Ebben a hónapban máshova került a hangsúly, mint korábban. A legtöbb dolog, amin dolgoztam, vagy háttérmunka volt, vagy egyelőre még nem látható az oldalon, de ami késik, nem múlik. Jelen posztunk borítóképével kapcsolatban: Edward Mason Eggleston (1882-1941) munkája, címe Princess of the Treasure Isle.
Öt vörösbort és egy pezsgőt elemeztem májusban. Most a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt kaptak az egri borok. Közülük először a megkomolyodott TiTi Egri Bikavér Superior 2017-et kóstoltam először. Sok minden változott az előző évjárat óta.
A hónap következő két Bikavére teljesen más vonalat képvisel. Egyrészről kvázi ismeretlenek a hétköznapi fogyasztók körében és szinte csak Egerben lehet kapni őket és ott is csak néhány helyen. De aki keres, az talál, nem kell hozzá kincses térkép. Másrészről pedig, ha boroknál is beszélhetünk generációs különbségekről, jó kontrasztot mutatnak TiTi Bikavéréhez képest.
Az első rejtett kincs Bikavér, amit kóstoltam Gál Lajos 2017-es Egri Bikavér Superiorja volt. Sokan Bourgogne-hoz szokták hasonlítani az Egri borvidéket sőt, továbbviszik a dolgot, mondván a Kékfrankos a kelet Pinot Noirja. Habár szerintem ezen állítások csak részben helytállóak, jelen borunk pontosan ugyanazt a kiegyensúlyozott eleganciát hozta mint amit a Burgundiaknál tapasztalhatunk, megfűszerezve egy kis magyaros rapszodikussággal és letagadhatatlan egri karakterrel. Persze fogalmazhattunk volna úgy is, hogy elegáns volt és szépen hozta a tájjeleget, de így mégiscsak szebben hangzott nem?
Az egri vonalon az e havi utolsó elemzésem Dula Bence 2012-es Egri Hegybíró Bora Egri Bikavér volt. Régi vágású a legjobb értelemben véve és benne van apai-anyai. Meg öt év hordós érlelés!
Visszaugorva a hónap legelejére, május első napjaiban a német Mumm & Co. Jahrgangs Sekt Dry pezsgőjét kóstoltam. Art editiont. Művészi volt? Az jó kérdés, de gyűrött lepedő tagadhatatlanul volt a címkén, a többi csak képzelőerő kérdése.
Kóstoltam egy fehér Burgundit is, Chablis Domaine Alexandre 2016-os évjáratát. Vajon a champagne-i jellegzetességeket hozta inkább (bor formájában persze), ami közelebb van a területhez fizikailag, vagy inkább a burgundit, ahová sorolják a borvidéket?
Végül, a Didliben volt egy száraz Primitivo is az olasz hetek keretében. Elemeztem. Aztán inkább gyümölcsteával zártam az estét. A palack maradék tartalma azóta is megvan. Ez kicsit kínos, mert már bőven június van, amikor írom jelen posztunkat. Elúsztam az idővel, mint a palackposta.
Statisztika és egyebek
A megtekintések száma jelen hónapban 2357-en landolt, és elsöprő mennyiségben organikus kereséssel érkeztek az emberek. Ez amúgy hasonló érték, mint tavaly decemberben. Lassan, de kitartóan mászik ismét felfelé. Tehát gyaníthatjuk, hogy az emberek elkezdtek ismét borokat vásárolni, ahogy a karantén véget ér és a félelem csillapodik. A top három legkeresettebb posztom egyébként még mindig a Baturrica, a San Zenone és a Bock Cultus Cuvée.
A leglátogatottabb e havi borelemzés díja
Vagánytaurusz 353. Gál Tibor TiTi Egri Bikavér Superior 2017
Igazából holtverseny alakult ki, pontosan ugyanannyi megtekintést kapott, mint a Didlis Primitivo. A TiTi-t választottam a díjra, mert minden létező tekintetben túlszárnyalja budget társát. Egyébként kifejezetten élveztem az új, ‘17-es évjárat kóstolását és a poszt megírását is.
A kedvenc poszt díja (az én kedvencem)
Rapszodikus egyensúlyban 354. Gál Lajos Egri Bikavér Superior 2017
Amellett, hogy a bor is kifejezetten csodálatos volt, a poszt megírásának folyamatát is nagyon élveztem. Nagy élmény volt, amikor az ízvilágáról a japán művészek letisztult, szabályos stílusára asszociáltam és megtaláltam a borhoz használt festményt. Ezt tetézte, hogy a Magyar Rapszódiát újra és újra meghallgattam különböző zongoristák előadásában, hogy azt válasszam ki, amelyik számomra a leginkább kifejező.
Gyanítom még talán jobban is élveztem az alkotói folyamatot, mintha csak olvasó lettem volna. Amúgy, az utóbbi időben arra lettem figyelmes – művészek beszámolóin keresztül – hogy az érzés, amit az alkotói munka gyümölcsét „fogyasztva” megélünk, eltörpül amellett, amit az alkotók élnek át.
A hónap legjobb bora számomra
Hagyomány és patina 357. Dula Bence Egri Hegybíró Bora Egri Bikavér 2012
Ebben a hónapban kifejezetten sok jelölt volt erre a díjra, de már az első kortynál egyértelmű volt számomra, hogy a Hegybíró Bora fogja kapni. Többször említettem már, hogy a bor egyik csodálatos tulajdonsága, hogy lehetőséget nyújt az időutazásra, ha egy öregebb palackot kóstolunk. Ezt tetézi az, hogy a borász egy a legjobb értelemben vett régi vágású bort alkotott, mindezt nagy szakértelemmel.
Terveim a következő hónapra
Ebben a hónapban is folytattam sziszifuszi munkámat a régebbi posztok kikupálásával, de a háttérben dolgozom két nagyon fontos dolgon is. Jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több, szokták mondani. Sokáig tart, az biztos, de azon vagyok, hogy kimagasló minőséget produkáljak. Van még rejtett egri kincsem is (még ha nem is lakatlan szigeten elásva), szépen lassan felkerül majd az oldalra az elemzés.
You must log in to post a comment.