Kóstoltam: 2021. április
Palackunk rövid története helyett egy pici anekdotázás. (Hosszú lesz, szóval ha csak a borelemzésre vagy kíváncsi, görgess le addig, míg a bor nevét: St. Andrea Áldás 2018 nem látod ismét!)
Mióta a ’17-es évjáratról megírtam az elemzést, jóformán mindenkinek Áldást vettem ilyen-olyan alkalmakra ajándékba. Nagyon jó megoldásnak találtam, mert telt, gyümölcsös de ugyanakkor karakteres ízvilága – úgy vélem – kivétel nélkül mindenkinek közel teli találat lehet. Aztán a Decanter a ’18-asat 2020 év legjobb borai közé válogatta… Úgy gondoltam, megér egy elemzést ez az évjárat is.
Áldás
Érdemes egy pillanatra elmerengni a fogalmon ami jelen borunk nevét adta. Habár jellemzően csak vallásos körökben használják, mindannyiunk élete csordultig van vele, csak nem vesszük észre. Miért? Mert a nagy rohanásban egy pillanatra sem állunk meg, hogy megvizsgáljuk, mi is valójában.
Egy definíció lehetne, hogy minden áldás, amit úgy kapok, hogy valójában nem tettem érte. Az egyén képességei, intelligenciája, vagy akár fizikai testének szépsége is mind-mind olyan dolgok, amiket eredetileg kapunk. Persze ettől még az áldás nem a lusta ember kiváltsága: ugyanúgy, mint a szépség, az intelligencia és minden egyes képesség is olyanok, mint egy-egy fa: ha ápoljuk őket erősödnek, ha nem, elsorvadnak. Az „én munkám” csak onnan kezdődik, hogy mit nevelek fel abból, amit eredetileg kaptam. A dűlő, a vulkanikus talaj és a napfény áldás, az asztalunkra kerülő bor sok ember (és gép) munkájának eredménye. A munka viszont hiábavaló lenne a „kezdeti” áldás nélkül. Ugyanígy az ihlet: hiába jelenik meg sok csodás gondolat, ha soha nem kerülnek papírra… vagy legalább valamilyen egyéb digitális adathordozóra. Na, nézzük borunk elemzését!
St. Andrea Áldás 2018
Külcsín
A dombornyomott palackon szépen törik a fény
Palackunk a St. Andreától megszokott, dombornyomott motívummal érkezik, elegáns címkézés, minőségi anyagok, a hátsó címkén az antiochiai szent kézigránát repesz változatával (bocs, muszáj volt ismét ellőnöm a szakállas poént). A hátsó címkéről ezen kívül amúgy csak az izmos 14,5%-os alkoholtartalom derül ki. A palackot parafaőrlemény dugó zárta.
Újrégi palackban
Murphy törvényéhez híven, miután megírtam az elemzést, az Áldás új palackban került a boltok polcaira. Jobb, ha hozzászoksz, innentől ilyen lesz a borvidék egységes palackja. Nem, Dobó még minden bizonnyal nem hasonlóból tölthetett kupájába, egy közel száz éves üveg újragondolt változatáról van ugyanis szó. Felkerült rá viszont az 1552-es évszám így, ha egy óvatlan külföldi feltenné a kérdést, lehet kezdeni sztorizgatni!
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű mély cseresznye színben tündököl. A könnyek eszméletlenül vaskosak (már nem is a telt szót használnám rájuk) és színezettek. A gravitációt meghazudtolva pihennek a pohár falán. Borunk kifejezetten olajos érzetet kelt.
Illatát uralja a fanyarság és a hordó (12 hónap hordós érlelést kapott borunk). Roppant sok gyógynövény, dohány, nyers tölgy és a háttérben valamennyi meggy és áfonya. Továbbá az alkohol tolakodó kipárolgása. Sok túlzással ugyan, de mondhatjuk, hogy illata már-már borpárlatokat idéz. Hmmm…
Ízvilága
Áldás a filléres fekete polár takaró, amit háttérnek használtam jelen sorozat low-key képeinél
Már a korty elején nagyon sok minden próbál érvényesülni, szóval kezdjük ott a felsorolást, ami a lecsengés elején jelenik meg, mivel ezelőtt a markáns alkohol önkényuralma roppant megnehezíti az ízek izolálását: savak. Sok-sok hibiszkusz és csipkebogyó uralja a terepet, a háttérben valamennyi citrusossággal: grapefruit és narancs.
Említsük másodikként markáns és talán már-már érdes tanninjait: a hordós jegyek kifejezetten erőteljesen képviseltetik magukat. A nyers tölgyesség elsöprő karaktere uralja a terepet ezen a vetületen. Talán valamennyi toast és száraz kakaó még próbál a háttérben érvényesülni, mindhiába. Ezek után említhetjük a tannin vonalon megszokottakat: sok-sok gyógynövényesség, dohány… írjuk le azért az avart: tribute to Áldás ’17 elemzés.
Gyümölcsösség terén is kifejezetten domborít borunk. Elsősorban az áfonyát hangsúlyoznám, főleg héjas ízeit (amik markánsan jelennek meg), említsük még meg a fekete meggyet, fekete olívát és cseresznyét (az elemzést később visszaolvasva jutott eszembe még a fekete ribizli, ezért csak zárójelben írom le). Sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire vegyem komolyan magam és leírjam-e szimplán azt, hogy szőlőhéj… aztán úgy döntöttem, ismét megemlítem borunk alkoholtartalmának, (nem csak az) ízvilágára gyakorolt hatásait ezzel elkenve a témát. Itt érdemes kiemelni, hogy a pincészet weboldala szerint ez 14,7%, több mint amit a palackon írnak. Izmos.
Borunk fűszerességét érdemes külön bekezdésben kiemelni. A feketebors-paprika páros mellé írjunk egy hangyányi babérlevelet, továbbá sokkoljuk a tömegeket egy kevés mentával és eukaliptusszal! Alkoholtartalmának is érdemes lenne egy külön bekezdést szánni, ha az alkohol ízéről lehetne disztingváltan fogalmazni (teszt lehetne, hogy csak addig elemezhetnél borokat, amíg még ki tudod mondani, hogy disztingvált alkohol). Most legyen elég csak annyi, hogy borunk ízvilágában és lecsengésében is ez a vetület olyan markánsan képviselteti magát, hogy… csak na. Disztingvált.
Ha már a lecsengésnél tartunk, kiemelhetnénk valamennyi gyümölcsösséget és citrusosságot is, majd másoljuk csak át a „markáns alkohol önkényuralma” szavakat ismét, csak a hangsúlyosság kedvéért.
Autenticitás
Ilyen szót nem ismer a szövegszerkesztő. Ettől függetlenül szeretnék egy kitérőt tenni a Verdikt és a Bor és művészet bekezdések előtt. A helyzet ugyanis az, hogy vakon kóstolva magas az esélye annak, hogy Eger csak a harmadik hely lenne Villány és a Rhône völgye után ami eszembe jutna, mint jelen borunk származási helye. Probléma ez?
Reflektorfényen kívül
Nos, ha őszinte szeretnék lenni – és mindig az szeretnék lenni – nem feltétlenül. Eger az egyik kedvenc hazai borrégióm és keserűséggel színezett meglepetéssel tapasztalom újra és újra, hogy az emberek többsége nem osztja rajongásom a tájegység iránt. Részben azért, mert nem ismerik a reflektorfényen kívül rekedt és kevésbé hivalkodó vagy hypeolt gyöngyszemeit. Ilyen megközelítésből kifejezetten örvendetes egy a tájjeleget csak közepes mértékben hozó, de karakteres, telt, gyümölcsös, könnyen csúszó és az egyszeri borivó számára kifejezetten könnyen értékelhető borral találkozni. Természetesen, ha valaki komolyabban érdeklődik, be lehet mutatni a Hangácsnak, a Merengőnek, vagy megannyi rejtett és reflektorfényen kívül rekedt csodának is.
Bor és művészet
Borunk ízvilágának képi megjelenítésére Paul Jourdy Prometheus Chained to the Rock című képét választottam. Sajnos a wikipédiáról nincs lehetőség megjeleníteni, úgyhogy csak a kép nevére kattintva érheted el. Na, vajon a festmény melyik karaktere jeleníti meg borunk alkoholtartalmát?
Most választottam egy dalt is, két előadásmódban. Az első, az eredeti, Dream On az Aerosmith-től. A második ugyanaz a szám a First to Eleven feldolgozásában. Jól szemléltetik azt, amit az Autenticitás című bekezdésben írtam annak minden előnyével és hátrányával együtt. Egyszer majd leírom a véleményem azért az autotune-ról is no, meg arról, hogy a borokban mi lenne analóg ezzel (miért említem meg épp most?).
Verdikt
Megéri az árát? Jellemzően 3300ft körül indul az ára attól függően hol veszed. Igazából a választ már lelőttem a bevezetőben, csodás választásnak tartom, főleg ha olyannak veszed, aki kevésbé ismeri a régiót, sőt akár külföldieknek is. Sokkal könnyebben értékelhető az ízvilága, mint igazán hagyományosabb társainak; gyümölcsös, telt, testes és karakteres bor.
