Kóstoltam: 2021. május
A palack rövid története, hogy Szekszárdról elég keveset szoktam kóstolni, pusztán személyes preferencia miatt, viszont Heimannék belépő árkategóriás Merlot-járól már régóta szerettem volna írni egy elemzést.
Külcsín
Palackunkat csavarós kupak zárta. A front címke a pincészettől már megszokott stílusban kifejezetten modern. A Merlot szó alatt a vörösbor szó szerepel. Először megpillantva a Pannon szót a Hungary mellett, úgy tűnhet, hogy csak feleslegesen felírtak még két dolgot (azért a vörösbor szó sem kifejezetten informatív egy front címkén). Nos, a szomorú igazság az, hogy a Pannon eredetmegjelölés. Nem, nem Szekszárd. Tehát gyaníthatóan annak érdekében, hogy nagyobb mennyiséget tudjanak a boltok polcaira rakni, olyan területekről is hoztak szőlőt, ami a Szekszárd eredetmegjelölésbe már nem fért volna bele. Apróság? Ettől a bor még lehet csodálatos. A hátsó címkéről a 13%-os alkoholtartalom derül ki.
Szín és illat
Ezen a képen a könnyek még relatív szépek. Sokat kellett küzdeni érte.
Pohárba töltve borunk enyhén áttetsző, könnyedebb cseresznyeszínben tündököl. A könnyek enyhén színezettek és csak azután kezdenek el a tőlük elvárható módon viselkedni, mikor hagyjuk kicsit szellőzni borunk (az ezelőtti állapotot inkább nem szeretném jellemezni, ha kíváncsi vagy, forgasd meg poharadban). Erre vissza kell majd térnem az elemzés végén.
Illatában a fűszeresség dominál, ami szépen keveredik egy jó adag gyógynövényességgel és kevés szantállal. Ez utóbbi hordós érlelésről kiabál, de ne szaladjunk ennyire előre!
Ízvilága
A kortyot a gyógynövényes fanyarság, a sovány de fekete bogyósokat idéző gyümölcsösség és a tüzes fűszeresség hármas uralja amolyan dinamikus arányban.
Tannin vonalon mindenféleképpen a gyógynövényekkel kell kezdenünk, de sorolhatnánk mellé fekete teát és fekete olívát. Kis képzelőerővel még fekete csokoládét is. Borunk egy év hordós érlelést kapott, ászokhordókban. A hordós jegyek kifejezetten belesimulnak az ízvilágába, nem is emelnék ki külön semmit ezen a vonalon.
Savai jó struktúrát adnak, erőteljesek, de jól illeszkednek borunk ízének többi vetületére, az egyszeri borivónak először fel sem tűnne, milyen markánsak. Erre a vonalra írhatunk citrusokat bőven, de érdemes kiegészíteni a sort a csipkebogyóval és hibiszkusszal is. Sőt, kis kreativitással még epret is írhatunk erre a vonalra.
Habár borunk közepesen testes, már-már könnyed és színvilágában sem kifejezetten mély, gyümölcs vonalon fekete bogyósok tömkelegét sorolhatjuk. Kezdeném a sort az áfonyával és fekete ribizlivel, hangsúlyozva mindkettő héjas ízeit. Írhatunk még fekete meggyet, sőt soványka és száraz aszalt szilvát is. Tudod, hogy értem!
Fűszeressége gazdag és dinamizmust ad borunknak, a karakteres fekete bors mellé említeném (jobb híján itt) a borsmentát is. Alkoholtartalma az átlagos 13%-ot meghazudtoló módon érezteti magát.
Lecsengésének legvége egy kifejezetten krémes, joghurtos és vaníliás ízbe torkollik (nem véletlen a szóhasználatom), ezek mellett a savakból visszatér valamennyi eper. Furcsán hangzik ugye? Itt kell kifejtenem azt, amit a Szín és illat bekezdésben már pedzegettem.
Mindig mosolyog
Ismersz olyan embert, aki mindig csak mosolyog, de valahogy érzed, hogy a mosoly nem őszinte? Nos… Borunk kellemes, gyümölcsös, roppant könnyen csúszik, mégsem érzem őszintének. Mint amikor valaki rád nevet, de a szeme sarka nem mosolyog.
Bontáskor borunk egészen megnyerő, kicsit olyan érzésünk van, hogy szellőzik egy kicsit és pont jó lesz. Először csak a könnyek furcsa viselkedése az árulkodó. Valamennyi szellőzéssel viszont a héjas ízek átcsúsznak egy túlzottan erőteljes, gyógynövényes, már-már tinktúrás fanyarságba és a savak is bántóak lesznek. A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy borunk további szellőzéssel már nem esik (teljesen) szét, erre jó pontként tekinthetünk.
Bor és művészet
Az előző bekezdés folytatásaként kiemelném, hogy most igazán kapóra jön az elcsépelt mondás, miszerint egy kép többet mond ezer szónál. Borunk ízvilágának könnyed gyümölcsösségét Frédéric Soulacroix – Flirtation című festményének hangulata csodálatosan ábrázolja. Persze szigorúan csak a szellőzés előtti állapotot. A táj színvilága szépen szemlélteti azt, amire az előző bekezdésben utalgattam.
Most zenét is választottam, Ed Sheeran I See Fire című dalának feldolgozását, soYmartino előadásában. Fülbemászó.
Verdikt
Megéri az árát? Nos, most fenyőfáséknál egy híján 2000ft-ért lehet hozzájutni egy palackhoz, de ennél borkereskedésekben sem kérnek érte sokkal többet. Ennyi pénzért egy egyszerű, könnyed, gyümölcsös Merlot-t kapunk, igazi szekszárdi (őőő, vagy pannon?) stílusban. Ettől függetlenül az én szívemet nem dobogtatta meg és sajnos nem az egyéni preferenciám miatt.
