Kóstoltam: 2022. március
Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy habár a 413 (az elemzés sorszáma) prím számnak tűnik, nem az; osztható 7-tel és 59-el. Van ez így.
Visszatérve a szokásos gondolatmenetre, a palack rövid története, hogy pár évvel ezelőtt ajándékba kaptam és úgy döntöttem, várok még a felbontással valami különlegesebb alkalomra. Persze időközben azért mocorgott a fejemben, hogy azért nem kéne a végtelenségig palackban érlelni, aztán jött egy teljesen átlagos péntek és úgy döntöttem, eljött az idő. Jól döntöttem? Ne szaladjunk ennyire előre!
Külcsín
A cuvée bordeaux-i palackban érkezik, a front címke abszolút visszafogott, elegáns és letisztult, ahogy egy ilyen kaliberű, bocs grádusú bortól várnánk. A hátsó címkéről derül ki a grádus szó jelentése (ha nem sejtenénk): fokozat, mérték. A cuvée alapját a Merlot és Cabernet Franc bordeaux-i fajták adják, melléjük kölcsönöz mediterrán forróvérűséget a Sagrantino és hazai csengést a Kékfrakos.
Meglepő módon az angol leírás részletesebb, mint a magyar, fekete cseresznyét és ibolyát ígér komplex illatában, málnát, szilvát és fűszerességet ízében, megemlíti a hosszú, 24 hónapos hordós érlelést és 14%-os masszív alkoholtartalmát.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű egészen mély cseresznye színben tündököl, jó adag barnába forduló téglássággal a peremen (ne felejtsük el, már kilenc éves). Már ránézésre is eszméletlen magas beltartalomra következtethetünk, a könnyek erősen színezettek, roppant vaskosak és komótosak.
Illatában a mindent feltüzelő fűszeresség uralkodik, elsősorban fekete bors. Ezt egészíti ki még gyógynövényesség, kevés eukaliptusz és jó adag alkohol. Hosszabb szellőzéssel az öreg boros jegyek és a gyógynövényesség hangsúlyosabbá válnak. Meghálálja a dekantálást, őszinte.
Ízvilága
Borunk roppant tartalmas, sűrű, akár a vér. Fűszeressége mellett nem lehet szó nélkül elmenni, így meglepő módon ezzel kezdeném. A sok-sok paprika és fekete bors tüzességét csak fokozza az átütő alkoholtartalma.
Tanninjai robusztusak. Először a fekete teát emelném ki gyógynövényekkel, fekete ribizli héjjal, de ahogy szellőzik, egyre inkább megjelenik benne a roppant száraz fekete csokoládé is. Valami olyasmi, ami csak a mesében létezik, mondjuk 120%-os kakaótartalommal 😀
Viccet félretéve itt érdemes kitérnem a 24 hónapos hordós érlelés hatásaira. Habár ifjabb korában minden bizonnyal nyersebbek lehettek ezek a jegyek, mostanra már szépen „integrálódtak”, belesimultak ízének többi vetületébe, elsősorban a tanninba persze. A feljebb már említett brutál csoki mellé egy kevés füstösséget említenék még, a tölgyesség már teljesen beleolvadt az ízvilágába.
Legény korában minden bizonnyal lehengerlő gyümölcsösséget mutatott borunk, mostanra már csak a fekete cseresznye az, amit még kiemelhetünk a hosszú ideig palackban érlelt, „öreg” borokra jellemző, ízek mellett.
Savai erőteljesek, a csipkebogyó és hibiszkusz mellé még grapefruitot is említenék ezen a vonalon. Én a ként kiéreztem benne, de tudnod kell, erre nagyon ki vagyok hegyezve, így az egyszeri borfogyasztónak szerintem nem tűnne fel.
A verdikt előtt kihangsúlyoznám, hogy mivel ajándékba kaptam pár éve, a palack előéletéről nem tudok sokat, ha esetleg nem volt teljesen optimális körülmények között tárolva az kicsit „gyorsabb öregedést” eredményezhetett. De mivel ízvilágában kivetnivalót nem sokat találni, csak azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, ha a gyümölcsbombákat szeretjük, nem feltétlenül érdemes négy-öt évnél tovább érlelni még a robusztus, sűrű szövésű borokat sem, hiszen semmi nem tart örökké. Persze mindez ízlés dolga, vannak akik kifejezetten rajonganak az érett ízvilágért.
Bor és művészet
Borunk ízvilágának képi megjelenítésére Beckwith James Carroll L-Empereur című festményét választottam. A lemenő nap és a festmény színvilága egyértelműen passzol a cuvée öregedő jegyeihez. A Grádus egy nagy bor, teljesen megérdemli a névválasztást, ezt szépen szimbolizálhatja a szobor büszke, dicső diadalmassága; habár, testtartása azt sugallja, mintha tehetetlenül állna az idő múlásába kényszerűen beletörődve.
Verdikt
Érdemes megkóstolni? Illat és ízvilága csodásan komplex, szépen összeérett, de visszatérve az első bekezdésben feltett kérdésemre, ha pár évvel ezelőtt bontom fel, gyümölcsössége gyönyörűen tündökölt volna. Hiába, semmi sem tart örökké!
A ’16-os évjárathoz valamelyest 6000ft alatt is hozzá lehet jutni, gondolkodás nélkül érdemes lehet a kosarunkba tenni, nem csak akkor ha rajongunk Szekszárdért vagy a testesebb, tartalmas fekete-gyümölcsbombákért.
