Sherlock Holmes bora 282. Ikon Áfium 2015

Kóstoltam: 2019. szeptember

A palack szokásos rövid története helyett sokkal érdekesebb, hogy miért pont most bontottam fel (megvolt már itthon pár hete-hónapja). Tegnap kóstoltam ugyanis az Ikon Merlot – Shiraz 2015 – Dióstető néven illetett nedűt, amit az ildA (érted ugye?) szupermarketek polcaira szántak, merthogy csak náluk lehet kapni. A bor nagyon kellemes volt, pont az az ízvilág, amit szeretek, viszont valami gyanússá vált. Az Áfium Merlot – Syrah házasítás és a Shiraz valójában a Syrah borszőlő egy másik neve. A két bor 14%-os alkoholtartalma is egyforma. Felmerült hát a gyanú, hogy… a két nedű közt a legszembetűnőbb (és talán egyetlen) különbség a címkézés és az elnevezés lenne?

Külcsín

Haladjunk persze a szokásos sorrendben! Az elülső címke elegáns, egyedi és művészi. A bor nevét az ópium egy régies nevéről kapta, mert szerintük könnyű rászokni. Tudtad, hogy az ópium és a morfium vegyi szempontból nagyon közel állnak egymáshoz? Ez később még fontos információ lesz.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű mély rubin színben pompázik, a könnyek erőteljesen színezettek és lassacskán csordogálnak csak lefelé. Illatában a fanyar gyógynövényesség és dohányos illat dominál a leginkább de a magas alkoholtartalom is erőteljesen érződik.

Ízvilága

Ízében is a fanyarság a legátütőbb. Dohány, szivar, avar, pipadohány, (Pipadohány? Na most ezt miért írtam? A végén kiderül.) nevezd aminek akarod. Gyógynövények ugyanúgy jelentősen képviseltetik magukat, egy jó adag babérlevéllel a háttérben. Diót még említenék, soroljuk ezt az ízt is a tannin-fanyar vonalra! A savak is karakteresek, de csak annyira, hogy a tannin fanyarságát pont megfelelően ellensúlyozzák. A hordós jegyek is markánsak, elsősorban füstösséget és tölgyfát említenék. Alapvetően nem kifejezetten gyümölcsös, viszont megbújik egy kevéske meggy, málna és szeder a háttérben. Ellenben roppant fűszeres, elsősorban a fekete borsot emelhetjük ki, habár ha valami nagyon vadat szeretnék mondani akkor félve ugyan, de még a kurkumát is megemlíteném. Félve. Az alkoholtartalma relatív magas (14%) és ez az ízén is markánsan érződik.

A tanninnál hosszabb szellőzés után ugyanúgy megjelenik egy pici gumi-úszósapkás csikorgás a háttérben, mint tegnap fehér címkés társánál, de teljes mértékben tolerálható.

Mint két tojás?

Nos, a fenti (kicsit rövidkére sikerült) elemzést direkt úgy írtam, hogy nem olvastam vissza a tegnapit. Ha esetleg összeveted őket, láthatod, hogy szinte ugyanazokat a dolgokat emeltem ki. Itt-ott egy két apró különbség (ami betudható akár fogyasztási hőmérséklet-különbségnek, annak, hogy az egyik palackot már tegnap bontottam és lezárva állt egy éjszakát a hűtőben, a két palack különböző előéletének: ezt a palackot, az Áfiumot az ötbetűs brit áruházláncban vettem és ott nagyon, hangsúlyozom nagyon nem bánnak jól a borokkal). Töltöttem a tegnapiból is egy pohárral és összehasonlítottam őket.

Kezdjük azzal, amit a szemünkkel is láthatunk. A nedű(k) színe, a könnyek színezettsége és mozgásának tempója szinte egyforma. Az illatuk… szinte egyforma. Az ízvilágról való elemzéseket pedig, ha összeveted, láthatod: majdnem ugyanaz. Gyanús, hogy ugyanaz a két nedű más címkézéssel? Ha Sherlock Holmes lennék, valami nagyon nyakatekert sztorit kerekítenék, hogy „néhány kockás Tweed zakót viselő, identitását nem-felfedő úriember megkereste a borászatot, hogy nyomottabb áron árusítsák boraikat. Csúnyán néztek rá. A borász álmatlan éjszakákon át forgolódva hányta-vetette a dolgot és beleegyezett.” De nem vagyok Sherlock Holmes. Sherlock Holmes (többek között) morfiumot is fogyasztott, hogy kiszakadhasson „a létezés egyhangú hétköznapiságából”. Én Áfiumot fogyasztok épp azon morfondírozva, hogy a “the dull routine of existence” azért sokkal jobban hangzik, mint magyar fordítása. Pedig próbálkoztam azért…

Nos, nem vagyok Sherlock, így nem jelentem ki egyértelműen, hogy a két nedű ugyanaz lenne, habár… habár nem fejezem be a mondatot, hogy az olvasó is kicsit Sherlocknak érezhesse magát.

Verdikt

Megéri az árát? Nos, alapvetően ez egy nagyon jó bor. Karakteres, férfias, füstös és fanyar. Az én ízvilágom, szeretem az ilyen borokat. Ha valaki nem igazán preferálja a roppant domináns tannint, talán kevésbé fog bejönni neki. Az Áfium eredeti ára 2890ft környékén mozog. Amennyiben nem tudnám, hogy a jelenleg (még) kapható Ikon Merlot – Shiraz 2015 – Dióstető egy ezressel kevesebb és rejtélyesen hasonló hozzá, mindenféleképpen azt mondanám, hogy azoknak nagyon is megérheti ezt az árat, akik az ilyen ízvilágú borokat szeretik. De kinyomoztam. Így már más a helyzet. * Elgondolkodva bámulja a tüzet a kandallóban. Az eső elkezd kopogni az ablakokon. Aprólékos precizitással megtömi pipáját. Meggyújtja. Lassan pöfékel és a tűzbe réved.*

Kis kiegészítés: Ikon Áfium 2016

2020. februárban egyik jóbarátommal borokat kóstoltunk és előkerült egy üveg Áfium is. Mivel ízvilágában hasonló, mint 2015-ös társa, elsősorban a különbségekre fókuszálok most, leszámítva a tannint, mert kihagyhatatlan, hogy a roppant karakteres tanninnal kezdjek. Nagyon markáns, én szeretem az ilyen borokat, de biztos vagyok benne, hogy a könnyedebb, csúszósabb, kevésbé dinamikus ízvilágú borokat szeretőknek már sok lesz. Tannin vonalon nyugodtan említhetünk fekete csokoládét és fekete teát is. Savtartalma pont annyi, hogy struktúrát ad a bornak. Gyümölcsösségét jobban hangsúlyoznám, mint a 2015-ösnél tettem. Fekete bogyósból mondhatunk sok mindent, szederrel és fekete ribizlivel az élen, mézes zamatossággal kísérve. Alkoholtartalma magas és tüzesen érezteti is magát az ízében. Rövid verdikt: imádtuk! Az ára amúgy manapság a Didliben 2000ft környékén van, ha épp lehet kapni belőle.