Kóstoltam: 2019. október

A képet Kálosi Tamás készítette, kattintva elérheted az oldalát
A palack rövid története, hogy még a filozófusváró főpróbán kóstoltam. Nagyon-nagyon ízlett és nem csak Mr. Philosopher látogatására vettem belőle még, hanem magamnak is egy palackkal, gondoltam elrakom és megiszom valami különlegesebb eseményen. Egy régi jó barátom Magyarországra látogatott Németországból és most volt ez az alkalom (a következő bekezdés mellé belinkeltem azon borok posztjainak borítóképeit, amiknek együtt kóstoltunk még Németországban). Kimentünk a borospincébe és először ezt a Kékfrankost bontottuk fel. Jegyzeteltem (habár magamhoz képest elég szűkszavúan) és most ebből a jegyzetből készül a poszt.

Ezt a képet még a régi poszthoz készítettem

Jelen poszt borítóképe Jacques Louis David munkáján alapul, címe Madame François Buron. Attribution: Jacques-Louis David [CC0]
Kiegészítés: az illető profi fotós. Ez két dolgot von maga után.
1, nagyon jók lesznek a képek
2, lesznek. Jó sokat kell majd várni rájuk.
Vártunk, nem is olyan sokat. Most már készen vannak a képek, betűzdeltem őket a bekezdések közé. Onnan ismered fel őket, hogy… hogy nagyon jól néznek ki, nem mint az én képeim 😉
Külcsín
Az elülső címke letisztult, ízléses. A hátsóról kiderül, hogy 6600 palack készült 2009-ben, rövid barrique és hosszú nagy tölgyfahordós érlelést kapott, gyümölcsösséget, érett és telt illatot és ízvilágot említ. Az üveget parafadugóval zárták le.
Illat
Pohárba töltve a nedűt, annak illatában elsősorban a füstös fanyarság dominál, mellette picit florális és cseresznyére emlékeztető gyümölcsösséget fedezhetünk fel.
Ízvilág
Az ízében egyszerre érezhetjük a roppant karakteres tannint és az erőteljes savakat is. Az előzőt erősítik még a hordós érlelés ízjegyei is, fahéj és füstösség. Az alkoholtartalma 13,5% ez manapság már talán inkább átlagosnak mondható, a borban mégis megjelenik a beérett gyümölcs zamata. Ennek ellenére a bort maximum közepesen testesnek mondanám. Tannin vonalon említhetünk még egy hatalmas adag egészen fanyar gyógynövényességet, sőt… próbáltam valahogyan választékosabban megfogalmazni, de… a jegyzetben csak annyit írtam: héjas ízek. Kiegészítés később. A bor meglepően gyümölcsös. A meggyet mindenféleképpen hangsúlyozni kell, ezt akár a bekezdés legelejére, a tannin és a sav elé kellett volna írnom. Tehát meggy. Mellette találhatunk még epret, ribizlit és cseresznyét is. Citrusokat is említhetünk, esetleg grapefruitot és mandarint.

A képet Kálosi Tamás készítette
Érdemes összevetni az itt leírtakat a fél évvel ezelőttivel. Ami számomra a leginkább szembetűnő volt, hogy az alkoholtartalmának tüzességét sokkal kevésbé éreztem erőteljesnek, mint legutoljára, míg a héjas ízeket és a savat sokkal inkább. Az ízérzet-beli különbséget elsősorban annak tulajdonítanám, hogy most elég alacsony hőmérsékleten ittuk a bort, mind a poháron belül, mind azon kívül pincehőmérséklet alatti viszonyok uralkodtak, tekintettel arra, hogy a pince kertjében voltunk, sütögettünk, este. Az alacsony fogyasztási hőmérséklet elsősorban a savakat teszi hangsúlyosabbá de az alkoholtartalom szubjektív érzetében fennálló különbséget is a hőmérséklet számlájára írnám. Tudok azért barokkosan fogalmazni, na!
A verdikt előtt egy pici kiegészítés: ez a bor nagyon autentikusan hozza a tájjelleget. Eger és környéke alapvetően egy hűvös borrégió. Ennek ellenére a beérett szőlő zamata kiérezhető, de pontosan csak olyannyira, hogy minden kortyban őszintén van ott ez a hűvösség. Az őszinte bor ritka manapság, mint a fehér holló. Alapvetően a tanninok nagyon karakteresek, ezt a savak ellensúlyozzák is szépen, viszont elképzelhető, hogy lesz, aki már túl fanyarnak fogja érezni a nedűt.
Bor és művészet
Jelen nedű ízvilágának képi ábrázolására Solomon Joseph Solomon Önarckép című festményét választottam. Habár az élére vasalt nadrág nem látható a képen, és a művésznek lehetnének egy kicsit még keményebbek az arcvonásai, hogy tényleg visszaadja a kép a bor karakterét, ezeket azért még hozzáképzelhetjük.

Verdikt
Megéri az árát? Fél éve 2250ft-ért vettem. A véleményem nem változott, nagyon is megéri ez a bor (az utóbbi fél évben amúgy is, mintha elszálltak volna a hazai borárak)! Autentikusan egri, nem is akar másnak tűnni. Talán kicsit régi vágású, de szigorúan pozitív értelemben. Komoly, komor, férfias bor. Először azt írtam, hogy elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a hangsúlyosabb tanninnal rendelkező borokat, de a magyaros ízlésűek is örömüket lelhetik benne.
Most ezt annyival egészíteném ki, hogy borunk ízvilága, az ahogy a terroir jellegét őszintén hozza nagy kincs manapság. Ha találsz belőle még bárhol, érdemes megvenni, akár az összes palackot. Pincekörülmények között amúgy is gyönyörűen fog érni, öregedni.
4 Comments
Add Yours →[…] él. Kimentünk a borospincébe és ott ittuk a nedűt. Valójában ez a bejegyzés a Dula Bence Egri Kékfrankos (Gőzmalmos) 2009 második, barokkos elemzésének a folytatása (egy estén ittuk őket, a posztok alapjául szolgáló jegyzeteimet egymás után […]
[…] Be kell jelentkezni a válaszadáshoz Régi vágásúan és barokkosan ismét 215. Dula Bence Egri Kékfrankos (Gőzmalmos) 2009 – D… szerint: október 20, 2019 – […]
[…] szekszárdi Kékfrankosok ízvilágát szereted, a balatonboglári társuk is bejövős lesz. Ha az egriekhez vagy szokva… már kevésbé. Mindenféleképpen ellenjavallat lehet, ha az Ikon pincészetre jellemző […]
[…] most szerintem vicces. Egerben az egyik kedvenc borkereskedésemben időről időre felbukkanok Dula Bence Kékfrankost keresve. Újabban Nyolcas és Fia Kékfrankost is. Merthogy mindkettő hiánycikk (no meg persze […]