Az előző két bejegyzésemben már írtam arról, hogy múlt hétvégén a Petrény pincészetben jártunk borkóstolón. A Bajnokok kóstolója a csomag fantázianeve. A borokat párokban hozták elénk, az első párost az Astra (Egri Csillag) Superior 2016 és 2011 alkotta, a másodikat pedig a Padok II. Superior Selection 2011 és a Padok Egri Bikavér Superior 2011.
Utolsó, harmadik párosnak két fajtabort hoztak, a hölgy elmondása szerint azért, mert még karakteresebbek, mint előző kettő és természetesen a legkönnyedebbtől a legtestesebb felé haladtak. Én egy apróságot még sejtenék a háttérben. Számomra a második páros volt a csúcs minden tekintetben. Előző posztnak elég lett volna annyit írnom, hogy két pohár csoda és el lett volna intézve a dolog. Én meg irkáltam!
Visszatérve eredeti szálunkra mire valaki a harmadik párosig eljut, már bőven túl van a józan ítélőképesség határán. Veled is előfordult már, hogy végigkóstoltattak veled mondjuk öt-féle bort és ha kérdezték melyik volt a legjobb, mindig az aktuális utolsóra mondtad? Sokakkal már igen. Még régen, amikor nem jegyzeteltek a borokról 😉
Tehát logikus választás a két legjobb bort másodiknak berakni, hiszen akkor még (talán) elég józanak az emberek ahhoz, hogy ténylegesen értékelni tudják a legjobbat. Persze nem azt mondom, hogy az utolsó páros nem lett volna kimagaslóan jó, csak… Nézzük hát!
Egri Cabernet Franc Superior 2011
A nedű közepesen mély rubin színű, a könnyek teltek és közepesen lassan csordogálnak a pohár falán.
Illatában a fanyarság dominál füstösséggel és dohánnyal (annyi infót azért sikerült kihámozni a pincészet weboldaláról, hogy 28 hónap tölgyfahordós érlelést kapott).
Ízében telt, testes bor karakteres tannintartalommal. Fanyarság vonalon nyugodtan említhetünk fekete teát és fekete csokoládét. Savai a tanninhoz képest jóval visszafogottabbak. Alkoholtartalma jelentős (számadatot nem jegyeztem fel, miért? Lásd: 1. rész). Gyümölcsösség terén telt, zamatos, sőt egyenesen mézes fekete ribizlit említenék, savanykásabb vonalon pedig epret.
Egri Syrah Superior 2011
Mély rubin színben pompázik és a könnyek itt is roppant teltek és extra lassan csordogálnak csak a pohár falán. Illata telten gyümölcsös, füstös, annak fanyarságában édeskés dohányt emelnék ki, fűszerességében borsot.
Ízében a tanninok abszolút dominálnak. Fekete teát, fekete csokoládét egyértelműen említhetünk nála is. Gyümölcsösség szempontjából fekete ribizlit, fekete cseresznyét jegyzeteltem magamnak, Rita a Szomolyai cseresznyét említette (ugyanarról beszéltünk, csak én puritánabbul fogalmaztam). A nedű lecsengése kellemesen hosszú, a bor testes és extrakttartalma magas. Kevéske animalitást, bőrösséget említenék még.
Egy negatívumot viszont ki kell emelnem. Én alapvetően szeretem a domináns tanninnal bíró borokat, de jelen nedűben talán túlontúl erőteljesek voltak. Nem volt messze attól, hogy egy csikorgós gumisapka-szerű tanninszörnybe csapjon át. Habár alapvetően nekem ízlett a bor, ha valaki a könnyedebb ízvilágot szereti, simulékonyabb tannintartalommal ez a nedű már talán túl karakteresen fanyar lehet számára.
Verdikt helyett a következőt mondanám jelen párosról: Kiemelkedő minőségű borokról van szó, mindkét esetben domináns hordós jegyekkel és kimagasló tannintartalommal. A telt, testes borok kedvelői fogják bennük örömüket lelni. Mindkét bor markánsan karakteres és habár mindkettőnél jelen vannak az érett, zamatos gyümölcsös ízek, a Cabernet Franc esetén a tannin és a hordós jegyek domborítanak leginkább, a Syrah esetén pedig a puszta tannin. Tudod, mint a puszta kézzel…
Ezért azt mondanám jelen párosról, hogy az idősebb magyar fogyasztóknak talán kevésbé fognak ízleni, a nemzetközi borokhoz szokottak viszont oda és vissza lesznek tőle, amennyiben szeretik a tényleg markáns tannintartalmú és extra karakteres borokat.
A borkóstoló eddig tartott, viszont jöjjön egy kis ráadás!
Habár nem jegyzeteltem róla, de olyan gyönyörű!
Kékfrankos Superior 2014 és Egri Tramini Superior 2014
Rita nagyon megörült, amikor meglátta a Traminit a borlapon, mert elég régen nem ivott már, így rendelt. Én úgy döntöttem, hogy egy Kékfrankos még nekem is elfér. Tekintettel arra, hogy fehérekről ritkán jegyzetelek, a Traminiről már csak ködös emlékeim vannak, azokkal nem traktálnálak. Nézzük a Kékfrankost!
Az előző négy vöröshöz képest kifejezetten könnyed érzetet keltett, persze ez csalóka. Így utólag, józanul inkább a közepes testet említeném. A könnyek relatív gyorsan csordogáltak a pohár falán. Illatában az animális, bőrös jelleg volt a leginkább meglepő számomra. Abszolút kellemesen amúgy. Illatra még kevés tömjént és füstösséget jegyzeteltem magamnak. Ízvilágában kellemes és karakteres tannin, ami inkább a lecsengésben dominált és friss, ropogós, citrusos savak jellemezték. Erőteljes fűszerességet említettem még fekete borssal és hordós jegyekkel (a weboldaluk szerint 28 hónap hordós érlelést kapott). Persze ennyi bor elfogyasztása után már kevesebb hangsúlyt kapott a jegyzetelés nála is.
Összegezzünk hát! Jó döntés volt elmenni a borkóstolóra? A válaszom egy határozott igen! Az első bejegyzés bevezetőjében már említettem, hogy leginkább azért lehet jó választás, mert arra bőven elég a borkóstolón kapott mennyiség, hogy eldönthesd: megérheti-e beruháznod egy-egy palackra, hogy mélyebben is megismerhesd a nedűket.
Ami számomra a legnagyobb hozzáadott értéket képviselte, hogy kóstolhattunk olyan borokat, amik tényleg megállják a helyüket nemzetközi szinten is. Bővült azon boraim listája, amit nyugodt szívvel kínálnék a legjobb minőséghez szokott külföldi vendégeknek is. Melyek ezek a borok és mi van még a listán? Talán egyszer írok róluk egy bejegyzést.
2 Comments
Add Yours →[…] Selection 2011 és Padok Egri Bikavér Superior 2011 borok kerültek sorra, majd az utolsóban az Egri Cabernet Franc Superior 2011, Egri Syrah Superior 2011 és a ráadás Kékfrankos Superior 2014 szerepelt. Mert még egy Kékfrankos mindig […]
[…] valami költséghatékony megoldást és gyorsan megisszátok, jó választás lehet. Továbbá „még egy Kékfrankos mindig belefér” nem igaz? Ha a szekszárdi Kékfrankosok ízvilágát szereted, a balatonboglári társuk is […]