Kóstoltam: 2020. június
A palack rövid története, hogy ajándékba kaptam. Ez elég gyakran megesik, jelen esetben mégis különleges. Miért? Mert az illető előtte megkérdezte, mi a kedvenc borom. Lányos zavaromban elkezdtem sorolni: Nero d’Avola Szicíliából, Rhône-völgyi cuvée-k Châteauneuf-du-Pape-pal az élen, természetesen az Egri Bikavér, majd megemlítettem, hogy a St. Andrea Áldást nagyon szeretem és manapság mindenkinek azt veszek karácsonyra és egyéb ünnepekre. Beszélgettünk még egy kicsit és végül kezembe nyomta ezt a palackot, hogy majd ízleni fog.
Ez miért érdekes, kérdezhetnéd. Azért, mert papíron nincs kifejezetten sok köze a két bornak egymáshoz (más borszőlők, hordós érlelés hossza, borrégió), mégis ízvilágukban és karakterükben olyan hasonlatosak, mint két testvér (ez angolul viccesebben hangzott volna, a szerzetesrendekre használják a brotherhood kifejezést is). Na, és ízlett? Ne szaladjunk ennyire előre!
Külcsín
A címkén lévő idézetet elolvasva egyértelművé válik borunk nevének jelentése: egy hemina bor a mértékletes adag a „gyengébb” testvéreinknek (én önmegtartóztatásban asszociálnék gyengébbre, nem fizikai szempontból). A hemina egy római űrmérték (273ml). Valahogy mindig a rómaiaknál kötök ki.
Visszatérve a címkére láthatunk rajta fiatal (bencés) szerzeteseket, ahogy fülhallgatóban kártyáznak (persze egy palack borral, ami gyaníthatóan három hemina űrtartalommal rendelkezik). Bevallom, ez a kép az egyetlen dolog, ami nem igazán tetszik a címkén. Nagyon jó az idézet, az arannyal szedett betűk és a rend címere is. Sokkal ízlésesebb és komolyabb lett volna, ha a címer kerül a srácok helyére, fölötte az arannyal szedett latin szöveggel. Miért tették rá mégis a képet? Ha beszélgettél már fiatal papokkal, lehet egy tipped. Nekem sokszor volt ilyenkor olyan érzésem, mintha bizonygatnák, hogy „attól ők még lazák, hogy Istennek szentelték életüket”. Szerintem fölösleges dolgokat bizonygatni, ha valaki el akar ítélni, úgyis el fog.
A címkén kicsit elrejtették az évjáratot és az alkoholtartalmat. Az utóbbi 14,5%. Ora et labora! (Imádkozz és dolgozz!), szól a bencések mottója. Erről az alkoholtartalomról viszont az a szekuláris mottó jut eszembe, hogy „Work hard, party hard”.
A palackot csavarós kupak zárta, nem kell aggódni a parafadugó hiányosságai miatt, igaz kicsit megöli az életérzést.
Szín és illat
Pohárba töltve a nedű mély cseresznye színben tündököl. A könnyek eszméletlenül teltek, színezettek és komótosan csordogálnak a pohár falán. A nedű roppant olajos érzetet kelt.
Illatában legelőször a szantálfát hangsúlyoznám ki (hordóhoz köthető illatokból) és a gyógynövényességet. Mindkettő roppant karakteres. Természetesen az égig érő alkoholtartalom kipárolgása is markánsan érezteti magát. Kifejezetten kellemes illata van, el lehet vele időzni jó sokáig. A háttérben fel-felbukkan egy kis gyümölcsösség is, amolyan kellemes piros és fekete bogyós egyveleg.
Ízvilága
A maradványcukrot stilisztikai okokból a végére hagynám. Kezdjük a tanninnal. Kifejezetten markáns, karakteres. Sok-sok gyógynövényt találunk itt, fekete teát és dohányt. A hordós jegyek is egészen karakteresen érződnek, de teljes mértékben beleolvadnak a tanninba, említsünk egyszerűen csak tölgyet. Savai a korty végén és lecsengésének elején érződnek igazán, később még írok róluk. Amúgy a lecsengésében visszatér a tannin egy hatalmas adag fekete csokoládéval. Itt emelném ki ismét a fekete teát és a fekete olívát is, továbbá ezen a ponton érezhető egy kevés (az almasavbontás eredményeképp jelenlévő) vajasság is. Habár fűszeres is a bor, maradványcukor tartalma elkendőzi azt ugyanúgy, ahogy a jelentős savtartalmával is teszi.
Borunk gyümölcsössége megér egy külön bekezdést. A beérett gyümölcs zamata már a legelső kortynál egyértelműen érződött (még mindig nem térek ki a maradványcukorra). Roppant gyümölcsös a bor, de mégis hatalmas gondban vagyok, hogy kiemeljek bármit is. Hosszú lesz a sor. A teljesség igénye nélkül biztosan mondanék szilvát, sőt szilvalekvárt, (fekete) mazsolát, szedret, fekete ribizlit és a meggyet is.
Nincs hova bújni: maradványcukor. Az első egy-két kortynál még csak arra ocsúdik az ember, hogy zamatos a bor és nagyon könnyen csúszik annak ellenére, hogy ízvilágának minden vetülete erőteljes. Aztán tovább kortyolgatva kezdi egyre inkább azt érezni, hogy habár száraz borként van feltüntetve, kifejezetten magas maradványcukor tartalommal rendelkezik. A technikai részletekkel (amikkel bőségesen ellátnak minket az apátok) a következő bekezdésben fogunk foglalkozni, egyelőre elég ennyi: maradványcukor: 4,9g/l.
Száraz? Nos, habár eredetileg 4g/l-ig tekinthető száraznak egy bor, van egy kitétel, miszerint ha megfelelő a bor savtartalma, a cukortartalom akár 9g/l-ig is elmehet.
Technikai részletek
Az apátság pincészetének weboldaláról a legapróbb részleteket is megtudhatjuk. Ez véleményem szerint amellett, hogy a fogyasztók minden kíváncsiságát kielégíti (leszámítva azt a kérdést, hogy vajon kézzel szüreteltek-e? – gyanítom igen) azt sugallja, hogy a borral is ilyen aprólékosan és nagy szakértelemmel foglalkoztak. Az első fontos info, hogy a nedű 75% Merlot, ezt egészíti ki a Cabernet Franc 25%-ban, tehát egy bordeaux-i cuvée-ről van szó; a szerzetesek egyenesen pannonhalmi bordóinak nevezik.
Acéltartályban forrt ki kontrollált hőmérsékleten, majd nyolc hónapra másod- és harmadtöltésű hordókba került. Itt annyit emelnék ki, hogy úgy érződik hangvételükön, mintha félnének attól, hogy talán elijesztik a vásárlókat az erőteljes hordós jegyek: a nyolc hónapot kevésnek titulálják és hangsúlyozzák, hogy a hordók nem újak. Mindenesetre a hordós jegyek abszolút belesimulnak a nedű ízvilágába, hiszen annak többi vetülete is karakteres. Itt érdemes megemlíteni a combos 32,2 g/l-es extrakt tartalmat és 5,4 g/l titrálható savat.
Nagy levegő: cukortartalom. Annyira nem tudtam a maradványcukron dűlőre jutni tegnap, hogy úgy döntöttem alszok rá egyet. Ahogy említettem, cukortartalma számszerűsítve 4,9g/l. Egyszerre éreztem kicsit zavarónak, de ugyanakkor áldásosnak, hiszen könnyen csúszóssá, sőt magas alkoholtartalmával együtt kifejezetten fejbevágóssá teszi borunkat. Ezen a ponton említhetjük meg, hogy szeptember 20. és 26. között szüretelték a szőlőt. Úgy döntöttem, nem török pálcát a cukortartalom felett. Döntse el mindenki, szerinte ördögtől való-e (még a második pohár előtt, mert onnan már csak mosolygás lesz a vége).
Bor és művészet
A bor ízvilágának képi ábrázolására Dosso Dossi Bacchus című festményét választottam. Bacchus ezen a képen erős fizikummal rendelkezik, ez jól szimbolizálja borunk minden értelemben vett erős karakterét, ugyanakkor arcának nőiessége, szőrtelensége mutatja borunk gyümölcsös vetületét és magas maradványcukor tartalmát, ami elveszi a savak élét és sokat szelídít ízvilágán. Habár ahhoz, hogy teljes képet kapjunk, érdemes képzeletben az őt eltakaró leplet pár árnyalattal sötétebbre színezni.
Ha nem venném magam komolyan, zenében az Enigma Sadeness című számát mondanám hozzá. De csak a maradványcukor miatt.
Verdikt
Megéri az árát? Nos, az apátok 3750ft-ot kérnek egy üvegért (ami körülbelül három heminának felel meg: egy szabálykövető atyának három napra elegendő). A rövid válaszom az, hogy ezt az árat a legteljesebb értelemben megéri. Egy karakteres de mégis gyümölcsös, testes bort kapunk ennyi pénzért kiegyensúlyozott ízvilággal. Igen, maradványcukor tartalma magas; az, hogy ez előny vagy hátrány egyéni preferencián múlik. Na, és nekem ízlett? Azt biztosra mondhatom, hogy lesz konkurenciája a St. Andrea Áldásnak jövő karácsonykor, ha ajándékválasztásra kerül a sor!
