Priceless csapatás 362. Márkvárt Ezerötös 1500 Cuvée 2019

Kóstoltam: 2020. július

A palack rövid története helyett egy kis anekdota a borcímkékről. A borcímkék megalkotásának egyik legfontosabb mozzanata a koncepció megfelelő kialakítása és kivitelezése, hiszen a legtöbb esetben a borcímke az egyetlenegy felület, aminek segítségével a bortermelő kommunikálni tud a célcsoportja felé. A nagy nevű borházak legjobb tételeit egyszerű de elegáns címkével látják el, mert az ő célcsoportjukat inkább elriasztaná a fölösleges csinadratta: nem vennék komolyan a bort, a bortermelőt.

A legalsó árkategóriában viszont igencsak vérre megy a harc. Hogyan csábíthatod vásárlásra vevőköröd és hogyan éred el, hogy megmaradjon emlékezetükben az ezerötszázadik üveg vörös, amit ezerötszázért vettek egy házibuliba, kerti sütögetéshez, vagy pecázáshoz? A kreativitás aranyat ér!

Márkvárt Ezerötös 1500 Cuvée 2019
Márkvárt Ezerötös 1500 Cuvée 2019

Külcsín

Innen már nem nagy kitérő a címkéről beszélni. Egyszerűen fenomenális! Miért? Mert egyrészről félreérthetetlenül közvetíti a borász történetét (ami egy kiemelkedően fontos eszköz), látjuk lelki szemeink előtt, sőt beleég az agyunkba, ahogy Márkvárt Úr nyolcvannal csapatja az ezerörszázasát a szőlőben és ugyanakkor…

Anekdota: az egyik diszkontláncban pár hónapja jóárasított de minőségi kisautókat árultak egy darabig. Volt két harmincas srác, akik vagy negyed órát válogattak és egyértelműen lejött róluk, hogy simán megvennék az összeset, pedig nem volt rá szükségük és ezt tudták is. Emlékszem, mert én is ott válogattam mellettük 😀

Tehát visszatérve a címkéhez (tudom, most furdal a kíváncsiság: nem, nem vettem semmit, mert nem találtam Ford Focust sem Tesla Model S-t. Jobb is így, pár négyzetcentivel kevesebb helyen kell porolni a polcon) mesteri fogás összekapcsolni a borász történetét a célcsoportjának (igen, egyértelműen férfiakról van szó) gyerekkorát idéző autóskártyával. Az ilyen ötletekre mondhatjuk, hogy „priceless”, olyan értékes, hogy az pénzzel nem mérhető.

Még egy apró megjegyzés: A bor ára is 1500ft. Mázli, hogy Mr. Márkvárt nem egy Fiat 500-al szokta csapatni a szőlőben.

A borhoz készített képekkel kapcsolatban: Ilyen karakterhez vétek lett volna normál Bordeaux borospohárral fotózni. Mázli, hogy a szülői házban (a házi befőttekkel egyetemben) találtam szocreál poharat. Egyébként a bor illatának megfigyelése után (ami a fent említett vörösboros pohárból történt) úgy döntöttem, a képen látható egyszerű társából fogyasztom el a nedűt az életérzés kedvéért. Pont jó volt így.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű mély bíbor színben pompázik kevés lilás beütéssel. A könnyek meglepően teltek, színezettek és egész komótosan csordogálnak csak a pohár falán. Illatában tulajdonképpen csak az egyszerű tintásság (általam kreált szó, magas tannintartalmú vörösborokra jellemző illat), az alkohol kipárolgása és talán egy kevéske meggy érződik.

Ízvilága

Mindenféleképpen a gyümölcsösséget hangsúlyoznám ki leginkább. Elsősorban meggyet említhetünk, talán a háttérben megbújik kevés cseresznye és ribizli is. Alkoholtartalma magasabbnak érződik a puszta 12,5%-nál. Kevéssel szobahőmérséklet alatt fogyasztva még kiérezhető a maradványcukor tartalma, de nagyon jól ellensúlyozzák azt megfelelő savai és a sok héjas íz. Picike lekváros, karácsonyi sütis ízhatás rejtőzködik a háttérben.

Alacsonyabb hőmérsékleten fogyasztva természetesen a savak hangsúlyosabbá válnak a meggyes gyümölcsösséggel együtt. Mindenféleképpen érdemes kihangsúlyozni, hogy borunk mesterien eltalált ízvilággal rendelkezik és nagyon jól kiegyensúlyozott, de inkább amolyan egyszerűen: mint a faék. Természetesen túl sok komplexitást nem várhatunk tőle és a tipikusan Szekszárdi ízvilágot sem hozza igazán, de ezerötszázért nem is ez a cél.

Rövid internetes kereséssel kiderül, hogy egy Zweigelt, Kékfrankos és Merlot cuvéeről van szó. Bébicéklás lecsengést ígérnek. Szerintem még soha nem kóstoltam bébicéklát, így ez utóbbiról nem nyilatkoznék.

Mindenesetre, mivel az ízek elemzése rövidre sikerült, tőlem szokatlan módon legyen még egy kis ételpárosítás! Nedűnk ízvilágának méltó kísérője lehet egy gourmet kézműves májkrémes kifli (na, vajon szarkasztikus hangsúllyal mondtam-e?), lehetőség szerint hajnalban fogyasztva, a kertben, fűben fetrengve. Esetleg bébicéklával.

Bor és művészet

Habár a legutóbbi bejegyzésemhez egy musicalről készült videót csatoltam festmény helyett, jelen helyzetben elkerülhetetlen, hogy ismét zenét válasszak. A hazai zenekultúra jeles képviselőitől (Bëlga) jöjjön a Gyaloglás vége című szám.

Bëlga A Gyaloglás Vége című műalkotás

Verdikt

Megéri az árát? 1500ft, kerekítésre nincs szükség, mint a régi szép időkben, mielőtt a marketingesek rájöttek, hogy jó húzás egy forinttal csökkenteni mindennek az árát.

A válasz egy egyértelmű és határozott igen. Borunk legnagyobb pozitívuma, hogy ízvilága kiegyensúlyozott, meglepően tartalmas és kifejezetten őszinte érzetet kelt. Ez utóbbit – valljuk be – ilyen árú vörösekről csak a legritkább esetben tudjuk elmondani manapság. A címke egyszerűen fenomenális, így a lehető legtökéletesebb választás lehet házibulikba, egyből elindul majd a sztorizás ha az asztalra kerül, sőt még az is megeshet, hogy sikerül előbányászni egy pakli autóskártyát is a garázs vagy a pince mélyéről.

2 Comments

Add Yours →

Ha szeretnél hozzászólni...