Kóstoltam: 2020. április
A palack rövid története helyett (akciós a Didliben és vettem) egy apró személyes megjegyzés: a Tempranillo az egyik kedvenc borszőlő fajtám. Továbbá az is kiemelendő, hogy szoktam hangsúlyozni, hogy a három Eurós Tempranillók is tudnak csodásak lenni (főleg a maguk kategóriájában). Miért írom le ezt mind? Habár mindig objektivitásra törekszem, az ember óhatatlanul is szubjektív néha. Ezt ne felejtsd el, amikor az elemzést olvasod! Na nézzük a bort!
Külcsín
Jobb híján itt említeném meg, hogy a bor neve, „La Boca del Lobo” azt jelenti, hogy „a farkas szája”, illetve „farkaspofa”. Ezzel a névvel gondolom azt akarták kommunikálni, hogy ütős, vagy inkább harapós a borunk, csak azzal nem számoltak, hogy minden kutyatulajdonos második gondolata az, hogy ezen állatok szája kifejezetten büdös és azt nem jó ötlet borral asszociálni. Ettől most tekintsünk el, ne rontsuk el a jól felépített miliőt!
Kattintva elérheted
A palackot plasztikdugóval látták el, ez nem csak költséghatékony, de a nedű épségét is védi: a parafadugóval ellentétben nem szárad ki és légmentesen zár akkor is, ha a palackot nem fektetik el. Márpedig ez a budget boroknál könnyen előfordulhat. A hátsó címkéről kiderül, hogy Tempranillo és Cabernet Sauvignon cuvée-ről van szó, a 13,5%-os felülről átlagos alkoholtartalom, továbbá Valencia, mint eredetmegjelölés.
Az elülső címke: Sokszor és sokat írtam már, például a BBQ Lovers Primitivo-ról szóló elemzésemben is, hogy a front címke a legtöbb esetben az egyetlen lehetőség, hogy a bortermelő kommunikáljon a vásárlói felé. Habár jelen esetben nekem személy szerint nagyon bejövős a címke, mindig óva szoktam inteni mindenkit a csilli-villi feltűnő címkéktől mert szinte kivétel nélkül gyenge minőségű borokat próbálnak így csábítóbbá varázsolni.
Szín és illat
Nedűnk pohárba töltve egészen mély cseresznye színben tündököl, habár valamelyest áttetszőbb, mint amivel komfortosan érezném magam. A könnyek meglepőek: teltek, enyhén színezettek de ennek ellenére bontáskor villámsebesen szaladtak lefelé a pohár falán, szellőznie kellett bőven, hogy azt a lassú tempót produkálják, amit várunk tőlük.
Illatában a fűszeresség és az alkohol kipárolgása a leginkább domináns. Mellettük találunk még egy jó adag gyógynövényes fanyarságot és egy kevéske meglepő floralitást is. Kicsit részletezvén, fűszeresség terén fekete borsot emelnék ki, fanyarságában még a dohányossággal bővíteném a sort. Hosszabb szellőzés után a fanyar illatok válnak leginkább dominánssá, habár megjelenik még egy kevés vanília is (elméletileg hordós érlelésre utal, gyakorlatilag számomra kicsit természetellenes érzetet kelt).
A könnyek és az állkapocs… Pavlovi reflex
Ízvilág
A tanninnal kezdem a sort, kifejezetten átható. Elsősorban a fanyar dohányosságot és a fekete teát említeném ezen a vonalon, de ha valami vadabbat szeretnék írni, az a kóladió lenne. Bontáskor még inkább a karaktert adó vetülete érződött, most (hosszabb szellőzés után) már kezd inkább egy kicsit túláztatott teás kellemetlen kesernyébe átcsapni. Nincs mese, meg kell inni a bort gyorsan. Savak területén hasonló a helyzet. Ezen a vonalon a citrusok mellett piros bogyós gyümölcsöket említenék élükön a ribizlivel, de ha már a gyümölcsösségnél tartunk, kiegészíthetjük még a sort cigánymeggyel és hibiszkusszal (ami, habár nem gyümölcs, erre a vonalra illik).
A bor fűszeressége is említésre méltó, elsősorban fekete borsot hangsúlyozhatunk ezen a vonalon. Alkoholtartalma csak annyira érezhető, amit 13,5%-tól várnánk: amolyan felülről átlagosan. Maradványcukor tartalma bontáskor egészen kivehetően érződött (természetesen száraz borról beszélünk), csúszóssá, könnyen ihatóvá téve a bort. Ízvilága igazából nem túl komplex és lecsengése sem kifejezetten hosszú. A beérett gyümölcs telt zamata is hiányzik a nedűből. Szellőzéssel sajnos kezd szétesni, ez is egy negatívum, de nem szabad elfelejtenünk, hogy egy budget borról beszélünk.
Bor és művészet
Jelen borunk ízvilágának képi ábrázolására William Blake – Nebuchadnezzar című képét választottam. A képen látható férfi abszolút maszkulin, ugyanakkor már állatias. Jól illusztrálja borunk ugyanilyen nyers és karakteres ízvilágát. Ráadás az ahogy a képen négykézláb van, értelmezhető úgy, mintha már kifáradt, kimerült volna: jelen borunk sem bírja sokáig a szellőzést, gyorsan szétesik, érdemes bontás után gyorsan meginni.
Zenében két dalt választanék. Bontáskor, szellőzés előtt olyan, mint a Nirvana Heart-Shaped Box című száma. Karakteres, temperamentumos, kicsit disszonáns de a tömegek számára abszolút élvezhető.
Aztán hosszabb szellőzés után, mikor szétesett inkább olyan, mint a DEATH DECLINE – Useless Sacrifice című száma. Ha olyan az ízlésed élvezed, ha nem, már túl vad.
Verdikt
Megéri az árát? Most Didliék egy híján 900ft-ot kérnek érte. Ennyi pénzért egy olyan Tempranillo – Cabernet Sauvignon cuvéet kapunk, ami bontáskor kicsit behízelgő, karakteres de mégis könnyen csúszik, majd szellőzéssel kimutatja a foga fehérjét, egészen vaddá válik, aztán szétesik. Persze ennyi pénzért csodát azért ne várjunk, de mindenféleképpen meg kell hagyni, hibái ellenére egy nagyon jó ár-érték arányú borról van szó, társasági összejövetelekre (főleg ha alkohol tekintetében farkastörvények uralkodnak), kerti grillezésre ideális, sőt ha boros kólára vetemednél, akkor jelen nedűnk fűszeres és fanyar karaktere jól ellensúlyozza a kóla édes ízérzetét, de… inkább ne vetemedj boros kólára, nem méltó egyik borhoz sem!
