Számtalan apróság 1. és a cica

Béla és Bandi Sauvignon Blanc 2019, Ruppert A Beszélő Virágok Kertje 2019 és Martinus Zánkai Tóhely Olaszrizling 2017

Bevezető gyanánt annyit említenék meg, hogy az előző hónapban kezdtem azt a szokásomat, hogy azokról a borokról, amiket említésre méltónak tartok ugyan, de egy egész bejegyzés elkészítéséhez (és főleg a minőségi fotókhoz) nincs elég időm, tömör és velős jegyzeteket írok. Ezeket aztán bizonyos időközönként feltöltöm. Úgy döntöttem az ilyen bejegyzéseket Számtalan apróság címmel fogom ellátni. Nézzük hát!

Béla és Bandi Sauvignon Blanc 2019

Az előző bejegyzésemben említettem, hogy Sauvignon Blanc hónapot tartok, kiemelt figyelmet fordítva ezen borszőlőnek. Az persze nem jutott eszembe, hogy a „vad fehér” borszőlőhöz dukál egy fehér cica, de az élet megoldotta a dolgot. Mint utólag kiderült, a borok csomagolására használt selyempapír labdává gyűrve kenterbe ver minden drága és olcsó macskajátékot.

• 

• 

• 

• 

A pincészetről annyit emelnék ki, hogy Béla és Bandi emberközeliek, a szőlőművelést és borászatot elsősorban édesapjuktól és nagyapjuktól tanulták, annyit művelnek, amit a szűk család még elbír. Régen ahhoz, hogy valaki borász legyen nem papír kellett, hanem tudás, tapasztalat és alázat – mondják. Törekednek minimálisra csökkenteni a vegyszerhasználatot a szőlőben, apropó… a címke: a traktor a „harmadik testvér”.

Pohárba töltve a nedű egészen telt szalmasárga színben tündököl egy kevéske zöldes árnyalattal. A könnyek kifejezetten teltek és komótosan csordogálnak a pohár falán.

Illatában a vadvirágok illatát, kevéske gyömbéres fűszerességet, kicsi ásványosságot és jázminos teltséget hangsúlyoznék.

A korty könnyed és kiegyensúlyozott. Savai citrusokat és citromfüvet idéznek, maradványcukor pont annyi van benne, hogy könnyen csúszóssá tegye a bort, sok-sok (fehér) vadvirágosság, kevéske sós ásványosság, gyümölcsök terén pedig pici zöldalma és ananász jellemzi, az utóbbiak a lecsengésében is elkísérnek. Egy picit jobban éreztem a ként, mint szerettem volna, de az egyszeri borivónak ez nem tűnne fel.

A bor polci ára 2390ft, ennyiért egy igazi nyári esti könnyed fehéret kapunk, ami jó választás lehet cézár saláta vagy sushi mellé, kertben barátokkal vagy füves domboldalon fogyasztva, de akár egy vadóc fehér cica társaságában is.

Ruppert A Beszélő Virágok Kertje Siller 2019

Bevallom, a sillert soha sem tudtam igazából hova tenni. Olyan, mint a dobszóló: van, van de soha nem értettem miért van létjogosultsága. Nem is rosé: karakteresebb, nem is vörös: könnyedebb. Ellenben a jelen példa a nyár ultimate fröccsbora lett számomra. Kiegészítés lejjebb!

Rupperték címkéin a nyuszi egy aranyos történetet szimbolizál. Ők is igyekeznek a lehető legkíméletesebb módokon dolgozni a szőlőben, éppen a bio szőlőművelésre való átállás időszakában vannak. A tőkék között meghagyják a természetes talajtakarót és a nyuszik… nos, szimplán odaszoktak: senki sem bántja őket, jól érzik magukat!

Pohárba töltve a nedű cseresznye színben tündököl, a könnyek egészen teltek és csak lassan csordogálnak a pohár falán.

Bontáskor volt egy hangyányi pezsgése, savai kellemesen karakteresek és kirobbanóan gyümölcsös a bor. Gyümölcsösség terén a ribizlit, cigánymeggyet, gránátalmát és a málnát emelném ki elsősorban. Az első két gyümölcsöt a sav oldalára, a gránátalmát pedig a kellemes, háttérben meghúzódó fanyarság vetületére írnám. A tannin szót azért még nem használnám. Egész magas, 13%-os alkoholtartalma ugyanúgy elrejtőzik az ízében mint a maradványcukor. Mindkettő belesimul a gyümölcsös, könnyed ízvilágba.

Esti sütögetéshez (a kertben, ahol a virágok nem beszéltek) fele részt frissen készített szódával ütöttem fel. Egyszer talán írok egy külön bejegyzést a fröccstudományról, most csak egy apróság: a borok alapvető egyensúlyát megbontjuk ezzel, így bizonyos ízvetületeket tompítunk, másokat kiemelünk. A nyuszis siller ízvilága így egy hihetetlen málnaszörpös, joghurtos, meggyes irányba tolódott. Ha nem csak egy palackunk lett volna, lehet még a virágok is megszólalnak. A 2090ft-ot, amennyibe kerül, az utolsó fillérig megéri!

Martinus Zánkai Tóhely Olaszrizling 2017

Bevezető gyanánt néhány apróság: Az egyik, hogy találkoztam emberekkel, akik ódákat zengtek, hogy mennyire imádták a bort. Amúgy a Gilvesy pincészet borászának alkotása. Fontos tényező még, hogy az utolsó palackok egyikét sikerült megvennem, ami igencsak le volt már árazva, így az eredeti 2790ft feléért hoztam el. Mindjárt ki is derül, miért. Nézzük hát!

Pohárba töltve a nedű a szalmasárga egy sötétebb árnyalatában tündököl. A könnyek teltebbek, mint elvárnánk de egész gyorsan csordogálnak a pohár falán.

Bontáskor illatában és ízében is az öreg boros jegyek egyértelműen uralkodtak, habár szellőzés után ez nagyon sokat finomodott, majdhogynem eltűnt. Így most illatában egy kevés fanyarságot találunk, ami hordós érlelésről árulkodik. Mellette még barackot emelnék ki és valamelyest az alkohol kipárolgását. Az öreg boros jegyek többek között annak is betudhatóak, hogy a dugó teteje egy picit el volt színeződve: lehet, hogy sokáig tárolták állítva a palackot, aztán elfektették.

Ízében szintén kiérezhetőek az öreg boros jegyek, így a gyümölcsösség és a savak kicsit elmosódottak már, valamennyi citromhéjat viszont kiemelhetünk ami kellemesen elegyedik a mineralitásával. Fanyar vonalon barackmag és őszibarack héj egyértelműen említhető, főleg a lecsengésében. Alkoholtartalma a 12%-ot meghazudtolóan érződik. Habár borunk ízvilága még így is kiegyensúlyozott és karakteres is, sajnos már egy picit túllendült a fénykorán, fehéreknél ez teljesen normális. A szellőzés nagyon sokat segített neki, ez a nedű minőségét bizonyítja.

Verdiktnek annyit emelhetünk ki, hogy habár a leárazás teljes mértékben indokolt volt, mivel borunk már túl van a csúcsán, komplexitásából valamennyi még megmaradt és miután szépen kiszellőzött, jóízűen fogyasztottuk el.