Petrény pincészet „Bajnokok kóstolója” 2. rész: Padok II. Superior Selection 2011. és Padok Egri Bikavér Superior 2011. Kérdezni tudni kell!

Az előző, Bajnokok kóstolója 1. rész nevű bejegyzésemben leírtam, hogy a Petrény pincészetben jártunk borkóstolón. A Bajnokok kóstolója egy fantázianév, ez a csomag tartalmazza a legjobb boraikat. A nedűket párokban kóstolhattuk, ez első páros az Astra Egri Csillag két évjárata volt, róluk szólt az első bejegyzés. Nézzük a következő párost!

Másodiknak a Padok II. Superior Selection 2011. és a Padok Egri Bikavér Superior 2011. borokra került a sor. Elöljáróban annyit emelnék ki, hogy mindkettő presztízs bor, kiemelkedő minőségű termés adja az alapját, így csak jobb évjáratokban készítenek, mondhatni a Superior kategóriájuk csúcsa. A felszolgáló hölgy kifejezetten hangsúlyozta is, hogy az előző, a 2010-es év nagyon esős volt, rossz minőséget produkálva, ellenben „előkészítette a körülményeket” a forró, napsütéses 2011-re, ami így kimagasló minőségű termést eredményezett. Említésre méltó még, hogy kézzel szüretelték a szőlőt és, hogy kis méretű (ha jól emlékszem talán első töltésű) tölgyfahordós érlelést kapott mindkét bor.

Padok II. Superior Selection 2011.

A Padok II-nél az alapvető koncepció a bordeaux-i jellegű cuvée kialakítása volt. Ezért egy Cabernet Sauvignon, Merlot és Cabernet Franc cuvée-ről van szó.

A nedű mély rubin színnel bír, sűrű és olajos érzetet kelt, a könnyek teltek és csak nagyon lassan csordogálnak a pohár falán. Illatában a fűszeresség (mint például a fekete bors) és a magas alkoholtartalom dominál egy jó adag tintával. A tinta illat saját szókreálmány: próbálok leszokni használatáról, de most elkerülhetetlen. Olyan boroknál használom, amikben a magas extrakttartalom és színanyagtartalom már a nedű illatában is egyértelműen érezhető.

Ízében a tannin-sav egyensúly tökéletes összhangban van (valamelyest a tannin oldalára billen azért a mérleg), mégis mindkettő erőteljes és karakteres. Fekete bogyós gyümölcsből gyakorlatilag mindent említhetünk, én kettőt emeltem mégis ki, a fekete ribizlit és a fekete meggyet. Ettől függetlenül szilvalekvártól kezdve szinte bármit elbír a telt, zamatos, fekete bogyós gyümölcsössége. Egy picike maradványcukor kiérezhető (mintha 2-3g/l-t említett volna a hölgy). Tannin vonalon a fekete csokoládé egyértelműen kiérezhető és hangsúlyozandó. Savak oldalán a citrusosságon belül a grapefruitot jegyzeteltem fel magamnak. Az alkoholtartalma kimagasló, számadatot nem írtam fel. A hordós érlelés jegyei már-már elvesznek az ízek heves kavalkádjában.

Padok Egri Bikavér Superior 2011.

Jelen Bikavér arányából csak a 40% Kékfrankosra emlékszem (az előző bejegyzésben említettem, hogy arra számítottam, a neten könnyen gyűjtök majd infot és számadatokat a borokról, de tévedtem).

Előző társához képest még inkább sűrű érzetet kelt, ami hatalmas dolog, mivel az sem volt éppen kispályás. A könnyek majdhogynem megálltak a pohár falán valahogy úgy, mintha olvadt viasz lenne ott nem bor! Ezt nevezem! Illatában karakteres fűszeresség és természetesen az alkohol kipárolgása dominált. Kicsit olyan beütése volt az illatának, mint valami rumos karácsonyi fűszeres süteménynek! A fent említett tintát se felejtsük el persze!

Ízében hihetetlenül összetett, dinamikus, de ugyanakkor kiegyensúlyozott. Tanninjai és savai is kimagaslóak. Fűszeressége erőteljes, elsősorban fűszerpaprikát és gyömbért írtam fel a jegyzeteimben. Gyümölcsössége mézes és zamatos, fekete bogyósból itt is írhatnánk szinte bármit. Természetesen a nedű lecsengése hosszú.

A szokásos verdikt helyett a következőket említeném: Habár korábban a Big Band és a Borgundi is nagyon ízlett a közép árkategóriás boraikból, de a két Superior nedűt kóstolva egyértelművé vált: mindkét Padok cuvée megállja a helyét nemzetközi szinten is. Egyáltalán nem túlzás a nemzetközi érmekkel dicsekedniük (a hasonló érmek értékére kitértem az első rész bevezetőjében).

A Padok II. Bordeaux stílusú cuvée-vel kapcsolatban azt hangsúlyoznám ki, hogy nagyon jól tudták produkálni a bordeaux-i ízvilágot: habár minden (idősebb) hozzáértő az Egri régiót Burgundiához hasonlítja, szerintem (sokkal) több a közös Bordeaux-val. Jelen cuvée a bizonyíték. Biztos lehetsz benne, hogy bármilyen országból is vársz borhoz értő vendégeket, egyet fognak érteni abban, hogy lehet egy lapon említeni a bort sok bordeaux-i társával ízvilág és minőség tekintetében is.

A Padok Bikavérhez külön annyit még hozzáfűznék, hogy a Bikavér cuvée alapvető jellegét nagyon jól tudták olyan módon megtartani, hogy az a nemzetközi borokhoz szokott, igényes fogyasztóközönség ízlésének is megfeleljen. Gyaníthatóan pont ezért az idősebb magyar fogyasztóknak lehet olyan érzésük, hogy kevésbé hozta azt a régies tájjelleget, amihez ők szoktak. Ez többek között a 2011-es forró nyárnak is betudható, no meg persze a borász tudatos döntésének. Van az a helyzet, amikor választani kell: kecske vagy káposzta?

Zárás helyett: Az előző részben említettem, hogy egy-két a fehérekkel kapcsolatos kérdésem megválaszolatlan maradt. Talán ott nem hangsúlyoztam ki eléggé, de a hölgy nem csak segítőkész, nagyon felkészült és nagy tudású is volt, épp csak… gyanítom nem azokat a kérdéseket tettem fel, amit az átlag szombat esti vendégek szoktak néhány pohár bor után. Rákérdeztem a héjon erjesztés hosszára, amire sajnos pontos választ nem kaptam, csak a többé-kevésbé sztenderd két hetet említette, bármi nemű pontosítás nélkül. Ezután kérdeztem, hogy annak hőmérsékletéről való kérdéseim parlagon maradnának-e? Többé-kevésbé igen. Látogatásunk legvégén még rákérdeztem a Kékfrankos (amit már a borkóstoló után rendeltünk külön – következő részben olvashatsz majd róla) kéntartalmára is. Addigra már sokat beszélgettünk, úgyhogy nevetve annyit mondott, ne kérdezzek olyat, amire nem tudja a választ. Kihangsúlyoznám még egyszer, hogy felkészült volt és segítőkész, csak… kérdezni tudni kell, na!

A borkóstolóról szóló harmadik és utolsó bejegyzésben két nehézsúlyú vöröset, az Egri Cabernet Franc Superior 2011-et és az Egri Syrah Superior 2011-et mutatom be. Továbbá egy ráadás Kékfrankos Superior 2014-et, mert egy jó Kékfrankos mindig belefér még!