztva ajánlott.

Bor és művészet

Borunk ízvilágának képi ábrázolására René Peyrol Bathers in the forest című festményét választottam. Gondolom nem kell ecsetelnem, miért!

Verdikt

Tehát, értékeljünk: Megéri az árát? Didliék most 1499 forintot kérnek érte. Őszinte leszek, nehéz a kérdés. Ez pont az az árkategória, amiért tudunk jó és nagyon rossz borokat is venni (a poszt írásának idején ez még így volt. Manapság, kevesebb, mint egy évvel később már más a helyzet). Ha ebből az aspektusból nézem, megérheti. De… de ugyanakkor személyes preferenciám alapján én magamnak nem vennék belőle ennyiért. Ugyanakkor viszont, ha mondjuk fiatal hölgyek társaságának kéne vennem csacsogás mellé… Talán. Igazából a baj az, hogy ilyen alkalomra teljes bizonyossággal állíthatom, hogy fehéret, rozét vagy pezsgőt vennék.

Szóval összegezve annyit mondhatok, hogy ha szeretnél valami nagyon könnyed, nagyon légies, üde és nőies vörösbort venni, akkor ez egy tuti választás. A kérdés csak az, hogy akarsz-e?