Petrény pincészet „Bajnokok kóstolója” 1. rész Astra (Egri Csillag) Superior 2016 és 2011 avagy a tudatos döntések

kóstoltam: 2020. január

Rövid bevezető: Ez a borkóstoló egy karácsonyi ajándék volt Ritától. A Petrény pincészetnél háromféle borkóstoló közül lehet választani, közülük ez – a Bajnokok kóstolója fantázianevű – tartalmazza a legjobb boraik válogatását. A névválasztás engem már nem lepett meg a Big Band és a Borgundi után, amiknél a névválasztás miértjére by the way rákérdeztem. Az indoklás: csak, mert. Lehet nem voltak már szomjasak, mikor kipattant a fejükből? Jelen esetben annyit azért még hozzátennék, hogy több palack is ért el nemzetközi érmeket (például Challenge International du Vin), ezzel indokolhatjuk a kóstoló fantázianevét. Ha sokat olvasol tőlem, szoktam említeni, hogy nem minden arany, amire aranyérmet ragasztottak. Itt viszont tényleg olyan borokról van szó, amik véleményem szerint nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Nem akarom persze lelőni a poént!

Egy kérdést még ki kell emelnem: Elég egy pohár (egész pontosan fél deci) ahhoz, hogy kiértékeljünk egy bort? Nos, a válasz: igen is meg nem is. Olyan, mint egy órát beszélgetni valakivel: nagyjából képbe kerülsz, alapvető jellemzőket megismersz. Arra egyértelműen jó, hogy eldöntsd: megéri-e venni egy egész palackkal ahhoz, hogy tényleg átfogó képet kaphass. Ha esetleg rákeresel a nedűk árára láthatod, hogy (a kóstolóban szereplőek közül) mindegyiknek elég borsos ára van, nem biztos, hogy az ember csak úgy vaktában beruházna egy palackra. Kóstolás után? Na, itt már tényleg nem lövöm le a poént, olvasd el sorjában!

Az első páros Astra (Egri Csillag) Superior 2016 és Astra (Egri Csillag) Superior 2011

A fiatalabb Astra pohárba töltve szalmasárga színben tündökölt, roppant olajos érzetet keltett, a könnyek közepesen lassú tempóban csordogáltak csak. Mivel számadatokat nem írtam fel, mert azt hittem találok a neten infot (de nem), így csak a meghökkentően magas alkoholtartalmat emelhetem ki pontosítás nélkül.

Emellett mind illatában és ízében erőteljesen érezhető a hordós érlelés (ami nagyobb méretű, közepes pörkölésű hordókban történt): írhatunk szimplán tölgyet, dióra és mandulára jellemző fanyarságot. Illatában megjelennek még keleti fűszerek.

Íznél egy kevéske, számomra meglepő módon megjelenő, öreg fehérekre jellemző főtt gyümölcsösséget, kompótosságot mindenféleképpen megemlítenék. Ez olyannyira meglepett, hogy rákérdeztem, hogy abban a pohárban biztosan a fiatalabb nedű volt-e? Elvileg igen (a kérdés azért merülhetett fel, mert kvázi egyszerre kerültek az asztalra). Savtartalma épp annyi van, hogy jó struktúrát adjon a bornak. A cuvée összetevőként csak a Hárslevelűt emeltem ki jegyzeteimben, annak reményében, hogy később találok a neten infot: nem.

Az idősebb Astrát ugyanerre az archetipikára építették (később kitérek arra, hogy miért fogalmazok így). Színre egy hangyányit sötétebb, mint ifjabb társa, de az olajosság és a fehérboroknál szokatlanul lassú könnyek itt is ugyanúgy megvannak.

Ízvilágában is hasonló, két dolgot viszont kiemelnék: a hordós jegyek még az előzőnél is dominánsabbak (ami nagy szó, fogalmazhattam volna úgy, hogy überelik). A magas alkoholtartalmával együtt így már simán whiskyre emlékeztető jegyeket is hordoznak. Fanyarságánál már nem csak olajos magvakat (mandula, dió, satöbbi), de már-már tanninosnak ható lecsengést is simán mondhatunk. (Ha ez meglep, érdemes tudnod, hogy a tölgyfahordóból kioldódó anyagok vegyi értelemben nagyon hasonlóak a szőlőhéjban és magban található tanninhoz. Ha tovább olvasnál a témában, nézd meg a Collin-Bourisset Bourgogne Chardonnay 2018-ról szóló bejegyzésem! Kétszeresen is idevág: olvasd el jelen bejegyzésem zárását, hogy miért!)

Ez az Astra citrusosabb is volt társánál, a grapefruitot emelném ki leginkább (no meg persze fanyarságához a grapefruit magot). Almasavbontásra utalt egy kevés vajas illat, amire rákérdeztem és a választ… elfelejtettem. Úgy rémlik szó szerint azt mondta (az amúgy nagyon kedves és készséges) felszolgáló hölgy, hogy a vöröseknél ez alap és a fehéreknél meg… Lehet nem volt annyira magabiztos a válasza és ezért nem jegyeztem meg. Mindenesetre a must cukorfokára is rákérdeztem és úgy rémlett neki, hogy 21. Ezt keveselltem ilyen markáns alkoholtartalom mellett, mondta, hogy kihozhatunk egy táblázatot, mondtam nem kell. Még mindig keveslem de sebaj. Kényelmetlen kérdéseimmel kapcsolatban folyt. köv. az elemzés későbbi részében.

Visszatérve a borra: Összességében ez az Astra minden értelemben sokkal karakteresebb volt, mint a társa, habár karakterből ott sem volt hiány! A Sauvignon Blanc volt az egyetlen a sorból, amit a cuvée alkotóelemeiből felírtam, mert akkor még úgy gondoltam, a neten lesz majd info. Persze nincs.

Ha verdiktet kéne mondanom (most nem fogok), röviden annyit emelnék ki, hogy mindkét bor nagyon karakteres, telt és testes. A hordós érlelés egyértelműen kiérezhető az ízvilágukon és mindkét nedű ízvilágát uralja. A szubjektív véleményem a következő: én személy szerint a frissebb és könnyedebb Egri Csillagokat szeretem (már ha iszok egyáltalán fehérbort). Jelen nedűk ízvilágán viszont egyértelműen érződik a tudatos döntés, miszerint a fehér Burgundik karakteréhez szokott igényes fogyasztókat célozták meg. Ezért említettem feljebb az archetipikát (és linkeltem be a Burgundi elemzést). Szóval, amennyiben a testesebb, magas alkoholtartalmú és erős hordós jegyekkel bíró fehéreket szereted, mindenféleképpen érdemes megkóstolnod valamelyik (vagy mindkét) Astrát!

A borkóstoló második részében két cuvée-t veszünk górcső alá: a bordeaux-i ízvilágot idéző Padok II. Superior Selection 2011-et és a Padok Egri Bikavér Superior 2011-et. Az utóbbi inkább magyaros vagy kozmopolita? A bejegyzésből kiderül…