Sangria, kalibrált lányok és az alibi 266. Cepa Lebrel Rioja Joven 2018

ittam: 2019. július

A palack rövid története jelen esetben tényleg rövid. A Didliben akciós és az ilyen borok iránt magas az érdeklődés, továbbá a Tempranillo amúgy is az egyik kedvenc borszőlő fajtám és szoktam hangoztatni, hogy a 3 Eurós Tempranillokat is szeretem. Vajon jelen esetben is így lesz? Nézzük hát!

A palackot plasztik dugóval zárták le; jó mert nem gond, hogy a szupermarketekben általában polcon állítva tartják, viszont rossz, mert így esélyed sincs megállapítani, hogy hősérülést szenvedett-e mondjuk amíg a kamionon volt. Voltak azért melegek mostanában.

Az elülső címke kicsit rusztikusabb beütésű, a hátsóról kiderül a Tempranillo borszőlő, La Rioja, mint eredet (ha az elülső címkéről nem jöttél még rá), továbbá a 13%-os alkoholtartalom.

Pohárba töltve a színe bíbor egy kevés mély-lila beütéssel. A könnyek erőteljesen színezettek, közepesen lassú tempóban csordogálnak lefelé. Illatra az alkohol relatív domináns, továbbá egy kicsit fűszeres és florális. Fellelhető még az illatán egy kevéske dohányosság, kellemes.

Az íze alapvetően kiegyensúlyozott. Mindenféleképpen a gyümölcsösséget emelném ki elsőnek. Főleg bontás után az elején. Fontos megemlíteni, hogy az eddigi hasonló „budget” Didlis borokkal (egy pozitív példa és egy rossz… no, meg a csúf egyben) az volt a tapasztalat, hogy nagyon gyorsan szétestek ezért az elején leírtam, hogy ne szellőztessük sokáig. Kiegészítés a végén. A gyümölcsökre visszatérve elsősorban cseresznyét említenék, de mondhatunk még ribizlit és meggyet is. Lustáknak piros bogyós gyümölcsök. A savak karakteresebbek voltak a tanninnál a bontás után. Az elején a tanninra a bársonyosságot írtam.

Egy-két óra szellőzés után viszont változott a helyzet. A tannin sokkal karakteresebbé vált és ezzel egy időben a piros bogyósok szépen feketét öltöttek. Tehát fekete cseresznye, meggy és egy hatalmas adag fekete ribizli. Az elején nem hangsúlyoztam ki, de a gyümölcsízek nagyon teltek, zamatosak. A bor alapvetően könnyed, nagyon maximum közepesen testesnek mondanám.

A könnyed gyümölcsösség mellett relatíve fűszeres és ami kifejezetten érdekes: van egy icinke picinke pezsgése is, ami a szellőzéssel sem tűnt el. Az animális ízeket mindenféleképpen kiemelném és egy kicsit ez most engem is meglepett. Sőt, nyugodtan említhetünk még mandula ízt is, elsősorban a tannin vonalon. Hordós érlelésről nem sok információm van. 2018-as borról levén szó, ha volt is ilyesmi, rövid kellett, hogy legyen. Ennek ellenére karakteres füstösséget említenék.

A szellőztetésre visszatérve: Egy éves borokat amúgy sem szoktak dekantálni, tehát gondolom, hogy neked sem jutott eszedbe. Jó hír viszont, hogy eddig nem esett szét a bor, tehát ha még a bontás napján megisszátok biztosan semmi gond nem lesz vele. Lehet alibi, hogy mondtam. Meg kell inni még ma, kész!

Verdikt: Megéri az árát? Nos, alapvetően boldogsággal tölt el, hogy annak ellenére, hogy egy akciós és alsó árkategóriás borról van szó, nem azért írom le, hogy az ár-érték aránya jó, mert az ára annyira alacsony lenne, hogy egy közepes minőséget is elviselne. Alapvetően ez egy jó, kellemes bor, sangriának igényes kivitelben tökéletes, társasági összejövetelekre érdemes lehet belőle betárazni több palackkal is, mert könnyed gyümölcsössége révén gyaníthatóan mindenki szeretni fogja, még a rozéra kalibrált lányok is. A 899 Forintos árát szerintem teljes mértékben megéri, lám-lám néha néha még hozzánk is eljutnak a csodás €3 alatti Tempranillok!