Rólam

Amikor pár éve elkezdtem a megkóstolt borokról jegyzetelni és olvasni a témában, igazából egyszerűen leírható célom volt. Képes legyek étteremben vagy boltban bort választani úgy, hogy

1, olyat vegyek ami nagyjából ízleni fog

2, ne nézzenek komplett hülyének, ha borról beszélek.

Az első probléma, amivel az ember boltokban szembesül, hogy nagy a választék. Hogy válasszam ki, ami ízleni is fog? Egyáltalán mi az ami ízlik? Mi alapján válasszam ki a szerencsés nedűt? Tájegység, évjárat, ár, alkoholtartalom? A francia borok mind jók? A drága borok mind ízleni fognak? A magasabb alkoholtartalmú borok tényleg karakteresebbek?

A második probléma, ha borról kell beszélni. Adott szituáció, étterem, ott a pincér, tegyük fel tudom mi ízlik. Hogy mondjam el, hogy az milyen is?

Tegyünk egy próbát, tegyük fel tetszik ez a kép és szeretnél valami hasonlót nézegetni a vacsorád mellé:

Adott egy élmény, amit az egyik érzékszerveddel (a szemed) átélsz és erről kéne beszélned, mert szeretnél olyan képet nézegetni a vacsorádhoz, ami tetszik. Mit mondasz?

Tegyük fel, hogy a „mutasson nekem egy 1937-es Picassot legyen szíves” nem játszik, mert most pont nincs. Kénytelen vagy beszélni róla. Tetszik. De miért? Van rajta ló meg bika. Ezért tetszik? Bármilyen lovas kép jó lesz? Vagy azért tetszik inkább, mert olyan különleges, hogy senkinek nincs egy testrésze sem a helyén, de mégis megismered, hogy a nő a bal oldalon halott szerettét siratja üvöltve. A ló riadtsága megragad. De a lámpa is olyan bizarr hangulatot áraszt. Lámpás kép legyen? Fekete-fehér. Kérjek olyat? Vihetnénk tovább a dolgot, de remélem tudtam érzékeltetni a helyzetet.

Adott egy érzékszervi percepció, amit szeretnénk szavakba önteni. Ez szimplán úgy történik, hogy asszociálsz egy érzékszervi információt egy szóhoz. Kicsit úgy, mint a nyelvtanulásnál. Érzed a szádban az ízt és (ha szerencséd van) felismered, hogy ezt az érzékszervi információt hívják úgy, hogy mondjuk markáns tannin. Vagy amit érzel, emlékeztet más ízre, vagy akár illatra, hiszen ez a két érzék szoros kapcsolatban van. Egy idő után elkezdesz olyanokat mondani, hogy „mazsolás íz”, „csokoládé”, „szivar”, „hosszú lecsengés” és az embereknek egy csoportja pontosan érteni fogja, mit is akarsz kifejezni.

Tehát első körben ízeket és illatokat tudunk szavakhoz kapcsolni. Aztán, ha elég bort kóstolok, magabiztosabban tudok majd általánosítani. A száraz mediterrán, magasabb alkoholtartalmú vörösöknek általában olyasmi az ízvilága, amit szeretek. Az a múltkori Syrah jó volt, azok többnyire tetszenek. Ettől a pincészettől ittam már egy Cabernet Sauvignon-t, biztos a Kékfrankos is jó lesz…

És szép lassan elkezdődik a munka. Boldogságos munka, de olyan értelemben mégis munka, hogy figyelni kell az ízre és megjegyezni. Sőt, még jobb, ha fel is írom, mert amúgy elfelejtem.

Amikor pár éve elkezdtem ezt a munkát, nagyon jó lett volna egy olyan forrás, ahol

• őszintén írnak az érzékszervi percepcióról, amit én is megerősíthetek ha csak egy picikét megerőltetem az ízlelőbimbóim.
• Nem használnak felesleges majomfogó üres jelzőhegyeket: „elegánsan kerek”, „fiatalos ízaroma”. Ezek mit jelentenek? (költői kérdés, ha őszinte vagy sok esetben elsősorban arra hivatottak, hogy valami pozitív érzelmet váltsanak ki belőled. Szeretem az elegáns ruhákat, akkor biztos az elegáns bor is jó lesz. Írom ezt annak ellenére, hogy az elegáns egy szakkifejezés, ahogy a kerek is.)
• Olyan borokat kóstolnak, amit én is megveszek, az árspektrum teljes hosszáról írnak borokról. Nem ritka, hogy csak felső árkategóriás borokat kóstolnak, pedig az átlag kezdő csak addig ruház be vakon egy drága borra, amíg egyszer jól mellé nem fog egy „elegáns hosszú lecsengésű határozottan férfias” borral.
• Nem kap minden bor 83 pontot.

Szeretném azt adni a kedves olvasómnak, amire nekem is szükségem lett volna, amikor pár éve…

Ez volt a végszó a Rólam részben, amikor először megírtam. Most néhány hónappal később egy kis kiegészítés:

Az elmúlt pár hónapban, amikor borokról beszélgettem emberekkel, két dolog lett nagyon világos:

1, Amikor az embereket megkérdezem, hogy milyen ízeket éreznek, ha épp közösen kóstolunk egy bort, az elsöprő többségük azzal nyit, hogy „Én nem értek a borokhoz.” Ha egy kicsit megváltoztatnánk a helyzetet és mondjuk egy sült csirkéről kérdeznék, a válasz roppant triviális lenne és az emberek elkezdenék sorolni a fűszereket és egyéb ízeket, amiket éreznek.

Miért, mi a különbség? Én két okot említenék:

Egyrészről sült csirkét mindenki sokszor evett már és a fűszerek ízérzetét is megtanulta a nevéhez párosítani, tehát nem esik nehezére egy ízérzetről szavakra asszociálnia és erről beszélnie.

A másik ok, hogy az emberek feszélyezve érzik magukat, nem szoktak hozzá, hogy őszintén és objektíven beszéljenek olyan ízekről, amiket valójában mindenki érezhet. Arra számítanak, hogy valami olyasmivel kéne nyitniuk, hogy „Ez egy hosszú lecsengésű jól strukturált elegánsan kerek piros bogyós gyümölcs ízek kavalkádja és napfényes a zamata, továbbá augusztusi orchidea is fellelhető az illatában.” Természetesen ez csak egy marhaság, amit most kitaláltam, de az elv fontos: hallanak szavakat borelemzőktől, amiknek nem tudják az ízérzethez társítani a jelentését és mivel a téma túl van hypeolva, nem merik azt mondani, amikor az idézethez hasonlót olvasnak vagy hallanak, hogy ez (legalább részben) hülyeség.

Ebből következik egyértelműen az is, hogy ha szimplán annyit éreznek, hogy mondjuk egy adott bor mondjuk savanykásabb, mint egy másik, nem merik elmondani, mert a valódi ízérzetüket csak egyszerű hétköznapi szavakkal tudnák kifejezni, nem a fent említett szóvirágokkal. Így bele sem kezdenek.

2, Pár napja történt, hogy valakivel borokról beszélgettünk és édesanyám is ott volt. Róla tudni kell, hogy egyrészről mindig szorgalmasan és figyelmesen elolvassa az összes írásomat, másrészről azt, hogy életemben eddig talán kétszer láttam úgy ténylegesen bort inni. Szóval megy a beszélgetés és valaki felhozott egy borokkal kapcsolatos problémát, egész pontosan azt, hogyan érdemes a borokat tárolni. Nem volt lehetőségem válaszolni a kérdésre mert épp valami mást kellett csinálnom és édesanyám elkezdte mondani a választ, sorolni a dolgokat. Egy kisebb disszertáció lett volna belőle, csak valaki épp a szavába vágott és elkezdett valami másról beszélni.

Ekkor erősödött meg bennem a bizonyosság: amennyiben valaki (bárki) igaz és számára is megtapasztalható és érthető információt olvas (jelen esetben) a borokról, nagy szakértelmet érhet el.

Tehát a fent említett két felismerés kapcsán egy új célkitűzés fogalmazódott meg bennem:

Legyen akár borokról szóló előadás, vagy itt az oldalon leírt anyag, arra fogok törekedni, hogy ráébresszem az embereket, téged, hogy mindannyian képesek vagyunk, így te is képes vagy arra, hogy borokról megfelelően beszélj és igazat szólj, hiszen már most rendelkezel mindennel, amivel a világ legjobb sommelier-jei: van nyelved, ízlelőbimbóid.

Ennyi, a többi már csak munka.

Kapcsolat

Az oldalon jelenleg ki van kapcsolva az üzenetküldés lehetősége. Viszont a danswineblog.com hivatalos Facebook csoportjában szívesen látunk!